Vörös István
Január
A tél nem látható még januárban,
de persze régen elmúlt már az ősz.
Pár légy is röpköd januárban.
A hegy, bár nem fehér, de mégis ősz.
Együtt sétálunk hármasban kutyánkkal,
előrefut és visszajön, akár az ősz.
Egy kört futok a hegy körül kutyánkkal.
Már annyi változás, hogy alig bírom el.
De megbeszélem majd kutyánkkal.
Osztályfőnöki óra
Ki mondja meg, hogy mit lehet,
hogy mi a jó, mi éri meg?
Ki mondja meg, hogy mit szabad?
Akad mindig rossz pillanat.
Ki hagyja rám, amit merek?
Hogy meddig jó. Ki mért remeg?
Ki mondja le, ha nem szabad,
s az gyávaság vagy hódolat?
Az hódolat a jó előtt?
Vagy ő maga rossztól csöpög?
Ki mondja meg, hogy mit lehet,
hogy mi a jó, mi éri meg?
Egy verssor elszökik
Vörös Weöresnek
és egy verssor elszökik
mozdulatlan még az álom
a jövő is szép ígéret
az ímélek megérkeznek
nyüzsgő boly lett már az álom
és egy verssor elszökik
a jövő is szép ígéret
az ímélek megérkeznek
nyüzsgő boly lett már az álom
most a múlt a szép ígéret
és egy verssor elszökik
az ímélek megérkeznek
nyüzsgő boly lett már az álom
most a múlt a szép ígéret
kettévágva a drótposta
és egy verssor elszökik
