Megkérdeztük Halmai Tamást
Meglehetősen termékeny éved van, hiszen három könyved látott napvilágot idén. Beszélgetésünk elején a Tündérbukfencet hozom szóba, annál is inkább, mert tudomásom szerint ez az első gyermekeknek (is) szóló könyved. Mi késztetett arra, hogy a gyermekirodalom felé fordulj?
Mindig szerettem rímekkel-formákkal bíbelődni, s a szójátékos poétika is meg-megigéz. Ez a játék fordult néhány éve komolyra – minthogy vidámra. Gyermeki örömöket szabadít fel az ún. gyermekirodalmi ténykedés.
Kik hatottak rád, kiknek a meséiből, gyermekverseiből merítettél ihletet?
Lázár Ervin mágikus humanizmusa vagy Neil Gaiman kísérletező szabadsága folyamatosan inspirál; ahogy számos klasszikus (és kortárs klasszikus) költészete is. S nem is föltétlenül a „gyermekversek”: a nyelv és a képzelet egyidejű fölszabadításában legalább annyira hathatós példát mutatnak a nem a kicsikhez (hanem a mindenkihez és a mindenséghez) forduló művek, Pilinszky, Tandori, Székely Magda, Fodor Ákos és még néhányak tollából.
Megkapó rajzok teszik teljessé a befogadás élményét. Hogyan születtek?
Személyes kapcsolat véletlene (kegyelme) sodort a pécsi Éltes Mátyás gyógypedagógiai iskola fiataljainak rajzkultúrája felé; megtiszteltetés a közös színrelépés.
Örömmévalóság című köteted eddigi törekvéseid összegzését, tizennyolc megjelent könyved esszenciáját nyújtja. Miért érezted úgy, hogy eljött a betakarítás ideje?
Mondhatnám, hogy ennyi kötet után s ennyi esztendősen számvető időben találja magát az ember; de ennél praktikusabb megfontolások alakították a kötet szerkezetét: több műfajban születtek az utóbbi években olyan írásaim, melyekből nem terveztem önálló könyvet, viszont sajnáltam volna fiókba rekeszteni őket. Most úgy látom, otthonos világra találtak egymás társaságában.
Mi határozta meg a válogatást, és milyen szempontok szerint rendezted el hat tételben az írásokat?
A hat ciklust a formanyelvi és műfaji széttartás alakította ki; a szerkesztés során pedig csak arra ügyeltem: külön-külön is vállalható s egymáshoz is illeszkedő szövegek kerüljenek a gyűjteménybe.
Akik figyelemmel kísérik pályádat, jól tudják, hogy versek, kisprózák, kritikák, esszék mellett rendszeresen jelentkezel kismonográfiákkal. Takács Zsuzsa, Székely Magda, Gergely Ágnes, Vasadi Péter, Rába György munkássága után ezúttal Báthori Csaba sok műfajú írásművészetét tetted vizsgálódás tárgyává. A Seb és szellem tanulmányok sora mellett interjúkat is közöl, melyeket magad készítettél az alkotóval. Hogyan körvonalazódott a kötet? Miképpen közelítettél az életműhöz?
Báthori Csaba munkásságát mindig nagyra tartottam. Tudtam, láttam, elemeztem is a jelentőségét. De egy személyes életfordulat kellett ahhoz, hogy mélyebb egzisztenciális közöm, mentális viszonyom legyen az írásaihoz. Az írásaiba foglalt, gyógyító bölcsességhez. Ez tavaly ősszel történt. Módszeres gyönyörrel végigolvastam az életművet, tavasszal pedig néhány hét alatt össze írta-rendezte magát a kötet. A végső változatért és a sebes megjelenésért köszönettel tartozom a főhősnek és a Napkút Kiadónak.
Jelenleg min dolgozol? Milyen terveid vannak?
Többedik regényemet tervezem nem megírni. Ezen kívül versek, koanok, esszék és glosszák: szokásos műfajaim foglalkoztatnak. Valamint személyek, avagy személyes szellemi jelenlétek (Jézus, Pilinszky, Emily Dickinson például). S volna még egy-két kortárs költő, akinek művészetét szívesen ajánlanám az olvasók figyelmébe monografikus esszékötetben…
Kérdezett: Ménesi Gábor
