Ilia Mihály
"A bejutáshoz való kulcsokkal rendelkezünk”

Ez a mondat gyakran olvasható azokban a III/III-as jelentésekben, melyeket ez a szerv készített olyan alkalmakkor, amikor a célszemély munkahelyén vagy lakásában lehallgató készüléket szereltek be, természetesen az illető tudta nélkül. Olvasgatom az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárától (régebbi nevén Történeti Hivatal) kapott anyagokat, mely szerint a célszemély én voltam, de mindegyre elmegy a kedvem ettől az olvasástól, múltunk szomorú látleletének vizsgálatától. A közel 2 ezer oldalnyi kásahegy visszariasztott mindig, hogy végigböngésszem, megállok valamelyik jelentés, összefoglalás, tervezet, átirat, javaslat, kivonat stb. előtt, elszomorodom a 39 megfejtett és meg nem fejtett név fölött, és visszateszem a vaskos irathalmazt az íróasztal alá, ahol lábtartónak használom a köteget. (Jó erre a célra, legalább így nem feledkezem meg végleg róla.) Föltűnő, hogy a szervek milyen buzgalommal építgettek be lehallgató készülékeket a megfigyeltek működési területére, és milyen részletes terveket készítettek „a behatolásra”, a leleplezés elkerülésére, a „legenda” gyártására, ha valami nem várt esemény miatt lelepleződtek volna. (Ez a legenda tulajdonképpen hazugság volt, amit jól kellett előadni.) Az iratok szerint én (akit előbb Subás, majd Szerkesztő névvel illettek, miközben állandóan leírták a nevem, anyám nevét – hibásan, adataimat, beosztásomat stb.) három helyen voltam lehallgatva.
1974. október 21-én biztosítási tervet készített a Csongrád Megyei Rendőr-Főkapitányság III/III. Osztálya a Tiszatáj szerkesztőségébe való „behatolásra” és a lehallgató készülék beszerelésére. (Ekkor főszerkesztő voltam a Tiszatájnál.) Ezt az iratot, mint a bűnügyi kaland példáját itt közlöm, tulajdonképpen minden alkalomkor ilyen tervezetet készítettek a bűnügyi kaland részvevői, és utána jelentették, hogy zavaró körülmény nem volt. Íme:

Csongrád Megyei Rendőr-Főkapitányság Szigorúan titkos!
III/III.Osztálya
205-9/159/74.
Engedélyezem:

(Harangozó Szilveszter r.vezérőrnagy)

Tárgy: 3/e rendszabály bevezetésére

BIZTOSÍTÁSI TERV

Szeged, 1974. október 21.
A III.III/V-1. Osztály a szemrevételezés alapján készített műszaki véleményezés szerint Dr. Ilia Mihály ügyében 1974. október 23-án hajtja végre a 3/e rendszabály bevezetését a célszemély Szeged, Magyar Tanácsköztársaság u. 10. szám alatti, II. emeleten lévő munkahelyén.
Az akció ideje alatt az objektumban dolgozók közül senki nem tartózkodik a munkahelyén.
1./Az objektumba, illetve a II. emeleti szintre való bejutáshoz segítséget nyújt (törlés van a szövegben) társadalmi kapcsolatunk. Nevezett MSZMP-tag, megbízható, segítőkész, titoktartó elvtárs. Az épületben való éjszakai tartózkodás szükségességét azzal indokoljuk, hogy 1974. október 22. és 23., valamint november 4. és 6., 7. éjszakájára esetleges röpcédulaszórás megelőzése céljából a város különböző pontjain rejtett figyelést szervezünk. Az épület ilyen célra történő felhasználását indokolja, hogy az 1968-as nagyméretű röpcédulázás idején az objektum hirdető tábláján is helyeztek el ellenséges tartalmú újságkivágásokat és röpcédulákat.
Tekintettel arra, hogy társadalmi kapcsolatunk rendszeresen 23 óra körül hagyja el az épületet, ellenőrizni tudja, hogy onnan mindenki eltávozott-e, s ezt követően kulcsait rendelkezésünkre bocsátva eltávozik.
A legenda alapján az akcióba való bevonását, a kulcsok elkérését Dán István r. őrnagy osztályvezető és Földvári László r.fhdgy.végzi.
2./ A rendszabály beszerelését, a vétel ellenőrzését és a külső biztosítását négy – egymással rádió, ill. telelefon összeköttetésben álló – brigád végzi, akik az akciót 24 órakor kezdik el.
a./ A birtokunkban lévő kulcsokkal a bejárati és a II. emeleti folyosóajtót kizárva a célszemély dolgozószobájáig megyünk, melynek felnyitását a BM III/V-1. Osztály munkatársa hajtja végre.
b./ A rendszabály beszerélését a BM III/V-1. Osztály beosztottai végzik, a belső biztosításért Földvári László r.fhdgy. a felelős.
c./ A rendszabály működésének ellenőrzését a Csongrád megyei Rendőr-főkapitányság III/V. Csoport helyiségéből Baranyai István r. őrnagy, csoportvezető végzi. A szerelést végző csoporttal a vételi hely telefonon tart összeköttetést.
/Telefon:12-330/
d./ Az esetleges rendkívüli esemény elhárítására a bejárat közelében Dán István r. őrnagy osztályvezető tartózkodik. Szükség esetén rádió segítségével riasztja a behatoló csoportot, amely a társadalmi kapcsolat által rendelkezésükre bocsájtott szobába vonul vissza.
e./ A célszemély Szeged, Tarján telep 611. szám alatti lakását gépkocsiból figyelés alá vonjuk. Amennyiben az akció idején onnan eltávozna, az ellenőrzést végző Kovács József r. százados és Zsembery Antal r. hadnagy rádión értesíti a rendszabály elhelyezését és külső biztosítását végző csoportot.
3./A brigádok rádióforgalmi hívójelei:
a./ behatoló csoport: „Fecske”
b./ külső biztosító: „Bagoly”
c./ lakásbiztosító: „Rakéta”
Zavaró körülmény esetén a biztosítók az alábbi hívást adják: „FECSKE! Repüljön a fészekbe.”
A rádiókat csak indokolt esetben használjuk.
4./ Az akció előtti eligazítást október 23-án 22 órakor Dán István r. őrnagy osztályvezető fogja végrehajtani.
Egyetértek:
(Földvári László r. fhdgy) (Dán István r.őrnagy)
osztályvezető
Javasolom:
(Molnár István r. alezedes)
főkapitány állambizt. helyettes

(Megjegyzés: a nevek kézírással is olvashatók!)

Az akció sikerült, csak 1975 elején szerelték ki a szerkentyűt a szerkesztőségi szobából, amikor én már nem voltam ott. Megfigyelhető, hogy a hatalom erőszakszervezete milyen finom stílust használ, a személyiség ilyen durva megsértését, mint például a lehallgatást, rendszabálynak nevezi. Kíváncsi vagyok rá, hogy az egykori sajtóházban ki volt az a megbízható társadalmi kapcsolat, aki a Tiszatáj szerkesztőségének a kulcsait olyan készségesen adta át a behatolóknak. A biztosítási tervben szereplő két rendőrtiszt, Földvári László és Zsembery Antal (Isten nyugosztalja őket, fiatalon meghaltak), a tanítványaim voltak az egyetemen. Persze nem erre tanítottam őket.
Szinte ugyanez a gárda szorgoskodott az 1974. október 31-i biztosítási terv szerint, hogy az egyetemi tanári szobámba beszerelje „a rendszabályt”. Ezt működtették legerősebben, hiszen a hallgatóimmal itt konzultáltam, íróbarátaimat itt fogadtam, az innét származó lehallgatási szövegek a leggazdagabbak. Néha csak ezekből tudom rekonstruálni, hogy kivel, miről beszélgettem, és főleg azt, hogy mikor. Az emlékezés téved, de a III/V-1. osztály jól dokumentált, nem tévedett. Az egyetemi machinációknál is volt hivatalos kapcsolat, társadalmi segítség, akinek a nevét először ugyan kitörölte a Történeti Hivatal, de azután egy másik iratban meghagyta a monogramját így: dr. V. J. Ő többször is átadta a bölcsészkar kulcsait az érdeklődő brigádnak. 1986. febr. 21-én Dr. Várhelyi Ferenc r. őrnagy azt írja Vörös János r. alezredesnek, a III/V-1. osztály vezetőjének, hogy „a Szerkesztő fedőnevű bizalmas nyomozásunkban üzemelő E-3744 számú 3/e rendszabály jelenlegi technikai megoldása a célhely berendezésének átalakítása, valamint a fokozott dekonspirációs veszély miatt a jövőben nem tarható fenn. Kérjük Vezető Elvtárs intézkedését más, állandó jellegű rendszabály beépítésére.” 1986. október 17-én be is építették „az állandó jellegű rendszabályt”, nyilván időtállóbb készüléket kaptam az egyetemi szobámba.
Jellemző a „szervek” önállósulására, hogy 1987-ben (!) már nem tárgyalnak a hivatali kapcsolattal, egyszerűen besétálnak az egyetemre. 1987. március 30-án a szobámban lévő készülék „működésében beállt zavarok elhárítására” éjjel 10 órakor belátogatnak az egyetemre. „Az épületbe és a célhelyre való bejutáshoz rendelkezünk kulcsokkal. A rövid időre történő behatolás miatt eltekintünk a dékántól való kulcskéréstől. A dékánt arról tájékoztatjuk, hogy figyelési feladat végrehajtása miatt egy-két este megjelenünk az épületben.”
Mindezt Dr.Hugyák István r.hdgy. és Balogh Viktor r.szds. osztályvezető írja.
1989. február 5-én éjjel 10-11 óra között ez a két rendőr szervezi meg a lehallgató készülék végleges kiszerelését is, amely metódusában ugyanolyan, mint a beszerelés volt. Ugyan a megfigyelésem ekkor még nem szűnt meg, de „a személyi dosszié lezárása miatt a rendszabály kiszerelése szükségessé vált”.
A harmadik lehallgatási hely a lakásomon volt, pontosabban az a szoba, ahol a könyveim voltak, ahol a vendégeimet fogadtam, ahol dolgoztam. A lakás kulcsainak megszerzése nehezebb volt, itt nem működött hivatalos kapcsolat. 1978. január 2-án tervet készít a Csongrád Megyei Rendőrfőkapitányság III/III-as osztálya lakáskulcsaim megszerzésére, lemásolására. Nagyon kevés jó bűnügyi regényt olvashattak a tervkészítők, mert ilyen változataik voltak a január 2-i terv szerint: „A célszemély gyermekei, Györgyi és Péter iskoláskorúak. Felderítjük, hogy melyik iskolában tanulnak, kik az osztályfőnökeik, közülük bevonható-e valaki a kulcsok megszerzésébe. Amennyiben megbízható, szervünket önként segítő, titoktartó pedagógus az osztályfőnök (s a szülőktől a kulcsok megszerzése meghiúsul), úgy javaslatot teszünk a kiválasztott pedagógus operatív kapcsolatként történő felhasználására, a segítségével oldjuk meg a feladatot.” Egyszerű, mocskos kis terv, a gyermeket vagy tanárát felhasználni a megvalósításához. A másik ötletük az volt, hogy a középiskolában tanító feleségem táskájából lopatják el a kulcsot, „ehhez felvesszük a kapcsolatot az intézmény vezetőjével, hivatalos kapcsolatunkkal, aki megbízható, szervünket rendszeresen támogató MSZMP-tag – segítséget kérünk tőle annak megfigyelésére, hogy tanítási órák alatt kulcscsomóját a tanári szobában hagyja-e – van-e reális lehetősége annak, hogy a kulcsokat rövid időre magunkhoz vegyük.” Megint a stílus: nem ellopjuk, hanem magunkhoz vesszük! És megint az aljasság példája: igazgató, aki beosztott tanárainak kulcsait lopkodja a rendőrség számára. Nem tudom, hogyan, de a lakáskulcsot megszerezték, beépítették „a rendszabályt”, és olvashatom a vendégeimmel való beszélgetéseimet évtizedekkel később.
Az 1978. januári beszerelési buzgalmat az is jelzi, hogy a Zombori nevű besúgó (aki rádiós szerkesztő volt, s a valóságos neve is Z-vel kezdődik), január 19-én meglátogatott a lakásunkon, és a jelentése mellé megrajzolta lakásunk beosztását, azt is, hogy én melyik szobában szoktam tartózkodni. Tervrajzot adott a beszerelőknek.
A három helyen működő készüléket a brigádok gyakran látogatták, mert a készüléket föl kellett frissíteni, a telepeket ki kellett cserélni. A szerkesztőségi és az egyetemi „rendszabály” kiszereléséről van adatom, de nincs arról semmi nyom, hogy a lakásunkon lévő készüléket elvitték volna. Lehet, hogy ott van most is a ledőlt könyvespolc könyvhalmaza alatt. De talán már nem működik.

Kapcsolódó:

Ilia Mihály rovata

— A vers az, amit mondani kell
— Fölvillanásunk egy kis olasz tükörben
— Hatvanéves a Tiszatáj
—"Háromszéki anekdotika"
— Akik elmentek

Főlap