Megkérdeztük Háy Jánost
Műveiben a nyelvi regiszter a formakeresés részét képezi. A gyerekkori világ többszólamú értelmezése a Mamikám című regénnyel új aspektushoz érkezett. – írja kritikájában Pál-Lukács Zsófia a Bárka 3-as számában.* A regényben két tragikus végkifejletű sors, a cigány származású jánka, illetve Mamika sorsa elevenedik meg, és az ő világértelmezésüket, értékrendjüket közvetíti.
Egy interjúban azt mondtad, hogy a Mamikám neked személyesen is fontos volt. Miért?
Mert ismerem és nagyon közel állnak hozzám azok, akikről a szerepeket mintáztam.
Visszatérve a nyelvezetre, a Mamikám beszédmódja nagyon is élő. Hogyan jött létre?
A szülőfalumban hasonlóan beszélnek. Nekem ez egy otthonos nyelv, bár én magam soha nem beszéltem tájnyelven.
A könyv társadalmi kérdéseket is felvet, és ez vitákat generált. Mi a véleményed erről?
Azt gondolom, hogy a társadalmi gondot a felelős elit és döntéshozók évek óta nem akarják vagy nem tudják megoldani. Hogy egy regény társadalmi gondokra, itt konkrétan a mélyszegénységben élők helyzetére ráirányítja a figyelmet, az jó. De hangsúlyozom, az irodalmi művek nem társadalmi problémákról szólnak, hanem emberi sorsokról. A felelősségük máshol van.
A pszichológiában is sokat foglalkoznak mostanában a transzgenerációs hatásokkal. Az örökölt sors a Mamikámban is meghatározza a történet alakulását. Hogyan lehet átlépni, meghaladni ezeket a határokat?
Én magam határátlépő vagyok. Cipelem ennek minden nehézségét és jóságát. Nem feltétlenül kell az öröklött sorsot túllépni, de én egy olyan világban szeretnék élni, ahol a túllépés lehetősége meg van ajánlva, s az egyes emberen múlik, hogy él-e vele vagy nem.
Nemrég jelent meg a Szavalóverseny – kisegítőkönyv íróknak és olvasóknak című könyved, mint afféle kiegészítése a Kik vagytok tinek, csak itt nem szerzőkről, hanem műfajokról van szó. Milyen a fogadtatása?
Nem tudom, mert nincs ilyenfajta információm, meg én nem az vagyok, aki koslat a könyvei után, nekem a megírás az elsődleges. Azért remélem, sokan fogják szeretni. Vannak benne klasszikus versek is, jó volna, ha ezekre a szerzőkre is hozna figyelmet, meg egyáltalán a költészetre, amivel mostanság nem ciki mostohán bánni. Szerintem vicces könyv, még a nagyfiam is elcsodálkozott rajta, hogy mennyit tudott az apukája humorán nevetni. És ez aztán tényleg minőségi visszajelzés. Apa-fiú harcban jelesre állni, nagyon menő.
(Kérdezett: Szepesi Dóra)
