Falcsik Mari
(Fotó: Máté Péter, Jelenkor, 2019)
Megkérdeztük a „karanténban”
Falcsik Marit
Amikor beütött a vírus-krach, sokan azonnal valami járványtematikájú olvasmány után nyúltak: pestis, bezárkózás, világvége. Neked mi volt az első „könyves” reakciód, miket olvastál akkoriban?
Nekem alig változott az életmódom, olvastam, amit amúgy is olvastam volna, van köztük új is és újraolvasás is. Kortárs magyar példákat mondok: Vörös István: A szabadság első éjszakája, még nem is végeztem vele; Térey János: Káli holtak, újraolvastam, belőlem másodjára is ambivalens reakciókat váltott ki, nem úgy új kötete, a Nagy tervekkel jöttem Rosmersholmba, amely zömében nagyon megragadott. Ne hagyjuk ki a folyóiratokat, nagyon izgalmas hónapról hónapra látni a valóságunk valamiféle szellemi-írásművészeti föltérképezését. Remek élmény nekem a megfrissülő Vigilia, a külsejében is mindig nívós A Vörös Postakocsi, csak hogy kettőt említsek. Egyre jobbnak találom a Népszava mellékleteként a Rácz I. Péter szerkesztette Nyitott mondatot, amely már mint második irodalmi hetilapunk apellálhat a figyelmünkre.
Mások filmekkel, sorozatötletekkel jöttek, virtuális színházat, karanténkoncerteket ajánlottak, láthatóan felértékelődött a különféle médiaszolgáltatók szerepe is, özönlöttek a címek: mintha egy nagy mozivá alakult volna a világ. Tény, bőséges a kínálat, ha az ember tényleg ráér – te ráértél? Milyen jó sorozatba vagy filmbe futottál bele, milyen színházi produkciót, koncertet láttál, amelyet szívesen ajánlanál nekünk?
Nem érek rá jobban: a pénzért most triplán meg kell dolgozni, és még az elvégzett munka sem garancia arra, hogy kifizetnek. A neten rengeteg csodálatos zenét értem el eddig is, a YouTube kimeríthetetlen forrás, én inkább böngészek magam, mintsem „belefutok” a prompt kínálatba. De például a Berliner Philharmoniker Facebook-oldala lenyűgöző ajánlatokat ad. Új élvezetem az erkélykoncertek, főleg az olaszokéi, szívesen hallgatom a nagyszerű zenészeket „mackónadrágban” is. Ha film, azt is a kampánykínálattól függetlenül választjuk itthon. Tévénk sosem volt, DVD-lejátszó és nagy képernyő van a filmeknek, de most, hogy nem lehet menni újakat vásárolni, ráismételtünk néhány remekműre. Hadd említsek most itt derűsebbeket: Promenád a gyönyörbe, Isten hozta az isten háta mögött, Kötelező táncok – és szívből ajánlom Milorad Krstić Ruben Brandt, a gyűjtőjét, és a Studio Ghibli bármelyik nagyrajzfilmjét.
Olvasni jó, filmet nézni se rossz, de talán írni a legjobb. Mit írtál vagy írsz ezekben a napokban-hetekben?
Ez itt kakukktojás: az írás se nem befogadás, se nem szabadidőtöltés. Most három nagy lírai munkán dolgozom. Az egyik nyilván a következő verskötetem. A másik multimediális mű: a verseim-szövegeim az alap, amelyre kép, zene, mozgókép fog születni: egy budai városrész, gyerek- és ifjúkorom „törpebolygójának” megszólaltatása, kor- és társadalomrajza. A harmadik egy újabb esedékkönyv, amelyet saját sorozatunk, a MERSZ Könyvek ad majd ki, ugyanúgy, mint előző ilyen kötetecskémet.
(Kérdezett: Kiss László)
