Megkérdeztük a „karanténban”
Egressy Zoltánt
Amikor beütött a vírus-krach, sokan azonnal valami járványtematikájú olvasmány után nyúltak: pestis, bezárkózás, világvége. Neked mi volt az első „könyves” reakciód, miket olvastál akkoriban?
Folytattam a járványtól függetlenül, korábban elkezdett könyveket, Karácsony Benő, Moravia és Maupassant prózáit, célzottan nem fókuszáltam a helyzetre rímelő tematikájú művekre, bár lehet, hogy Saramago Vakságát újra kéne olvasnom, egyébként is tervbe volt véve. Nem mondhatom, hogy nem változtatta meg az életemet az új időszak, de nem abban az értelemben, hogy sokat kell otthon lenni – korábban is ez volt a helyzet, legalábbis napközben. Az értelmetlenségek, az átláthatatlanság, a kapkodás, a szabadság korlátozása nyilván zavar, ugyanakkor egyetértek azokkal, akik szerint alkalmas a helyzet arra, hogy az ember a szokottnál alaposabban gondoljon át bizonyos dolgokat az életével kapcsolatban.
Mások filmekkel, sorozatötletekkel jöttek, virtuális színházat, karanténkoncerteket ajánlottak, láthatóan felértékelődött a különféle médiaszolgáltatók szerepe is, özönlöttek a címek: mintha egy nagy mozivá alakult volna a világ. Tény, bőséges a kínálat, ha az ember tényleg ráér – te ráértél? Milyen jó sorozatba vagy filmbe futottál bele, milyen színházi produkciót, koncertet láttál, amelyet szívesen ajánlanál nekünk?
Őszintén szólva elég gyorsan elkezdtek fárasztani a „maradj otthon”-dalok és felolvasások, utóbbiban, azaz felolvasásban eleinte részt vettem én is, de hamar telítődtem. Ami a „passzív” részt illeti, befogadóként néhány jó színházi előadást és sorozatot végignéztem, nem biztos, hogy normál esetben sor került volna rájuk. Megint láttam például életem legkedvesebb előadását, az Ascher-féle Platonovot. Ami a sorozatokat illeti, tetszett a spanyol Casa de Papel, a Homeland utolsó évada, és újranéztem az egyik Mézga-sorozatot is, a világ körüli útjukat, úgy emlékeztem, valamivel jobb.
Olvasni jó, sorozatozni se rossz, de talán írni a legjobb. Mit írtál vagy írsz ezekben a napokban-hetekben?
Néhány felkérésnek tettem eleget, ezek főként korábbiak voltak. Írtam novellát és egyfelvonásos színdarabot is, a legfontosabbnak viszont a verseim újraolvasását érzem, egy-két új is született, szeretném lassan összegyűjteni őket, ami előzetes szortírozást és alapos szerkesztést igényel.
(Kérdezett: Kiss László)
