Lakatlan szigetre való
Körkérdés (1.)
Ezt olvasták ők! Rendhagyó toplistánkat ezúttal írók, költők válaszaiból állítottuk össze. Azt kérdeztük tőlük, melyik volt számukra az idei nyár legkedvesebb gyerekkönyve.
Ayhan Gökhan:
A nyáron életemben először olvastam Lázár Ervint, tőle A Hétfejű Tündér című kötetet. Az tetszett benne, hogy komolyan veszi a gyerekeket, és a felnőtt olvasókban meglátja a gyermeket.
Emellett Michael Ende: A varázslóiskola című kötetét olvastam. Játékos, ötletes – mi kell még? Szórakoztató és gyermekbarát.
A nyár közepén Máté Angi: Az emlékfoltozók című könyvét olvastam. Erről a könyvről nehéz beszélni. Ez egy csodálatos, tiszta könyv. Varázsnyelven írták, természetesen, erőltetettség és modorosság nélkül. Kötelező olvasmány.
Balázs Imre József:
Két kedvenc olvasmányom volt az idei nyáron, mindkettő nosztalgia és újraolvasás címkékkel...
Az egyik egy máguskönyv-paródia a nyolcvanas évekből, Kertész Balázs Előre, gonoszok!-ja, ezen ugyanakkorákat nevettünk most, amikor a lányaimnak olvastam, mint amikor először került a kezembe, jó huszonöt évvel ezelőtt. A másik egy román nyelvű verses mese egy pingvinutazóról, Gellu Naum Cartea cu Apolodor-ja (Apolodor könyve), amelyiknek idén nyáron készítettem el a teljes magyar fordítását sok jó pepecselés között, egyszerűen azért, mert tetszett.
Bartos Erika:
Janosch: Kincsvadászat
Ezt a bölcs, kedves, szeretnivaló könyvet mindenkinek jó szívvel ajánlom! Okos, megható és vicces történet a barátságról, a szerző nagyszerű illusztrációval. Igazi, gyerekkézbe való, mosolygós olvasmány! Felnőttként is kifejezetten élveztem, természetesen, játékos könnyedséggel szól filozofikus mélységű témáról, a valódi értékek kereséséről.
Berg Judit:
A nyári olvasmányok közül saját legnagyobb gyerekkönyv élményem az Időfutár a Gimesi-Jeli-Tasnádi szerzőhármastól. Olvasás közben teljesen megállt körülöttem az élet, mindenről megfeledkezve tudtam átadni magam az időutazós történet minden izgalmának, váratlan fordulatának és humorának. Tizennégy éves nagylányom pedig türelmetlenül várta, mikor kapja meg végre ő is a könyvet. A felolvasós mesék közül legjobban Szergej Szedov Anyukameséit szerettük. Ezeket a néhol abszurd, máshol elgondolkodtató vagy meglepő kis történeteket az összes gyerekem nagyon élvezte: a 10, 9 és 6 éves hallgatóság hangos nevetéssel kísérte a felolvasásokat, és egybehangzóan követelték a folytatást.
Farkas Wellmann Éva:
Úgy gondolom, hogy mindenekelőtt az a jó gyerekkönyv, amely egy gyereknek tetszik: elvarázsolja, vissza-vissza csalogatja őt a világába, sőt, belelopózik a mindennapjaiba. Ezért tartom fontosabbnak egy nálam „szakértőbb” valaki, hétéves Nóra lányom véleményét. Idén nyáron két könyv volt meghatározó olvasmánya (egyelőre anya tolmácsolásában): Szabó T. Anna Tatok Tatok című verskötete – mely életszerűségével, humorával és frappáns rímeivel „hatott”, valamint Kiss Ottó Szusi apó erdőt jár című könyve: ebben a bölcsesség vidámsága, esendősége, az élvezetes mesélés ragadta magával. Igaz, utóbbinál szóvá tette, hogy „túl hamar befejeződött”.
Jász Attila:
Csendes Toll tudja, hogy nagyon ciki, de a tipijükben, a gyerekszobában a kortárs gyerekszerzők művei között rendre felbukkannak a klasszikus népmesék, magyarok és világiak egyaránt. Amikor ezek elfogynak, és a nyári, könyvtári könyvespolcokon nem nagyon van mozgás, tuti dolgokhoz nyúl CsT. Szégyen ide, szégyen oda, ínséges időkben bizony újra-újra előkerül Lázár Ervin zseniális műve, A Négyszögletű Kerek Erdő. Már CsT lánya is nagyon szerette, és életében talán egyszer volt igazán büszke az apjára, amikor az elvitte egy estre, és Lázár Ervinnel találkozhatott személyesen és beszélgethetett vele hosszan az könyvtár igazgatói irodájában. CsT nagyobbik fia is szerette a Négyszögletűt, de ő már nem hallgatta most nyáron, felső tagozatosként már jó ideje nem hallgatja az esti mesét. De a kicsi nagyon élvezi, és az az igazság, CsT is, jobban, mint valaha. Sőt, jobban, mint a gyereke. Jobban várja, mikor folytathatja már, gombolyíthatja tovább a mese fonalát a fantasztikus erdő fái és lényei közt.
Kiss Ottó:
Két és féléves kislányom a nyáron majmos korszakát élte (még mindig tart), úgyhogy az összes majmos könyv kedvenc volt, de legjobban Julia Donaldson remeke, A majom mamája tetszett (nagyon jó a fordítás is). Boróka szeret csikiződni, és az evést sem veti meg, így aztán Roger Hargreaves sorozatából a Mr. Csikit és a Mr. Falánkot olvastuk a legtöbbet. Kedvenc volt még Varró Dani Nem, nem, hanemje és a Pagony újdonsága, a Mese a vakondról, aki tudni akarta, ki csinált a fejére, mert ezek viccesek, illetve a Manó Könyvek Bori-sorozatának minden darabja. Az óvoda közeledtével leginkább a Bori óvodába megy c. részt és Finy Petra Az ovi-ügyét olvastuk, ám szeptember elejére, amikor kiderült, hogy a valóságban milyen is ez, a papír alapú érdeklődés elmúlt.
Kovács Viktor – Kovács Dominik:
Három olyan könyvet választottunk ajánlásra, amelyekről újraolvasásuk után még nagyon sokat beszélgettünk, újabb és újabb bölcsességekre, üzenetekre bukkantunk bennük:
Mese a lótuszvirágról – Lenyűgöző utazás a hindu mitológiába. Lélekbeli vívódásokra, emberi gyarlóságokra épülő történetek fukar kereskedőkről, igazmondó szolgákról, ide-oda tűnő lótuszokról, szeszélyes szellemekről.
Lewis Carroll: Sylvie és Bruno – Az Alice-könyvek szerzőjének nonszensz képeit, különös célok által vezérelt figuráit mindig nagy öröm tanulmányozni. Mellesleg Carroll e művében is rendkívül hatásosan karikírozza a viktoriánus-kori Angliát.
Michael Ende: A sátánármányosparázsvarázspokolikőrpuncspancslóditóbódítóka – Ironikus, szójátékokban bővelkedő regény. Főszereplői elütnek a klasszikus mesehősöktől, személyiségbeli hiányosságokkal rendelkező suta állatok, akiknek eleinte komoly erőfeszítésbe telik, hogy a jó ügyért síkra szálljanak. A művet átszövi a humánus életfilozófia, a világ jobbításáért való küzdelem.
Magyari Andrea:
Kicsit késve, de csak most ért el hozzám Szijj Ferenc mesekönyve, a Zöldség Anna és a beszélő póniló. Rettentő jól szórakoztam, ha már póni, hát csak ilyen, a szülők röhögnek, a gyerekek örülnek, mert tovább tart az esti mese. És az a Szivárványvonat!
Mészöly Ágnes:
Domonyi Rita könyve, a Tündérbodár, mert egy pillanatig sem éreztem, hogy ezt, vagy valami hasonlót olvastam már. És mert mókás, és van benne felhőnézés, líra, dráma, torma, tartalom és forma, konfliktus és epika, valamint titokzatos kertitörpék.
Simon Réka Zsuzsanna:
Számomra az egyik legkedvesebb, idén nyáron napvilágot látott gyerekkönyv a Sopotnik Zoltán-írta, Egri Mónika-rajzolta Fahéjas kert. Szívemhez nőtt könyv, mert Nagypapa és Lassú báró kertjét a humor, a csoda, a varázslat, az emlékek szövik át. Olyan világ ez, ahol a fantáziának gyógyító ereje van. Egri Mónika rajzaiban pedig sohasem lehet csalódni, frissek, ötletesek, gyönyörűek.
Szabó Imola Julianna:
A választottam: Sopotnik Zoltán: Fahéjas kert
Otthonos a furasága, a szeleburdi humorral fűszerezett komolysága. Az Öreghölgycsillag, a Hecc és a Sacc, na meg Csoda is a kismöszijöm, akárcsak a Lassú Báró. Ismerősen csafar egyet a szám ívén. Nevetek, a gyerek is nevet. Főleg az ujjaimon, ahogy rajongva kapirgásszák a könyv képeit. Ott akarok élni. Velük. Egy bögre időtlenségben.
Vécsei Rita Andrea:
Vu Cseng-en: A majomkirály története (Tokaji Zsolt átdolgozásában)
Egy könyv, melyben a Világ Hiúságára Ráébredt Majom útnak indul, felhőbukfencezik, jádebort fogyaszt, és csodabarackot, aranygombos fütykösével legyűri Moksa királyfit, aztán elbukik, Földön Cirkáló Hivatalnokistenek rohangálnak, vannak halhatatlanság-labdacsok és átváltozások, és még Buddha is felbukkan, hogy majmot oldozzon fel, aki aztán tigrisbőrt sebtében magára véve megint útnak indul. Egy 16. századi történet gyerekekre szabva. Egy kis Kelet, ahonnan a megismerését érdemes elkezdeni.
