Egri Mónika
Medveper
Tisztelt Bíróság!
Emlékszem,
emlékszem, régen
a medvéktől féltem,
mert úgy véltem,
nem lehet vétlen
ez az idétlen jószág
annyi esetben,
ahányról hallottam...
Persze bevallottan
mind csak pletyka volt…
Akkor a vád koholt,
és egy medve nem bír védekezni
a szájával neki,
mert csak annyit tud mondani,
hogy brumm
talán, hogy brumm-brumm.
ez abszurdum!
De ki védi a medvék jogait,
ki bogozza jogaik bogait?
Mert hiába olyan fránya a híre,
mert nagydarab,
és büdös is a szőre,
meg nem is mossa a fogait,
és nem kap be csak úgy valamit...
Ő is csak akkor támad,
ha kedve támad enni
egy szelet embersztéket
khmmm... véresen...
(fene az ízlését!)
De nem ehet mindig csak fát férgesen!
És különben is, nézzenek rá, kérem!
Bár nem a testvérem,
mégiscsak egy szép állatról beszélünk,
a szépségtől meg miért félünk?
Még ha cseppet élesebb is a foga,
az ő baja, ha nem szép a mosolya!
Na de milyen helyes az ábrázata,
buci a füle, meg pompom a farka,
és különben is az egészet ő nem így akarta,
az emberkülsejűt csak kicsit megvakarta,
de tette már felkavarta,
és most szánja-bánja.
Különben is van egy lánya
valahol a bozótosban,
málnát cuppog barna topban.
Kell neki a szülői fegyelem...
Szóval, tisztelt bíróság,
medvénkre kegyelem!
A vádat állatjogi és vadállati síkon
tisztelettel elutasítom!
