Szabó Imola Julianna
Kisasszony-szitakötő
Acsai Rolandnak
Szitakötő, a Lekka
felreppent a búbos hátú
domb fölé
a dagadt madarak
döcögtek a nagy fa ágain
majdnem leestek
lehuppantak
a hatalmas szélben
de Lekka csak szállt
senki sem tudta,
hogy hova igyekszik
talán csak a göbölyős pók
vagy a kancsal hangya
talán csak ők sejtették
titok volt ez
abból is a legmélyebbre reteszelt
hétbőröndös
szárnyzárós
lárvazsákos
nagy titok
Lekka rezegve
eregette tüllszárnyait
bele a koronás Napba
bele a szutyakos esőbe
csak suhant
csak illant
a folyton domborodó táj fölött
későn indult el
már rozsdás kerítések
feszültek a házak előtt
a hajók esőkabátban
szidták a felhőket
és várták a csendet,
ami rég délre költözött
de Lekka nem arra akart menni
őt várta egy hely
egy hatalmas álom
egy szekrény
amiben egy moly élt
egy tavaszi moly
akivel életet cserélhet majd
egy szövetkabáton
belebújhat a mély szekrény
óvó melegébe
pamutot-szopogatva
zoknit-rágicsálva
rézbarna szárnyain
átlehel a Hold
suttog is majd valamit
de ő csak lakmározik
piheg és lóg a vállfán
semmi dolga egyéb
mint lyukat fúrni
mindenen, ami még ép
...
és ha a szekrényt egyszer
elviszik magukkal
az óriások
akiknek mindig menni kell
vagy ide
vagy oda
akkor talán még a tengernél
a hatalmas és kék tengernél
is élhet majd.
