A pandémia miatti lezárások utáni egyik első kiállításmegnyitó
Magyarországon: balról Ando György múzeumigazgató,
Szarvas Péter, Békéscsaba Megyei Jogú Város polgármestere,
Herczeg Tamás országgyűlési képviselő
és a tárlatot megnyitó Fekete Péter,
az EMMI kultúráért felelős államtitkára Békéscsabán
Fekete Péter
„Utazás TÉRben és IDŐben”
– Békéscsaba az évezredek idővonalán
A békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum új állandó kiállítása
Ha olyan időkben állnék most Önök előtt, amelyekben zavartalanul születhettek új kiállítások és azokat a megszokott keretek között megnyitották, bizonyára egészen másképpen kezdeném ünnepi gondolataimat. Az elmúlt egy esztendővel a hátunk mögött azonban mostantól talán sohasem fogunk már ugyanúgy gondolni ünnepekre, eseményekre, alkotómunkára, közösségre, kultúrára, célokra és eredményekre. Sok minden, ami azelőtt természetes és észrevétlen volt, most láthatóvá és hangsúlyossá vált. Sok minden, ami jelentéktelennek vagy magától értetődőnek tűnő keretet adott személyes és közösségi életünknek, felértékelődött. Letisztultak a gondolatok. Egyszerűen örömmel tölt el, hogy itt lehetek. Örömmel tölt el, hogy ünneplő embereket látok magam körül. Őszinte és felszabadult örömöt érzek, amiért újra jelenléti, kézzel fogható értékőrzés és értékteremtés tanúja lehetek. Elfelejtettem bonyolultan látni a bennünket körülvevő történéseket.
A mai alkalom nem egy a kulturális események, rendezvények sorában. Ennek a kiállításnak itt most más léptékei vannak. A mai alkalom hitvallás a közösség, a közös gyökerek, a közös múlt megtartó ereje mellett. A megtartó erő mellett, ami oly becsessé vált a bezártság végtelennek tűnő hónapjai idején. Az otthon, a szülőföld, a közösség kinyúlt értünk és mi hagytuk magunkat körbeölelni a felkínált biztonsággal. Ezt ünnepeljük ma.
A közös múlt, az erős és mélyen szerteágazó gyökerek megnyugtató, biztonságot adó, őrző és körbefonó erejét.
Az elmúlt időszak vészterhes, lehetőség-teljes, felrázó és különös utazás volt TÉRben és IDŐben. A TÉR beszűkült, az IDŐ másképpen telt. Talán soha nem volt még olyan alkalom, amikor jobban érezhettük volna ennek a kiállításnak a jelentőségét és nagyszerűségét, mint most.
Békés megye, Békéscsaba hazavár, ide vár és felfedi múltja titkait. Talán most még fogékonyabbak lettünk rá. Ízlelgessük a büszkeséget. Az egyszerre alig feldolgozható természeti és szellemi értékgazdagságot. Csodálkozzunk rá kincseinkre, tiszteljük őseinket, ámuljunk, gyönyörködjünk és tanuljunk. Vegyük észre és ismerjük meg a Teremtő kegyelméből kapott remek környezeti adottságokat, és az azok között szárba szökött emberi alkotóerő, tehetség, kitartás, hazaszeretet és a hit diadalát. A múlt önmagában csak zárvány. Ennek a kiállításnak az ereje és kiválósága nem csupán a múlt bemutatása.
Akik életre hívták, bizonyára értették Babits Mihály szavait: „Múlt nélkül nincs jövő, s mennél gazdagabb a múltad, annál több fonálon kapaszkodhatsz a jövőbe.” Értették, mert ez a kiállítás nem a megszokott statikus információközlés. Jóval több ennél: élő, lüktető ismeret- és élményfolyam, valódi szellemi utazás, amelynek nincs vége. A hömpölygő folyam megidézi az ezer színben pompázó múltat, kiér a jelenbe és sejteti, vágyja, merészen nyaldossa a jövőt. Hagyjuk magunkat elsodorni, elringatni általa – de közben érezzük a ránk örökített felelősséget a jelenért és a jövőért.
Ezekkel a gondolatokkal szeretném megköszönni a kiállítást megálmodó és életre hívó kollégák és támogatók áldozatos munkáját, kitartását és hitét a sikerben. Hiszem, hogy ennek az állandó kiállításnak a születése mérföldkő jelentőségű nemcsak Békéscsaba, hanem a nemzet kulturális életében, méltó a város legnemesebb szellemi hagyományaihoz és felbecsülhetetlen értékek bemutatásával kíséri útján a jövendő generációkat. A kiállítást Vörösmarty egyszerűségében teljes gondolatával nyitom meg: „A múltat tiszteld a jelenben, s tartsd a jövőnek.”
