Papírhajó - Mentőöv

Ribizli_a_vil__g_v__g__n.jpg

„Így lenne a legkerekebb a mesevilág

 

1. rész

 

– Beszéljünk először a Móra Kiadó gondozásában megjelent mesekönyvedről! Ribizli a világ végén a főcím, de alatta olvashatjuk az alcímet is: Régi magyar népmesék mai gyerekeknek. Mitől válik egy régi mese a mai gyerekek számára is fogyaszthatóvá?

– A meséket eredetileg „Feminista magyar népmesék” címen gyűjtögettem a blogomon. Olyan magyar népmeséket szerettem volna találni, amelyek megegyeznek azzal a mai értékrenddel, amit akár feminizmusként is lehet jellemezni – megjelenik bennük az egyenlőség, az elfogadás, aktív női hősök, példamutató férfi karakterek, stb. Különösen nagy hangsúlyt fektettem természetesen a színes és érdekes női szereplőkre, mivel a hagyományos válogatásokban gyakran ők vannak kevesebben. Amikor felmerült, hogy a sorozatból könyv készüljön, az volt a cél, hogy olyan gyűjteményt adjak szülők és tanárok kezébe, amelyiket olvasva nem kell „átpörgetniük” a mai olvasók számára már visszásnak tűnő meséket (pl. az asszonyverést promotáló „tréfás” történeteket vagy a gyerekek számára durva „pajzán” meséket). Ezeknek is van helye néprajzi publikációkban és felnőtteknek íródott könyvekben, a Ribizli esetében azonban a mai gyerekek és az őket nevelő felnőttek voltak a célközönség.

– A kötetben szereplő mesék egy részéről már most részletesebben is olvashatunk A Tarkabarka Hölgy Naplója című blogodon. A kötet azonban nem egy „lányos” mesegyűjtemény, bár a könyv csodaszép borítójának illusztrációja és színvilága is elsősorban talán a kislányok figyelmét kelti fel. Nagyon kiegyensúlyozott válogatásról van szó a főszereplők nemét tekintve, sőt, néhány mesét kétféle variációban is megtalálunk, van lányszereplős és fiúszereplős verzió is. Mennyire szól ez fiúknak, illetve fiús szülőknek is?

– Azt szoktam mondani, nincs olyan, hogy „fiús” és „lányos” mese. Úgy gondolom, hogy fiúk számára éppen olyan fontos, hogy halljanak meséket bátor, okos, erős lányokról, mint ahogy a lányok számára is hasznos, ha megismerkedhetnek példamutató férfi hősökkel – olyanokkal, akik figyelmesek, gondoskodók, őszinték stb. Tapasztalatból mondom, hogy egy jó mese a hős nemétől függetlenül teljesen el tud varázsolni mindenkit, és hatalmas hiba, ha megvonjuk a gyerekektől azokat a hősöket, akikkel nem egyezik a nemük, csak azért, mert szerintünk „nem érdekelnék” őket. Ideális esetben minden gyerek egyenlő arányban hallana férfi és női hősökről, és leginkább együtt a kettőről – így lenne a legkerekebb a mesevilág.     

– A régről ismert történetek újramesélésénél sokszor nagyon nehéz meglátni, mitől válik egyedivé a mese, amikor a mesemondó saját verziót „épít” a rendelkezésére álló variációkból. A kötet címén ott áll a neved, de a mesék alaptörténeteinek jó részét ismerhetjük már innen-onnan. Tudom, hogy egy ilyen szerelemkötetből nagyon nehéz kedvencet választani, de egy számodra különösen kedves példán keresztül röviden elmesélnéd, hogy miért szereted, milyen értéket közvetít, és hogy miként formáltad olyanná, hogy az tényleg a mai gyerekeknek szóljon?

– Nehéz kedvencet választani, mert a kötet minden meséjét nagyon szeretem. Ha példának kellene felhozni egyet, akkor talán Inculát választanám. Ez egy gyakori mesetípus a magyar hagyományban, sokféle verziója van, és azért is figyeltem fel rá nagyon korán, mert egyike azon kevés meséknek, amiket a hősnő nevével fémjeleznek – Incula, Rebeka, Dobrozsina, stb. Ráadásul egymás mellett létezik férfi és női hőssel rendelkező változata.

A hős nekivág a világnak, általában a testvéreivel együtt, és elszegődik szolgálatba valamiféle gonosz lényhez, sárkányhoz, ördöghöz, boszorkányhoz. Amikor rájön, hogy a házigazda éjjel meg akarja ölni őket, megszökik a testvéreivel együtt, és elszegődik egy távoli király udvarába. Innen aztán időnként vissza-visszatér a gonosz házhoz, és ellop onnan mindenféle varázslatos kincseket, általában azért, mert a testvérei irigy módon bemószerolják a királynál, hogy azzal dicsekedett, mi mindenre képes. A hős sorozatosan átveri a gonosz lényt, míg végül az maga is belepusztul az egyik cselbe, vagy legalábbis végleg feladja a harcot.

Amikor Incula meséjén dolgoztam, elolvastam a típusból vagy egy tucat változatot, és ezekből válogattam össze azokat az elemeket, amelyeket a legjobban szerettem. A szövegben, amit alapul vettem, Inculát kifejezetten „táltos lányként” jellemezte a mesemondó – varázsereje volt, aminek a kalandok során sokszor hasznát vette, de emellett mégsem volt mindenható, és követett el hibákat. A legnagyobb változtatás, amit ezen az alapszövegen eszközöltem, az irigy testvérek motívuma volt. Sohasem éreztem mesemondóként kényelmesnek, hogy Incula nővérei, miután megmentette őket a halálos veszélyből, még meg is haragudtak rá, és el akarták veszejteni (létezik ilyen élethelyzet, valljuk be, csak már nagyon untam a mesebeli irigy nővéreket). Szerencsére találtam a mesetípusból olyan változatot, ahol a lány azért indult el varázstárgyakat lopni, mert az édesapja beteg lett, és őt szerette volna meggyógyítani. Összegyúrtam hát ezt a szöveget a másikkal, és így született meg a könyvben szereplő verzió. Ráadásul a táltoslányos mese a típus szerintem legszebb, legvizuálisabb változata – ez is szerepet játszott a választásban, hiszen azonnal beleszerettem a sétáló rozmaringszálakba, arany káposztákba, dunaugró cipőkbe.

– Honnan jött az ötlet, hogy egy ilyen jellegű válogatással jelentkezz? Mit gondolsz: a kötet egy, a hazai könyvpiacon már jól érzékelhető trendbe illeszkedik, vagy épp ellenkezőleg?

– Is-is. Az ötlet már azóta megvolt, amióta elkezdtem a blogon a sorozatot, de nem voltam benne biztos, van-e olyan magyar kiadó, aki bevállalna egy ilyen válogatást. Aztán megtörtént a nagy találkozás Szlukovényi Katalinnal a Móra Kiadónál, akik nemrég kiadták magyarul az Esti mesék lázadó lányoknak köteteket, és pont olyan gyűjteményben gondolkodtak, ami ennek a sorozatnak lehetne a népmesékkel foglalkozó tagja. A könyvpiacon tehát kialakulóban van a „feminista mese” trend, de amennyire tudom, népmesei oldalról Magyarországon még nem nagyon közelítette meg senki.

 

(A szerző beszélgetőtársa Limpár Ildikó volt. Az interjú folytatása hamarosan.)


 

Főoldal

 

 

2019. augusztus 21.
Vissza
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Hírek
Balassi műfordítói nagydíj 2019Több mint 40 kiadó az őszi Margó fesztiválonPesText Fesztivál szeptember végén Géczi János kapta a Salvatore Quasimodo költőverseny fődíját
Ütőér
Szabó T. Anna tárcái Szív Ernő tárcáiSzálinger Balázs tárcái Sándor Zoltán tárcái
Versek
Vörös István versei Farkas Wellmann Éva: Inferno Oláh András versei Ungvári László Zsolt versei
Prózák
Kötter Tamás: BosszúvágyTóth Erzsébet: Én lettem volnaSzilasi László: Kései házasságHaász János: Apa csak egy volt
Kritikák
Múlt(kút)ba merülés - Oláh András verseskötetéről Kárpátalja, a halott földTúl a teljességen - a 361°-rólNyelvek, világok, határok - Tóth László Wittgenstein szóvivőjéről
Drámák
Darvasi László: Karády zárkájaAcsai Roland: Farkasok Pozsgai Zsolt: A SzellemúrnőGyőrei Zsolt – Schlachtovszky Csaba: Jácint pere
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum

Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA