Papírhajó - Primér/Primőr

T__th_Krisztina_m__retezett.jpg

 

Tóth Krisztina

 Fázós dalocska

 

Ott kinn viharos

szél tombol.

Az ember kimegy és

meggondol!

Tegnap meleg ősz,

mától tél:

viszlát, fagyi és

játszótér!

Jön majd kori és

jégpálya,

sízés, anyukánk

rémálma,

lesz majd takony és

filmnézés,

trutymós köhögés.

(Elnézést.)

Vastag dzsekimet

felhúzom,

nem baj, kimegyünk,

hadd fújjon!

 

 

Találtam

 

Találtam egy kiscsigát,

mászott a levélen,

mire délben hazajövünk,

ő is leér éppen.

 

Találtam egy katicát,

pöttyös volt a háta,

mikor énekelni kezdtem,

megrebbent a szárnya.

 

Találtam egy egeret,

átsuhant a kerten,

meleg kuckót kereshetett

őszi fagyok ellen.

 

Találtam egy kiscicát

fent a kerítésen,

ha ott fekszik délután is,

majd hazakísérem.

 

Találtam egy sünikét,

cammogott szuszogva,

nem fogtam meg, csak figyeltem,

hogy mozog az orra.

 

Találtam egy kiskutyát,

ugatott a téren,

a gazdája jött a boltból,

ugrált örömében.

 

Találtam egy gyíkocskát,

barna volt a háta,

elrejtőzött nagy kövek közt,

hogy senki se lássa.

 

Találtam egy legyet is,

két ablak közt dongott,

kiengedtem, hadd röpüljön,

köszönetet mondott.

 

Találtam egy gilisztát

esőben a járdán.

Az otthonról eltekergés

egy giliszta-járvány!

 

Találtam egy hangyabolyt,

nézze meg, ki ráér,

olyan fentről, mint egy óriás

mákostészta-tányér!

 

Találtam egy varangyot,

napozott a sárban,

mondtam neki, hogy maradj ott,

ne ugrálj utánam!

 

Találtam egy kisrigót,

szökdécselt az ágon,

mondd utánam ezt a verset

énekes barátom!

 

 

Évgyűrűk

 

A csecsemők nem járkálnak,

csak fekszenek szépen,

gőgicsélnek, tejet isznak

anya-ölelésben.

 

A kicsikék lépegetnek,

folyton hasra esnek,

örülnek a gesztenyéknek

és faleveleknek.

 

A gyerekek folyton futnak,

csupa folt a lábuk,

ha a fák közé szaladnak,

sose érsz utánuk.

 

A felnőttek rohangálnak,

mobiljuk csörömpöl,

és mindegyik attól retteg,

kifut az időből.

 

Az öregek nem sietnek,

leülnek a parkban,

ráncos arcukat fürösztik

a lemenő napban.

 

A halottak sose mennek,

fekszenek a sírban,

csontjaikból ágak nőnek,

a világ csak így van.

 


 

 Főoldal

 

 

 

 

2020. január 25.
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Hírek
Az Aegon Irodalmi Díj esélyeseiKovács András Ferenc kapja idén az Artisjus Irodalmi NagydíjatElhunyt Csukás IstvánKárpát-medencei magyar prózagála Békéscsabán
Ütőér
Szív Ernő tárcáiSzálinger Balázs tárcái Sándor Zoltán tárcáiSzabó T. Anna tárcái
Versek
Csillag Tamás verseiIancu Laura verseiAcsai Roland verseiDarvasi László: Vidám mondatok
Prózák
Márton László: RudiMolnár Lajos: Hülye egy történetKiss Benedek: (Az Élettöredékekből)Tallér Edina: Időzítő
Kritikák
Hazudni magunknak történelmetKis magyar rendszergazdák – Bödőcs Tibor könyvéről Végeláthatatlanul - Nevezd csak szeretetnekVárosnyi önarckép - Szilágyi István Katlanvárosáról
Drámák
Csík Mónika: Az ember tragédiája - Nyolc és feledik színDarvasi László: Karády zárkájaAcsai Roland: Farkasok Pozsgai Zsolt: A Szellemúrnő
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum
Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA