Dorcsák Réka
Provokatív, szókimondó
Lakatos Mihály: Súlyos ügyek
Ha valamilyen vérpezsdítő, indulatokat gerjesztő vagy egyszerűen gondolkodásra késztető könyvet szeretnénk olvasni, akkor Lakatos Mihály Súlyos ügyek című könyvét érdemes választanunk. A tárcákat és tárcanovellákat összegyűjtő háromszáz oldalas kötet kifejezetten a mai olvasó igényeihez alkalmazkodik. Az újságírás könnyedségére és a szépirodalom mélységeire építő szövegek ugyan komoly üzenetet tolmácsolnak felénk, mégis gördülékeny olvasásélményt nyújtanak.
A Súlyos ügyekben olyan hétköznapi történésekkel és banalitásokkal találjuk szemben magunkat, amelyekre mindenki ráismerhet a maga szűkebb és tágabb környezetében. A hétköznapi bosszúságoktól kezdve, a tradicionális családmodellt érintő változásokon át a közbeszédet és a politika színterét befolyásoló ideológiák összecsapásáig minden egyes történet ismerős lehet számunkra. Annak ellenére, hogy Lakatos tárcái eredetileg 2007-től a Magyar Hírlapban, 2010 után pedig a Magyar Idők, majd a Magyar Nemzet hasábjain jelentek meg, nem nélkülözik a fikcionalitást.
Szövegeinek főszereplője nagyrészt Ábel és felesége, Ábelné, valamint három kisfiuk. Az Ábel című tárcanovellában válik egyértelművé számunkra a főszereplő névválasztásának miértje. „Először is, tisztázzuk: ez az Ábel, nem az az Ábel. Viszont ugyanaz a rengeteg, ugyanaz az ország, ugyanaz…ööö…inkább nem folytatom. Mert úgy lehet: már semmi sem ugyanaz.” (58.) A párhuzam Tamási Áron Ábel a rengetegben című művével egy olyan kedélyes elbeszélésmódot és kalandos nevelődésiregény-hangulatot ígér, amely által az eredetileg megszakítható olvasásmódot kínáló tárcakötet lineáris olvasása is lehetségessé válik. A szigorúan 4-5 oldalas terjedelmű írások tehát Ábel fejlődésregényének fejezeteiként is olvashatóak. Egy olyan fejlődésé, amelyre a főszereplő egyáltalán nem vágyik. Egy EU-konformnak megfelelő lénnyé gyúrás történetét olvashatjuk, ami valójában nem történik meg, hiszen Ábel mint erdélyi magyar, felelős édesapa és férj foggal-körömmel harcol és kiáll nemzeti identitása, valamint a keresztény morális értékek mellett. Reflexiói korántsem érzelemmentesek, sokszor indulatosak, és mély csalódottsággal beszélnek korunk közerkölcseinek romlásáról: „(…) lám ide jutott a maga hatalmas civilizációjával a fehér ember! Van immár mindene, mi szemszájnak s egyéb testrésznek ingere, de oda a hit és a jó erkölcsök. Mert hát a »fejlődés« (vö. progresszió) újabb és újabb szintjeire való költözködés közben ezek valahol elkallódtak, mint egy diplomamunka.” (238–239.) Az Isten–haza–család alapértékek fontosságában nevelődött Ábel keserűséggel tapasztalja a modernkori tbc-ben (tisztelethiány, becsülethiány, civilizáltsághiány) szenvedő társadalmunk értékválságát: „Az aluljáróban osztogatott jogok és fedezet nélküli, álteljesítményekért a nép közé szórt elismerések mindenféle mércét és igazodási pontot eltöröltek s megágyaztak a folyamatos értékválságnak.” (166.) Mégis legjobban a család intézményében történt változások, valamint a családot alkotó férfi- és nőszerepek változása aggasztja: „A nőnek (ha rajta kívülálló okok ezt nem lehetetlenítik el) elsősorban anyaként kell »érvényesülnie«, ehhez képest minden egyéb másodlagos. Míg ha anyaként elbukik, minden egyéb siker csak hetedrangú lehet.” (57.)
A Súlyos ügyek provokatív és szókimondó. Nem felel meg semmilyen EU-konform alapján megszabott politikai korrektségnek, „píszínek”. Ez vagy szimpátiaérzést, vagy a legnagyobb ellenszenvet válthatja ki belőlünk, mindenesetre éppen ettől válik izgalmassá és letehetetlenné a könyv. Számos konkrét politikai és közéleti történésre ráismerhetünk, ami miatt könnyedén bevonódunk Ábel reflexióiba, hiszen mindannyian átéltük, vagy éppen átsiklottunk felettük. Ábel erdélyi magyarsága ugyanis olyan újféle szemléletet helyez előtérbe, amelyet az anyaországban született magyar állampolgár már evidenciának gondolhat. Magyarnak lenni, a magyar nemzeti ünnepeket méltón megünnepelni és magyarul beszélni ugyanis értéknek számít, főleg a Ceauşescu Romániájának idején felnövő erdélyi generáció számára. A főhős néhol már túlzó szigorának és elkeseredésének motivációja tehát érthető, és az anyaföldön született „elkényelmesedett” magyarságát élő ember számára érdekes, új távlatokat nyithat meg.
„Én úgy lettem másképp gondolkodó, hogy harminc éve ugyanazt gondolom.” Lakatos Mihály ekképpen magyarázta tárcanovellakötetének elsődleges ihletforrását az OJD – Irodalom és könyv 26 percben című műsorban. A kötet számos pontján erre a tézis-mondatra ismerhetünk, még ha nem is fogalmazódik meg explicit módon az egyes tárcákban. Ennek az alapgondolatnak a hátterében az az Ábel által is megtapasztalt és a kötetben is kifejtett generációs különbség áll, amely azt eredményezi, hogy a konzervatív értékek képviselőjéből ma radikális gondolkodó válik, anélkül, hogy ezt akarná. A videojátékozás és „sztárvorzozás” helyett a könyveket és kötelességtudatot előtérbe helyező Ábel családján belül is konfliktusba kerül gyermekeivel szemben. Még ha megérteni nem is tudja a mai „hippitársadalom” populáris szubkultúrák iránti érdeklődését, mégis az empátia érzését mutatja: „Mi (…) ha a képzelet világában akartunk lubickolni, egy lehetőség mutatkozott: a könyv. Mit lehet mindebből a mai gyereknevelésben hasznosítani?! Egy olyan korban, amikor tíz-tizenöt csatorna ontja non-stop a gyerekfilmeket, amikor „szörnyek” egész serege kínálja agymosó (…) játékok tízezreit, amikor már réges-rég nem a könyv az ember legjobb barátja, hanem a telefon.” (114.)
Az utolsó, Cirkusz című tárcanovella valódi tükörképet tart számunkra mai „eltorzult” világunk működéséről. Az előző tárcákban felvázolt „modernkori tbc” tüneteinek radikalizálásával az elbeszélő egy olyan fikcionális világot mutat be, ahol a józan ész már teljesen hiányzik. A facebook szülte „szürke, névtelen massza” életünkre gyakorolt hatásának, az állatvédelem szélsőségig fokozott diktatúrájának, valamint a gyerekek eldigitalizálódás-folyamatának tragikomikus valóságát vetíti elénk. Ez a tárca kiválóan modellezi az elbeszélő által Ábel szájába adott politikai ideológiák jövőbeni hatását, valamint az egész kötet olvasásmechanizmusát: egyik szemünk sír, a másik nevet. Sír, mert ha a Cirkuszban lefestett valóság a jelenünk lehetséges célállomása, akkor nincs min örömködnünk, ugyanakkor nevet is, mert hála Istennek (!) a szövegben megfestett disztópikus kép még távolinak tetszik. Lakatos tehát gondolkodásra, sőt párbeszédre hív minket tárcairodalmán keresztül, reméljük, ez nem eredményezi majd a tett halálát. A Súlyos ügyek nem a vasárnapi ebéd utáni szieszta olvasmánya, hanem a dinamikus, mindenre nyitott reggeleké.
Előretolt Helyőrség Íróakadémia, Budapest, 2019.
Megjelent a Bárka 2020/4-es számában.
