Ilia Mihály
Irodalmi ünnep

lesz az idén, 100 éve indult útjára a legnagyobb hatású irodalmi folyóiratunk, a Nyugat. Bár csak 1941-ig jelent meg, a magyar irodalomtörténetben is csoda, csak az 1945 után megjelenő folyóiratok éltek (élnek) hosszabb ideig. A Nyugat hatása mind a 100 évre kiterjedt, még a mai magyar irodalmi irányzatok, tagozódások, rokon- és ellenszenvek is magukon viselik a Nyugat szerzőinek, szerkesztőinek keze nyomát. Az irodalomtörténeti osztályozásokban máig használatos a Nyugat-nemzedékek fogalma, bár már az első nemzedék is jócskán széthúzott esztétikai, politikai kérdésekben, nem is beszélve a személyes ellentétekről, melyekről meg szoktunk feledkezni, amikor ünneplünk, pedig a Nyugatot is emberek csinálták, esendőségük néha még a folyóirat irodalmi szintjét, sőt olykor a lap létét befolyásolták. De az irodalmi újdonságra törekvés, a rokon nézetazonosság a korról, a tájékozottság a világról és a világirodalomról, más nyelvek, kultúrák buzgó bekebelezése, a maguk ellen kihívott hivatalosság és hivatalos politika támadásai mind összeszorították a Nyugat szerzőit, szerkesztőit, ellentéteiket kifelé nem mutatták. Ünnep lesz tehát, tudományos konferenciák, egyetemi megemlékezések, táblák és szobrok koszorúzása, joggal és méltán. Remélem, hogy méltón is.
De van valami más is, amire most emlékeznünk kell, ez pedig A Holnap, a nagyváradi társaság és két antológiája 1908-ban és 1909-ben. Valószínű, hogy rá kevesebb fény esik ezen az évfordulón, pedig a korabeli hatása, ha csak a köröttük dúló vitákat nézzük, nem volt kicsi. 1908 márciusa-áprilisa táján már vannak nyomok a váradi társaságról, hírek, szervezkedések, levelek, s bár A Holnap első antológiája csak ez év szeptember elsején jelent meg, a modern magyar irodalom vitái, az ezt az irodalmat ért támadások rajtuk csattantak, A Holnap volt a Nyugat védőernyője, akarata ellenére is. Az első gúnyiratok a modern magyar irodalomról A Holnapot pécézik ki, kabarétréfák tárgya lesz a szereplésük és írásuk, irodalmi botrányok kísérik föllépésüket, pofozkodások és párbajok történnek irodalmi ügyekben, és közben a Nyugat csöndben erősödik. Bár a holnaposok közös irodalmi estet rendeznek a Nyugat szerzőivel (1909 októberében Nagyváradon), egy kis feszültség mindig maradt a magyar irodalom e két nagyon rokon és személyeiben is közös csoportja között. A Nyugatnak még az első évében alig van látható hatása, A Holnap inspirációjára irodalmi társaságok alakulnak vidéken, Közös úton címmel antológia jelenik meg 1909-ben Kolozsvárt a holnaposok törekvéseivel nagyon rokon szándékkal.
Ma már kicsit mosolyoghatunk azon, hogy egy Krausz Sándor nevű ember Holnap néven kocsmát akart nyitni Budapesten, de hát az irodalom népszerűségét ekkor az üzlet sem nélkülözhette. (A holnaposok lebeszélték Krausz urat az alapításról, pontosabban a név használatáról.)
Volt a holnaposoknak egy saját találmányuk, az irodalmi matinék, ahol a szerzők műveiket olvasták föl, vagy színészek adták elő, zeneszerzők játszották új szerzeményeiket, modern festők képei voltak a falakon, amelyekről írók beszéltek, sőt még a tudományt is bevitték ezekre a matinékra. A Holnap léte az antológiák mellett ezekben mutatkozik meg igazán. A Nyugat ezt a fajta közönséggel való kapcsolattartást eltanulta A Holnaptól. Ennek a váradi társaságnak a megalakulását, működését majd az emlékezők éltetik tovább, különösen szép legendákat gyárt róla Dutka Ákos, Juhász Gyula és Antal Sándor. Írjuk ide a holnapos antológia hét szerzőjének a nevét: Ady Endre, Babits Mihály, Balázs Béla, Dutka Ákos, Emőd Tamás, Juhász Gyula, Miklós Jutka.
Szép lenne, ha Nagyvárad és Szeged (Juhász Gyula okán is!) egy közös holnapos emlékünnepséget rendezne a nagy Nyugat-ünnep árnyékában.
Két aprónyomtatvány egy nagy nyugatos íróról és szerkesztőről. Régóta rakosgatom a különböző Móricz Zsigmond-kötetekbe azt a két aprónyomtatványt, mely különös, emberi fényt vet az íróra, nem esztétikai, nem irodalmi ügyben, de mégis a magyar író jellegzetes élethelyzetét mutatja. Az első így szól:

Tiszacsécse község elöljárósága
1929 június 30-án, vasárnap a falu szülötte, a magyar irodalom harcosa

Móricz Zsigmond

tiszteletére ünnepet rendez abból az alkalomból, hogy ezen a napon éri el ötvenedik születés- napját az író, aki Szatmármegyének ebben a községében született 1879 Péter Pál napján, elhatároztuk azért, hogy őt díszpolgárunkká választjuk s a díszpolgári oklevelet ez nap adjuk át neki s egyúttal ősi magyar szokás szerint ünnepélyes

nagy áldomást

rendezünk s erre szeretettel meghívjuk mindazokat, akik a megcsonkított, megtiport magyar hazában, a magyar faj jövőjét, dicsőségét, a magyar költők álmai szerint várják.

Kelt Tiszacsécsén,1929 június 1.


Nem hiszem, hogy akkor vagy utóbb ennél nagyobb elismerés érte Móricz Zsigmondot, minden magyar író utód vágyakozva gondolhat ilyen megtiszteltetésre.
A másik dokumentum egy levelező lap, ez olvasható rajta:

Móricz Zsigmond kertészete
Leányfalu Telefon: 283
Amit este megrendel, reggel házhoz szállítjuk.

Tisztelettel értesítjük, hogy Leányfaluban szakszerű kertészetet rendeztünk be. Így a leányfalusi közönségnek módjában van állandóan friss, sőt frissen szedett konyhakerti cikkeket kapni. Arra is berendezkedtünk, hogy házhoz szállítjuk a szükséges árut. Kívánságára megbízottunk minden este felkeresi, a megrendelést felveszi s másnap reggel házhoz szállítja a kívántakat.
Tessék napi árlapjainkat figyelmemmel kísérni.
Virágkertészetünk rózsafát, bokorrózsát, számos fajta cserepes és vágott virágot szállít. Leányfalu,1938 nyarán. Tisztelettel
A kertészet

Móricz Zsigmond a Nyugat indulásától kezdve a legbelsőbb munkatársa volt a folyóiratnak, Osvát Ernő fölfedezettje, és éppen Osvát öngyilkossága után Babitscsal együtt szerkesztője is. Ez a második dokumentum azt jelzi, hogy a 100 éve indult Nyugat szerzője, szerkesztője nem csak a művészet kertjét művelte.

Osvát Ernő

Kapcsolódó:

Ilia Mihály rovata

— Találkozás egy emlékkel
— Milyen nyelven beszélnek a tápaiak?
— Két könyvheti emlék
— Sajtótörténet
— Tápé a világ közepe
— Itt a vége?
— "társadalmi veszélyessége jelentős"
— "A bejutáshoz valókulcsokkal rendelkezünk"
— A vers az, amit mondani kell
— Fölvillanásunk egy kis olasz tükörben
— Hatvanéves a Tiszatáj
—"Háromszéki anekdotika"
— Akik elmentek

Főlap