Sopotnik Zoltán
A bábuk remegnek
A lírafordulat közös nyelvét észrevenni, érteni nem könnyű feladat, mármint az igazi nyelvét, ami a felszín alatt formálódik szépen lassan. Ez a közös nyelv vagy afféle kód, a már untig emlegetett mesterek, apák, nagykabátok mellett sokat köszönhet Gál Ferenc Újabb jelenetek a bábuk életéből című könyvének is. Nem szokta senki emlegetni, nincsen túlargumentálva, hogy úgy mondjam, talán azért is alakul így, mert a szerző nincs szem előtt, jó régen elbújt, talán egy erdőnyi pincébe vagy tudom is én hová. Mostanában azért érteni vélem, hogy miért vonult ki a szélre, egyre erőteljesebben kirajzolódik az irodalom ablaküvegén annak a leheletnek a foltja, ami után bizonyos típusú embereknek törvényszerű a remeteség. Aztán vagy igazam van, vagy nem, de az frusztráció. A könyvet egyébként Pollágh Péter adta a kezembe, legalább hét éve és Nemes Nagy Ágnes szavait idézte a kötet hátáról: „Ebben a fiúban van valami." Péter egy ládában talált belőle néhány példányt Tatabánya mértani közepén, ahol szűzlányok szoktak táncolni, ha túl erős a front.
Majd fiatal költőknek osztogatta Frontin helyett.
Gál könyve egyfajta bevezetés az újérzékenységbe, újkomolyságba; hívjuk, ahogy tetszik, a rendszer egyik különleges bejárata. A szövegek a szépet keresik a maguk módján, karcos-újholdasan. A nyelvezet a posztmodern eszközeivel archaikus, ahogy beljebb megyünk benne, egyre inkább, ez akárhogy is nézem, nagy bravúr, kevesen tudják természetesen csinálni, mostanában leginkább Borbély Szilárd. Saját-archaizmus működik a könyvben, a szerző a saját hagyományát igyekszik megteremteni visszafelé, és ettől (is) olyan retorikai ívet húz, hogy még az angyaloknak is fel kell venni a védőszemüveget. Pilinszky ül ennek az univerzumnak az ablakában és lánc dohányzik.
Rövid fantázia-freskók, néhol ezen belül is hosszúra engedett mondatok, amelyektől furcsa ritmus jelenik meg többek között összetartó elemként, bár a legnagyobb erő a fantázia és az a vizuális izgalom, ami a versek sajátja. Ha nagy közös kontextust kellene keresnem, azt mondanám: az egyén kiszolgáltatottsága az álmainak, és az innen kiinduló identitáskeresés problematikája. Szorongásos rohamok idején történik az emberrel, ébredés után a legintenzívebben, hogy bent maradnak az álmok a fejében, vagy hosszú ideig nem tudja eldönteni, már felébredt-e vagy sem, esetleg napközben valami hívó szóra, képre olyan erővel támadnak rá, hogy fizikai rosszullétet okoz. Ilyen az Újabb jelenetek a bábuk életéből, csak pozitív előjellel. Amikor megoldja, feldolgozza az ember a szorongást, és bár még ott vannak, már nem ijed meg a szürreális képektől, csak egyszerűen hagyja áramlani őket és élvezi az adást, áldást.
Gál Ferenc: Újabb jelenetek a bábuk életéből. Seneca, Budapest, 1998
