Kiss Judit Ágnes
Búbánat-blues
A szomorúság az ablakon benéz,
Még azt hiszed, majd elhagy, semmi vész.
De amikor az ajtódon becsönget,
Nem remélhetsz többet boldog csöndet.
A szomorúság az ablakon beles,
Tudod, ha elbújsz, biztos megkeres.
Ha bejut, mindent tök szürkére fest,
És nem kívánsz már se húst, se levest.
A szomorúság bámul az ablakon.
Százszor megbántam már, hogy ott lakom.
Megszöknék, hogyha volna alkalom,
De úgy látszik, ilyen az alkatom.
Veszélyes ellenség a bánat,
Esélyünk nincs, mikor ránk támad.
Ha el tudsz futni, szedd a lábad,
A bánat úgyis utánad vágtat.
A két öreg hadastyán
Két fogatlan hadastyán,
Az otthonuk Agostyán,
Nem háborúznak most mán,
Elélnek boron, ostyán.
Mi létkérdés volt nemrég,
A csaták, a díszszemlék,
(Habár nem így szeretnék),
Csak bizsergető emlék.
Kik ellenségek voltak,
Kik mindent megtoroltak,
Megszálltak, ostromoltak,
Romhalmazzá romoltak.
A két öreg hadastyán
Nyámmogva boron, ostyán
Már-már barátnak látszik,
Egy parti sakkot játszik,
S bár jobb szeretne Svájcig,
Elkocsikázik Vácig.
Már rég nem ülnek lóra,
Csak jó beszélni róla,
Néha még jót anyáznak,
De kispadon tanyáznak,
Mit benőtt a borostyán,
Csámcsognak boron, ostyán.
A háború csak wellness,
A két öreg jól ellesz,
Amíg van bor meg ostya,
Az észt mindkettő osztja,
Míg pecáznak a stégről,
A régi dicsőségről.
Ha olykor bőrig áznak,
Ordítva hadonásznak,
Áll mindkettő a posztján,
Röhög rajtuk Agostyán,
De aludni tér aztán
A két rozzant hadastyán.
Karmocska Macska
A macska nem lop, csak megszerzi,
Mi jogosan megilleti:
A füstölt sonkát a tányérodból,
Hiába tiltod meg neki.
A sajt a zsákmány a kenyeredről,
Pofozgatja és morog,
Mert oroszlán ő a szavannán,
A sajt egy csorda antilop.
A túrós táskát kicsomagolja,
És belerág a bejglibe,
A csokis kekszről a nejlonzacskót,
Nyolc karommal fejti le.
A macska szörnyen veszélyes állat,
A szeme kő, szíve acél,
A macska tudja, hogy minden eszköz
Megengedett, ha szent a cél.
