Madarak, nyomozás, lendület
Berg Judittal és Kertész Erzsivel Schütz Gabriella beszélgetett
– Meséld el, hogyan született az ötlet, hogy Judittal együtt írjatok egy mesekönyvet?
Kertész Erzsi:
– Eredetileg nem könyvnek, hanem egy rövid játéknak indult ez a történet. Az úgynevezett „Mesetenisz” keretében egy folytatásos mese megírására kértek fel kettőnket, ami tavaly nyáron a Pagony blogján jelent meg. A mesét én kezdtem el, Judit folytatta, majd visszaküldte nekem, és így ment ez tovább, több váltáson keresztül. Közben nem egyeztettünk, tehát számunkra is meglepetés volt, mit ír majd a másik. Rövidesen azt is láttuk, hogy elég sok lehetőség rejlik még a szövegben, kár lenne rövidre zárni. És mivel nagyon élveztük a játékot, úgy döntöttünk, hogy nem hagyjuk abba, hanem kerekítünk belőle egy igazi regényt.
– Milyen élmény volt a közös munka?
Kertész Erzsi:
– Egyedülálló! Íróként önálló tevékenységhez vagyok szokva, mondhatnám úgy is, hogy egyedül bolyongok a szövegek útvesztőiben. Itt viszont egymást segítettük, vezettük, néha pedig jól behúztuk egymást a csőbe, vagyis igyekeztünk minél csavarosabbá tenni a közös utazást. Egy percig sem unatkoztunk. A közös munka plusz lendületet és motivációt jelentett, mindamellett, hogy számomra óriási öröm volt egy olyan szerzővel együtt dolgozni, mint Judit, aki évek óta nagy családi kedvenc nálunk is.
Berg Judit:
– Sosem hittem volna, hogy én tudok valakivel együtt dolgozni, pláne olyan szerzővel, akit alig ismerek. Igaz, a Panthera révén a kisfiammal mindketten Erzsi-rajongók voltunk már egy ideje, de szinte csak látásból ismertük egymást. Döbbenetes rácsodálkozás volt, hogy létezik valaki, akivel hasonlóképpen jár az eszünk, akivel sok szempontból nagyon egyívásúak vagyunk, ráadásul képesek vagyunk egységes stílusban, ugyanakkora lendülettel és felelősséggel írni. Csodás élmény volt a közös munka, de még ennél is jobb, hogy ennek révén egyszer csak ismerni kezdtük egymást.
– Miért pont ez a négy „egyszerűbb", mindenki által ismert madár szerepel a kötetben?
Kertész Erzsi:
– Ez jó kérdés, még nem gondolkodtam rajta. A madarak egy ornitológus nagypapa és egy titokzatos versike révén kerülnek a történetbe. Az elején fogalmam sem volt, mekkora szerepük lesz, csak kellett egy jól hangzó felirat a rejtélyes dobozka tetejére. Hirtelen a madarak ugrottak be, és kerestem négy egyszerű mondatot, ami abban a pillanatban nem mond semmit, de lehetőséget ad a kibontásra. Például az a sor, hogy „a veréb nem közönséges madár”, elég ellentmondásos, és úgy véltem, hogy beindíthatja a szerzői fantáziát. Azt hiszem, olyan madarakat írtam bele, amelyek először eszembe jutottak, ezért olyan hétköznapiak.
Berg Judit:
– Csak nevettem, amikor Erzsi madaras versikét írt! Én ugyanis gyerekkoromban ornitológusnak készültem, és nagyon szeretek madarakról írni. Több könyvemben szerepelnek madarak, sok szempontból nagyon jó meseszereplőnek tartom őket. Ráadásul pont akkor, amikor elkezdtük a közös munkát, jelent meg a legújabb könyvem, A holló gyűrűje. Erzsi nem is tudott róla. Viszont amikor először beszéltünk a könyv kapcsán telefonon, elmeséltem neki a gyerekkori madárrajongásomat. Ez adta neki az ötletet, hogy Gerda eltűnt nagypapája ornitológus legyen, bár akkor a találmányáról még fogalmunk sem volt. Ezt később gondoltuk csak ki.
– Ki a kedvenc karakteretek, és miért?
Kertész Erzsi:
– Furcsa, de most nem élő szereplőt, hanem egy szobrot mondanék. Egy régi villa kertjében áll egy lovag szobra, melynek elég sok köze van a madaras rejtvényhez, úgyhogy többet inkább nem is árulok el róla. De természetesen a két főszereplő is közel áll a szívemhez.
Berg Judit:
– Írás közben nagyon megkedveltem Ibolya nénit. Őt amúgy Erzsi találta ki, én gyakrabban alkalmazok rejtélyes, varázserővel, különleges képességekkel, jó vagy rossz tulajdonságokkal felruházott jelentékeny alakokat. Az idős néni, aki látszólag nem sok vizet zavar, mégis nagyon vagány és jó fej, sokkal inkább Erzsire vall. Nekem nagy élmény volt megtapasztalni, hogy viszonyul az ember egy ilyen típusú karakterhez.
– Lesz folytatása a közös munkának, a kötetnek?
Kertész Erzsi:
– Igen, tervezzük a folytatást. Judit állítólag már ki is talált egy jó felütést. Számomra még minden nagyon titokzatos, és épp ez a jó benne. De a szerzőtársam annyit már elárult, hogy a már megismert két főszereplővel tervezi a folytatást. Egyelőre ennyit tudok, és minden további kontrollt vagy tervezést el kell engednem, ami nehéz is és vicces is.
Berg Judit:
– Igen, van egy ötletem, amibe direkt nem bonyolódtam bele, hiszen Erzsivel közösen fogjuk kialakítani. De a nyitójelenetet tényleg kitaláltam, már csak az alkalmas pillanatot várom, hogy le is írjam. Most nagy munkában vagyok éppen, de tavasszal talán beindítjuk az új kört!
(Berg Judit–Kertész Erzsi: A négy madár titka, Pozsonyi Pagony, 2017., 180 oldal, 2490 Ft)
