Olvasónapló

 

 

 

 

gl_ferenc_jabb_jelenetek

 

 

 

Sopotnik Zoltán


A bábuk remegnek

 


A lírafordulat közös nyelvét észrevenni, érteni nem könnyű feladat, mármint az igazi nyelvét, ami a felszín alatt formálódik szépen lassan. Ez a közös nyelv vagy afféle kód, a már untig emlegetett mesterek, apák, nagykabátok mellett sokat köszönhet Gál Ferenc Újabb jelenetek a bábuk életéből című könyvének is. Nem szokta senki emlegetni, nincsen túlargumentálva, hogy úgy mondjam, talán azért is alakul így, mert a szerző nincs szem előtt, jó régen elbújt, talán egy erdőnyi pincébe vagy tudom is én hová. Mostanában azért érteni vélem, hogy miért vonult ki a szélre, egyre erőteljesebben kirajzolódik az irodalom ablaküvegén annak a leheletnek a foltja, ami után bizonyos típusú embereknek törvényszerű a remeteség. Aztán vagy igazam van, vagy nem, de az frusztráció. A könyvet egyébként Pollágh Péter adta a kezembe, legalább hét éve és Nemes Nagy Ágnes szavait idézte a kötet hátáról: „Ebben a fiúban van valami." Péter egy ládában talált belőle néhány példányt Tatabánya mértani közepén, ahol szűzlányok szoktak táncolni, ha túl erős a front.

Majd fiatal költőknek osztogatta Frontin helyett.


Gál könyve egyfajta bevezetés az újérzékenységbe, újkomolyságba; hívjuk, ahogy tetszik, a rendszer egyik különleges bejárata. A szövegek a szépet keresik a maguk módján, karcos-újholdasan. A nyelvezet a posztmodern eszközeivel archaikus, ahogy beljebb megyünk benne, egyre inkább, ez akárhogy is nézem, nagy bravúr, kevesen tudják természetesen csinálni, mostanában leginkább Borbély Szilárd. Saját-archaizmus működik a könyvben, a szerző a saját hagyományát igyekszik megteremteni visszafelé, és ettől (is) olyan retorikai ívet húz, hogy még az angyaloknak is fel kell venni a védőszemüveget. Pilinszky ül ennek az univerzumnak az ablakában és lánc dohányzik.


Rövid fantázia-freskók, néhol ezen belül is hosszúra engedett mondatok, amelyektől furcsa ritmus jelenik meg többek között összetartó elemként, bár a legnagyobb erő a fantázia és az a vizuális izgalom, ami a versek sajátja. Ha nagy közös kontextust kellene keresnem, azt mondanám: az egyén kiszolgáltatottsága az álmainak, és az innen kiinduló identitáskeresés problematikája. Szorongásos rohamok idején történik az emberrel, ébredés után a legintenzívebben, hogy bent maradnak az álmok a fejében, vagy hosszú ideig nem tudja eldönteni, már felébredt-e vagy sem, esetleg napközben valami hívó szóra, képre olyan erővel támadnak rá, hogy fizikai rosszullétet okoz. Ilyen az Újabb jelenetek a bábuk életéből, csak pozitív előjellel. Amikor megoldja, feldolgozza az ember a szorongást, és bár még ott vannak, már nem ijed meg a szürreális képektől, csak egyszerűen hagyja áramlani őket és élvezi az adást, áldást.

 


 

Gál Ferenc: Újabb jelenetek a bábuk életéből. Seneca, Budapest, 1998

 


 

 

2009. szeptember 13.
Vissza
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Hírek
Ünnepi Bárka-est és díjkiosztóNagy Gábor és Paszkál Gilevszki kapta a 2019-es Balassi Bálint-emlékkardotElhunyt Tandori DezsőTakács Zsuzsa az Artisjus irodalmi nagydíjasa
Ütőér
Kiss Judit Ágnes tárcáiMárton László tárcái Csehy Zoltán tárcái Lövétei Lázár László tárcái
Versek
Lanczkor Gábor versei Muszka Sándor verseiGrecsó Krisztián verseiKaracs Andrea versei
Prózák
Kiss Judit Ágnes: FeketemagyarHidi Tünde: ÖrökségEgressy Zoltán: Hold onJózsa Péter: Nicolo kapitány jól fizető útja
Kritikák
A balladák vége - Muszka Sándor: SzégyenOtthonosan a szövegbenHátrahagyottakGyermekkor a szögesdróton túl
Drámák
Acsai Roland: Farkasok Pozsgai Zsolt: A SzellemúrnőGyőrei Zsolt – Schlachtovszky Csaba: Jácint pereVörös István: Pisztoly az asztalon
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum

Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA