Bársony Lili
Invenció és innováció – Békéscsabán
Interjú Ando Györggyel, a Munkácsy Mihály Múzeum igazgatójával
A pandémia miatt a világ múzeumai több hónapos bezárásra kényszerültek. A háttérben azonban a munka tovább folyt. Napról napra újabbnál újabb virtuális kiállításokban barangolhattunk, a muzeológusok pedig a közönség elől rejtve maradó háttérmunkákkal foglalkoztak. A megszorítások feloldása után ismét fogadhattak látogatókat. A békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum ez idő alatt évszázados fennállásának csúcsprojektjére készült, majd 2021. május 20-án megnyitotta az utazás TÉRben és IDŐben című új állandó kiállítását.
A pandémia miatti stop a múzeumokban felfogható volt az elindított folyamatok megtorpanásának és a látogatók elmaradásával a derékszíjak meghúzásának. De felfogható volt lehetőségként is. Mi ez utóbbit választottuk, és fenekestül felforgattuk az épületet, miközben egy elképzelést, tulajdonképpen egy álmot valósítottunk meg, négy lépcsőben. Az országrész egyik legnépszerűbb múzeumaként a látogatók jelenlétében egyébként ezt aligha tehettünk volna meg. Magyarország egyik első múzeuma voltunk, amely a hosszú zárva tartás után új kiállítást, ráadásul állandó kiállítást nyitott.
Mire gondol, mi volt a négy lépcsőben megvalósuló álom?
A négy lépcső első mozzanata volt a múzeum 1912-ben készült műemlék épületének és az 1970-es évek elején épült résznek az összeépítése, amit 2018-ban valósítottunk meg. A nagyszabású események, konferenciák és kiállítások lebonyolítására lehetőséget biztosító épületrész a jeles békéscsabai születésű modernista szobrász, Pátkai Ervin nevét viseli. Második lépcsőben 2020. szeptember 29-én megnyitottuk a Munkácsy Mihály – Egy géniusz diadala című kiállítást, majd harmadikként elkészült a Békéscsaba az évezredek idővonalán című nagy egység, amelyet 2021. május 20-án adtunk át közönségünknek. A negyedik lépcső pedig még előttünk van. 2022 tavaszán teljesedik ki a projekt, amikor egy életnagyságú, egész alakos, bronz Munkácsy-szobor áll majd a múzeum lépcsőjén.
Az utazás TÉRben és IDŐben két kiállítási egységből áll, amelyek azonban azonosságot mutatnak a tematika, a műtárgyak bemutatásának koncepciója és a látogatókkal való kommunikáció tekintetében egyaránt.
A tárlat a különlegességekben bővelkedő nagy békéscsabai históriát, amellyel száz meg száz ablakot nyitunk a világra, valóban két egységbe foglalva mondja el. A Békéscsaba az évezredek idővonalán és a Munkácsy Mihály – Egy géniusz diadala című kiállításnak van azonban egy olyan momentuma, amely a kezdetektől napjainkig végigkíséri mind a régészeti részt, mind a történelem- és néprajztudományt, mind pedig Munkácsy Mihály életművének bemutatását. Ez pedig egy virtuális iránytű és egy időgép keveréke, azaz a kiállítás egészét kísérő idővonal, amely a látogatókat térben és időben egyaránt kalauzolja.
A helytörténeti kiállítás egy tipikus múzeumi toposz. Érdekessége és nehézsége ugyanaz, úgy mutatni meg egy települést a turistáknak és az ott lakóknak, hogy az mindkét csoport számára adjon elegendő információt és a felmerülő érzelemvezérelt megközelítésnek is meg tudjon felelni.
Tárlatunk nem egy megszokott, szakáganként elkülönülő átfogó helytörténeti kiállítás. Nem termenként követi egymást a képzőművészeti anyagot elvonultató képtár, a néprajz, a történettudomány és a régészet tárgyanyaga, hanem egy olyan bemutatót valósítottunk meg, amelyben egy lélegzetvételre, egy térben, egy gondolat vezérfonalára fűzve kóstolhatunk bele a magyar- és a világtörténelembe, a vallás-, művelődés-, művészet- és kultúrtörténetbe egyaránt. Dicsőséget hozó események és személyek, valamint viharos, viszontagságos történések együttesen adnak teljes korrajzot egy-egy időszakról. Az egyetemes megközelítés és a személyes hangvétel egyaránt megjelenik. Karizmatikus közszereplők, emblematikus személyiségek és nagy tettekre predesztinált kisemberek együtt tették Békéscsabát olyanná, amilyennek ma látjuk. Többször idéztem már Móricz Zsigmondot, aki a nálunk szerzett benyomásait ekképpen fogalmazta meg: „Tündérkertben jártam itt Csabán”. Ennek a tündérkertnek a kapuját szerettük volna kinyitni. Eleve formabontó megoldásokban gondolkodtunk; amiképpen mondani szoktuk: „Ahogyan még nem gondoltál Békéscsabára…”. A vállalkozás egyik nem titkolt célja volt az is, hogy segítse a helyi identitás és kohézió további erősítését.
Milyen korosztály céloznak meg?
A XXI. század embere vizuálisan rendkívül túlterhelt, aminek okán egy-egy kiállításnak kommunikációs bravúrnak kell lennie, hogy magára vonja és le is kösse a látogató figyelmét. Nálunk 4-től 104 éves korig…
Miképpen merült fel egy ennyire nagyformátumú idővonal alkalmazásának ötlete?
A műtárgyak, a személyek, a történések, a helyszínek kontextusba helyezése áll elképzelésünk középpontjában, ezért a kiállításban tulajdonképpen egy időgépbe kerülünk. Mintegy 350 millió évet átfogó történetmesélés tanúi vagyunk, és bár a műtárgyak nagyon érdekesek, szükség van egy kis pluszra, fogódzóra a mai ember számára. És mondjuk ki, élményt is kell biztosítanunk a látogatónak, mert anélkül mit sem érnek a nálunk töltött órák...
A múzeum duplán végez missziós tevékenységet, tudományos műhely és kulturális szolgáltató egyben. Az állandó kiállítás megvalósítása során melyik vonal kerül előtérbe?
Azonos fontossággal jelenik meg a két alapfeladat, ugyanis a kiállítás, amelyet a közönségnek készítünk, hosszú, tudományos megalapozottságú előkészítő munka nyomán valósul meg. Ez a kiállítás például több mint három éves munka eredménye.
Miképpen került a múzeum látószögébe a látványtervező, Sz. Szilágyi Gábor művészettörténész? Milyen szempontok alapján választották ki a projekthez?
Mondhatnám azt, hogy csupán át kellett néznünk a szomszéd várba... Komolyra fordítva a szót, a Gyulai Almásy-kastély Látogatóközpont kurátoraként Sz. Szilágyi Gábor már bizonyított a korszerű kiállítási összkép megalkotása mellett a műemléképületben folyó, gyakran speciális követelményeket és igényeket támasztó tárlatépítési munkák területén egyaránt. Fontos törekvésünkben, az élménygazdag tudásátadásban megfelelő partnerre találtunk, bár a közös munkával töltött három esztendő során mind a tervezői, mint a kivitelezői álláspont jócskán módosult. A múzeum már a tárlat koncepciójának megalkotása során „nagyot mert álmodni”, és a megálmodott megbízói állásponthoz végig kitartóan ragaszkodott is...
Van azonban a gyulai és a békéscsabai projekt között egy óriási különbség. Míg Gyulán Sz. Szilágyi Gábor a megrendelő által megfogalmazott alaptematikához dolgozott ki egy tervet –, addig a művészettörténészt Békéscsabán kész koncepció, több száz oldalas, aprólékosan kidolgozott kiállítási forgatókönyv várta.
Milyen alapvetéssel indították el a közös munkát, mi volt a tárlat koncepciója?
A hajlék, a lakóhely mindig a kor és a hely tükre, beszédesen informál bennünket lakóinak életmódjáról, lehetőségeiről. Az építészet az, mely akarva-akaratlanul sokrétű információs bázisként szolgál. Az építészetet nem kell keresni, ott van a szemünk előtt. A változások előttünk zajlanak. Ha nem akarom, akkor is látom a változásokat, ha nem koncentrálok rá, abban az esetben is érzékelem, tudomásomra jut... A ház tudósít az építészeti tendenciáról, a tér-, a forma- és a tárgykultúra változásáról, valamint társadalmi és szociológiai tükör egyben. Ezért a házat állítottuk a gondolkodás középpontjába mind a régészeti, mind pedig a néprajzi-történeti egységben. És a házzal, valamint a házhoz kapcsolódó tárgyanyaggal az ünnepek világába és a mindennapi élet kulisszatitkaiba, mágiájába is bepillantást nyerünk.
Az események egy idősíkban való összekapcsolása pedig lehetőséget ad – korábban rejtve maradt – összefüggések feltárására. A tárlat vezérfonalának tartott idővonal a teljes kiállításon végigvonul, Művészet és tudomány idősík megnevezéssel.
Említette az előbb az élménygazdag tudásátadást, mint a megvalósítással kapcsolatosan megfogalmazott alapelvárást. Ön szerint sikerült az eredeti elképzeléseket megvalósítani?
Egy kiállításnak nem kell annyira informatívnak lennie, mintha egy enciklopédiát lapoznánk végig. De minden kiállításnak kell legyen mondanivalója. Az utazás TÉRben és IDŐben című kiállításban tulajdonképpen minden teremnek egy mondatban összefoglalható mondanivalója van. Nem látványtárat, hanem tartalmat, mondanivalót közölni képes összeállításokat mutatunk be. A megnyitó óta eltelt egy hónap látogatói visszajelzései szerint törekvésünket megértik és értékelik a vendégek.
Azonban az enciklopédia kifejezés görög eredetijének jelentésére utalva, minden területre kiterjedő oktatás, ismeretátadás a feladatunk. Ennek formája azonban rendkívül lényeges kérdéssé vált. Igaz, az előző, 2007-ben megnyitott állandó kiállítás esetében sem volt mellékes a látvány, az installáció és a kommunikációképesség kérdése. Az a tárlat korszerű és érdekes is volt, de az azóta eltelt több mint tíz esztendő a múzeumok világában, a kiállítási kultúrában és a múzeumi kommunikáció területén is óriási változásokat hozott. Ugyanolyan nagy változásokat hozott, mint például a digitális világban. Ezen átalakulás figyelembevétele nélkül nem lehet a XXI. században XXI. századi kiállítást csinálni. Nem lehet, és természetesen értelme sincs... Bár egy kicsit ez is olyan, mint a divat, lehet követni, de lehet diktálni is...
Gyűjteményük kincseinek szemet kápráztató gazdagsága és a mindennapi életet kísérő tárgyak egyszerűségében nagyszerű világa együttesen jelenik meg a kiállításban. Alkalmas a kiállítás arra, hogy a múzeumban őrzött műtárgyanyagot kellőképpen reprezentálja?
Egy ilyen formátumú tárlat hosszú előkészítő munkájának – a koncepció kidolgozásán túl – a megfelelő műtárgyanyag kiválogatása a legfontosabb és legizgalmasabb részfeladata. A Munkácsy Mihály Múzeum majd 720 ezer műtárgyat számláló gyűjteményéből egy sokfordulós játszma eredményeképpen került be a kiállításra szánt anyagba 3100 tárgy. Volt olyan eset, amikor a gombhoz kerestük a kabátot, azaz a bemutatásra szánt műtárgyhoz társítottunk történetet és környezetet. És természetesen a fordított eljárás is működött, amikor a koncepció fonalára fűztük fel a műtárgyakat.
A tárgyak egyik része különleges és egyedi, mások a kézműves mesterség termékei vagy a gyáripar tucattermékei. A társadalom tükreként funkcionálnak, s rajzolnak egy teljes(ségre törekvő) képet a világról. Miközben a közelire (Békéscsaba) fókuszálják a figyelmet, tág spektrumot nyitnak a látogató előtt. Hogy mennyire tágat? A lehető legtágabbat a kontextusba helyezés eszközeként alkalmazott idővonal végigfuttatásával.
Mennyire akarták figyelembe venni, mennyiben akartak igazodni a kiállítás megvalósítása során a közönség elvárásaihoz?
Amikor 2021. szeptember 29-én megnyílt az állandó kiállítás első egysége, a Munkácsy Mihály – Egy géniusz diadala című kiállítás, a következő nap a Partitúra című műsor stábja forgatott a tárlatban. Miklósa Erika operaénekes és Batta András zenetörténész láthatóan elcsodálkozott az őket fogadó kiállításon, nem is gondolták, hogy ilyen élmények várják őket Békéscsabán. És igen, szeretjük meglepni vendégeinek, szeretjük meglepni, olykor picit akár meg is hökkenteni a látogatókat. A WOW élmény, a hűha faktor az, amely a most megnyitott kiállítás számára ténylegesen képes biztosítani a jövőidőt. Ez a kiállítás is elavul majd egy idő után, de addig még remélhetőleg lesz néhány jó évünk...
„Az élmény is erősíti az immunrendszert…”, „Nálunk nem éjfélkor indul útjára a gyönyör…” és hasonló hangvételű, szellemes reklámok kísérték a tárlat megnyitását. Egy ilyen érdekes és látványos kiállításnak is szüksége van cégérre?
A múzeum reklámozása elengedhetetlen ahhoz, hogy a szokásos látogatói kör és a célközönség bővíthető legyen. Mert bármennyire szeretnék is a múzeumok, hogy a látogatók bebocsátásra várva, kanyargó sorokban álljanak a bejáratnál az utcán, ez nem egyszerű dolog. A reklámok célszemélyei talán meg sem fogalmaznak ilyen kérdéseket, mint például Miért kellene elmennem a múzeumba?, Mit nyerhetek azzal, ha eltöltök néhány órát egy ilyen intézményben?, de a múzeumnak máris meg kell válaszolnia, tulajdonképpen azelőtt, hogy a kérdést egyáltalán bárki feltenné.
Az unalom és a monotonitás a legfőbb ellensége a múzeumoknak (is). A kíváncsiság felkeltése, maximalizálása az első feladatunk. És a cél? A legfontosabb, hogy élményekkel és minél több megtalált és felfejtett kapcsolódási ponttal a tarsolyukban távozzanak a látogatók. Csak ha a látvány/esemény/történés személyes élménnyé válik, akkor indít el lelki folyamatokat. A látogató bekapcsolódik egy történetbe, ami tulajdonképpen rajta túlmutat, és ez különös helyzetet, különleges atmoszférát teremt. Ha viccelni szeretnék, azt mondanám, hogy aki nem talál semmi érdekeset a kiállításban, belépőjegye árának 50%-át visszatérítjük...
Megjelent a Bárka 2021/4-es számában.
