Cs. Tóth János
Az átvilágított gondolatok orgiája
Varga-Amár László tárlata Békéscsabán
Évtizedekkel ezelőtt már volt Békéscsabán a Munkácsy Mihály Múzeumban önálló tárlata Varga-Amár Lászlónak. Örömteli, hogy most a Békéstáji Művészeti Társaság galériájában újra láthatók alkotásait. Önálló stílusa, néha bizarrnak tűnő művei egyediek a magyar képzőművészeti élet palettáján. Táblaképet fest és máig tartó folyamatossággal jelen van művein az emberi figura, bár monokróm munkákkal és grafikákkal is színesítette eleinte repertoárját. 1979-ben végzett a Képzőművészeti Főiskolán majd egy évig mesterképzős volt, azután a független művészi lét közepette építette az életművét. Megjegyzendő életútjáról, hogy díjakat nyert Rómától Szombathelyen át Szolnokig. Több mint száz egyéni kiállításon van túl. Egy időben a csabaival, Budapesten a Vajdahunyadvárban, a Mezőgazdasági Múzeum patinás csarnokában is ki voltak állítva képei. Mind ezt azért bírja energiával, mert a festészet jelenti számára az éltető elemet. A Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületében a Képzőművészeti Tagozat elnöke. Ebben a minőségében az új tagok felvételének koordinálása nagy felelősséget ró rá, hiszen ezt az elismerést sokan szeretnék elnyerni. A Szent Gellért Gimnáziumban tanít több mint egy évtizede. A felnövekvő nemzedék elevenségét naponta megtapasztalja és közben izgalmas szellemi útra indítja a diákokat. A dunaszerdahelyi Kortárs Magyar Galéria kuratóriumának elnöke. Ebben a tisztségében sokat tesz a határon túli magyar alkotók elismertetéséért.
Varga-Amár László hihetetlen munkabírással, a világ humánus dolgaitól inspirálva, néha csípőműtétre várva, sántikálva is alkot, amikor más elhagyta volna magát, ő akkor is festett. A száz éve született Pilinszky János azt írja: „Tűrök és törődöm engedékenyen: mint Izsák az atyját, én sem kérdezem, mivégre sanyargatsz, teszem szótlan, szófogadó szolga, ami hátra van.”
Állandóan kutat, keresi az experimentális, a filozofikus megoldásokat. Szinte kézzel foghatóan, illetve szemmel láthatóan végig akarja próbálni a különféle kombinációkat, amelyek új formai lehetőséget és ez által új gondolatiságot nyújtanak művészi üzenetéhez. Egyszer, már-már a szimmetria kutatás egyik apostolának tűnik, máskor meg éppen a dőlés, valamint az ebből adódó kompozíciós helyzetek érdeklik. Érett alkotó, amit számos elismerés mutat: 2005-ben a Magyar Kultúra Napján Kölcsey-díjat, 2017-ben Magyar Arany Érdemkeresztet, 2019-ben pedig Munkácsy-díjat kapott. Nem dőlt hátra ezektől az elismerésektől, mert úgy gondolja, az összes lehetőséget ki kell merítenie, ami a festészetének megújítását szolgálja.
Túlságosan nagy cikkcakkokat nem ír le Varga-Amár László életútja, sokkal inkább szerves egységet képeznek a képei. A nagyméretű kompozíciókat számos alkalommal érezte adekvát formának gondolatai kifejezésére. Zömében ilyen munkákkal jelentkezik az országos tárlatokon. A könnyednek ható, lebegő műveket is gondos és aprólékos munka jellemzi. Nem fest úgynevezett fő műveket, mert profi, aki minden nap alkot. Néha kifejezetten egy tematika alapján készített sorozatokat, mint a Bem-szarkofág esetében ez tetten érhető volt. De geometrikus felfogású munkák is kikerültek kezei közül. Volt már nylon, toll, gumi, fólia, haj, művirág, tükrözött vagy szemcsés papír is művein. Ezen a kiállításon szemléletesen láthatjuk az utóbbi időszak legkarakteresebb munkáit 2009-től 2022-ig. Ugyanis visszatért, vagy talán el sem tűnt a magányos figura művészetéből, amelyik a mai napig elkíséri motívumként, szimbólumként. A fejvariációk kimeríthetetlen témát szolgáltatnak mondandóként. Különös egyediséggel a képzőművészet minden lehetőségét segítségül hívja, amikor a saját gerincröntgenének variációit önti művészi köntösbe. Ezen a tárlaton épp ebből az anyagból állt össze a legtöbb opusz. Karakteres munkák ezek, amelyekről azonnal ráismerünk képeire, bárhol is látjuk azokat. Az átírt önábrázolással saját festői személyiségét keresi. Nem abban az értelemben, hogy másolni, utánozni akarná magát, hanem hogy egy másik bonyolult rétegzettségben mutassa fel gondolatiságát. A csabai tárlatán lévő fej sorozatban szinte színelméleti kérdéseket analizál, amikor mangán, ibolya, sárga, vagy kék változatokkal jelentkezik. Az átvilágítás sorozatának, mely húsz éve készül, az átvilágított test képpé változását szemlélhetjük, mint Önfej síkfilmen, Férfi büszt átvilágítás után, Fej ellenfényben című kompozícióin. A kiállító képei olyan művészi gondolatokat hordoznak, amelyek segítenek abban, hogy földi életünket tisztábban, érthetőbben és élhetőbben lapozzuk végig.
Varga-Amár László művei az úgynevezett megfogalmazhatatlanról hoznak hírt, ám ő megfogalmazza képileg a saját elgondolását, ami nyitott könyv a befogadó számára. A valóságban nem létező Necker kocka például egy olyan elem, ami szakmailag foglakoztatja. Az ilyen kompozíciói azt sugallják, hogy kettős időben élünk. Egy megfoghatóban és egy olyanban, ami feltárásra vár. Mivel ez belső feszültséggel jár, különös, egyszerre letisztult és nyugtalanító képek eredményét dekódolhatjuk. Ebben a szellemben alkotta Rózsaszín fej Necker kockával, Büsztök Necker kockával és Szürke fej fehér kockával című képeit. Felületei mindig mívesen képzettek és összhatásukban átgondolt alkotásként jelennek meg előttünk. A női nem iránti sajátos tisztelete ihlette a következő kompozíciókat: Aktok fénysávval, Átvilágított női figura, Csodáld a nőt és Átvilágított rózsaszín női figura. Szakmailag különösen nehéz a rózsaszínt úgy eltalálni, hogy esztétikus legyen, mert számos csapdát kell elkerülni az édeskés, szirupos felfogástól a gusztustalanig. A kiállító azonban szakmai tudása birtokában pengeélesen eltalálja a megfelelő árnyalatot.
Összességében elmondhatjuk: művészi igényessége folyamatosan megmutatkozik, mert az örökös elégedetlenség hajtja előre és így mindig más-más variánsokat prezentál. A fájdalomtól a boldogságig mindennek helye van életművében. Bravúros festői megoldásokkal operál, és változatos anyaghasználattal alkot. Varga-Amár László ellenállhatatlan szándékkal festészete bűvkörébe akarja vonni az egész világot. Beleérző azonosulással ragadja meg szellemi és érzéki valóságunkat.
