Olvasónapló

Abaf__y_Nem_k__nny__.jpg

 

Szil Ágnes

 

Meglett korú kamaszlelkek

 

Abafáy-Deák Csillag második kötetének címe a Nem könnyű szeretni címet kapta, s ezzel lényegében össze is foglalja ennek a karcsú, harmincnyolc novellát tartalmazó könyvnek a témáját. Félelmetes cím, hiszen a kötet fogadtatását is előrevetíthette volna.

A könyv szerzője, Abafáy-Deák Csillag Kolozsváron végzett magyar-angol szakos, Németországban diplomázott pszichológus, magyarországi művészeti szakíró, nem utolsó sorban pedig novellista. Írásai mindig rövidek és pontosak, egy intelligens nő mutatja be a minket körülvevő kisvilág sok-sok arcát, elsősorban a bennünket életben tartó, legtöbbször kompromisszumokban fogant kapcsolatokon keresztül. Másnál alig tapasztalható érzékenységgel ábrázolja a hervadásnak indult női test esendőségét, többek között a Becsíp című novellában: „Nagy levegőt veszek, hogy válaszolhassak, ekkor pattan, szakad le a kapocs a bikinifelsőről, kapkodnék, de nem tudom, hogy a melltartót fogjam vagy a két lehulló, fonnyadt almát. Elvesztem az egyensúlyomat, és Józsi ölébe szédülök. Ő nem szédült meg ettől, kihúzza fenekem alól az újságot, és csak annyit mond: összegyűrted.”

Sűrített sorsokról olvasunk, tipikus, huszonegyedik századi történeteket, közérthető nyelven. A szöveg kifejezetten kerüli a líraiságot, pedig jól áll neki: „Erőteljesen rátapos, papucsa sarka belemélyed a lapokba, szakad a papír, recseg a könyv dereka, mintha kitinpáncélt nyomott volna szét.” (Sosem szerettem Kafkát). Néhol túl kevésnek is tűnik a fülszöveg említette másfél perc, egyes novellák vázlatszerűek maradnak, ilyen például a Hölgyválasz, amely túlságosan tömör, kifejezetten igényelné a további kidolgozást. Aki a szerző figyelmes olvasója, megtalálja az önreflexiót, öniróniát a könyv részleteiben: „ott az almának legalább körte árnyéka volt, a körtét meg nagyon szeretem” (Főz, süt), „Nézem a bekeretezett festményemet, szinte napra tíz évvel ezelőtt festettem. Zongora. Vagy már valami más. Repül. Pillangó. Rövid életű. Ülök a zongoránál, hiába a szünidő, egy napra sem szabad kihagynom a gyakorlást.” (Makrokozmosz)

A Nem könnyű szeretni hősei minél idősebben vágnak bele a párkeresésbe, annál inkább megalkuvásra kényszerülnek, egyre nehezebb kikerülniük a korábbi partnerek rájuk vetülő árnyékából. Igényességükből nem engedhetnek, ám kénytelenek szembesülni azzal, hogy másoknak is megvannak a maguk mércéi. A szemléletes című Möbius-szalag meg nem nevezett férfi főhőse olyan gyakran váltogatja a barátnőit, hogy az anyja nem tudja megjegyezni a neveket. Idővel aztán emberére akad: Zsuzsira, akinek szavai zárják a kötetet: „Hónapok óta keresem azt a férfit, aki hasonlít az én Zoltánomhoz. Három évig voltunk együtt. Eddig senki nem ért a nyomába. Eddig. Kár, hogy a neved nem Zoltán, de amikor csak ketten vagyunk, így szólítanálak.” 

 

Abafáy-Deák Csillag: Nem könnyű szeretni, Parnasszus könyvek, 2018., 160 oldal, 1890 Ft


 

Főoldal

 

2019. április 26.
Kovács Dominik és Kovács Viktor tárcái Barnás Ferenc tárcáiSzakács István Péter tárcáiKollár Árpád tárcái
Fiumei forgószínpadTörténetek az elveszettek földjéről – Egy bánáti német lány memoárja
Petres Kincső: Égetett szienaGulyás Gábor: Kereszteződések
Csillag Tamás verseiKiss Judit Ágnes verseiGyőrei Zsolt: Ballada hajdanvolt mestereimrőlEgressy Zoltán: A remete
Banner Zoltán: JutalomjátékZalán Tibor: Papírváros 5 – betegen-szilánkBalássy Fanni: Tebenned hittemKiss Ottó: Fekete kapu, rozsdás szög
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

        Jókai Színház Bekescsaba.jpgnka-logo_v4.pngmka_logo_mk_logo.pngpk__-logo_hun-01.pngMMAlogoC_1_ketsoros__1_.jpg