Ünnepeltek és méltatók:
Babus Antal, Monostori Imre, Bertha Zoltán, Soltész Márton
Szepesi Dóra
Az emelkedő nemzet jegyében
Monostori Imre, József Attila-díjas irodalomtörténész 70. és Bertha Zoltán, József Attila-díjas irodalomtörténész 60. születésnapja alkalmából rendezett ünnepi műsort a Magyar Írószövetség.
Az „emelkedő nemzet” Németh László megfogalmazása, nem véletlenül hangzott el az esten, hiszen Monostori Imre Németh László örökségének kutatója. Elsőként Szentmártoni János, az Írószövetség elnöke köszöntötte a kerek születésnapos irodalomtörténészeket, kiemelve, hogy számtalan tevékenységük mellett mindkettőjüket a kortárs irodalom organizátoraként is ünnepelhetjük. A Magyar Írószövetségben harcostársak egyrészt vezetőségi tagként, hosszú évek óta szolgálják az Írószövetség és ezáltal az írótársadalom ügyét; nem beszélve arról, hogy a szövetség könyvtárának a megmenekedését, felvirágzását is elősegítették. Az ünneplők körében üdvözölhették Vasy Gézát, aki mellett Monostori Imre mindmáig oszlopos tagja volt a vezetőségnek.
Az ünnepeltek
Manapság azok a pályakezdők, akik egy jobb élet reményében vándorbotot vesznek kezükbe, el sem tudják képzelni, mire számíthatott 1968 Magyarországán egy felnőtt, önálló életét kezdő értelmiségi, mint például Monostori Imre, a Szegedi József Attila Tudományegyetemen szerzett magyar-történelem szakos tanári diplomájával a zsebében. Babus Antal méltatásában azt fejtegette, hogy bele kellett törődnie, életét minden bizonnyal a szocializmus keretei között kell leélnie. Szintén tanár feleségével a szocialista iparáról ismert Tatabányán telepedett le, ahol szinte kilátástalan helyzetben kezdte tanári és irodalomtörténészi működését. Németh Lászlótól, példaképétől azonban megtanulta, hogy a „gályapadból is lehet laboratóriumot csinálni”. Szakmunkásképző intézetben tanított 6 évig irodalmat. Tapasztalatait meg is írta: „A villáskulcshoz nem kell érettségi? Tanulmányok a szakmunkás-utánpótlás műveltségének és művelődésének köréből” című kötetében. A megyei pártbizottság sofőrjének a lányát azonban végzetes hiba volt megbuktatnia, mert ez pályamódosítási korrekciót vont maga után. 1975-től a József Attila Megyei Könyvtárban kereste kenyerét. A város irodalmi életébe hamar bekapcsolódott. Az Új Forrásnak, a helyi folyóiratnak 1982-85 között főszerkesztő-helyettese, azután pedig 25 éven át főszerkesztőjeként olyan kiváló szerzőket sikerült megnyernie a lapnak, mint Cs. Varga István irodalomtörténész (aki az ünnepségen jelen volt), az enciklopédikus tudású Vekerdi László, Fodor András és Nagy Gáspár. A vidéki értelmiség lapjára a főváros is figyelt. Évszázadok múlva sem lesz olyan magyar irodalomtörténet, amelyik a Kádár-rendszer végjátékát tárgyalva ne említse meg Nagy Gáspár Nagy Imrét elsirató, óriási botrányt kavart, 1984-es, az Örök nyár: elmúltam kilenc éves című versét, és közreadóját, Monostori Imrét. A folyóirat mellé könyvkiadót alapított, negyven kötetet jelentetett meg. Húsz esztendeig főigazgatóként irányította a Megyei Könyvtárat, amelyet, korát messze megelőzve tudásközpontként működtetett. Az 1985-2010-ig terjedő negyedszázadban kétségtelen, hogy Tatabánya kulturális életét az ő neve fémjelezte. Monostori Imrének mindezek mellett elmélyült tudományos munkára is maradt ideje, Németh László elsőszámú szakértője, most Szekfű Gyula pályaképén dolgozik. Az igazi utazást nem kilométerekben mérik, az igazi utazás belső utazás. – fejezte be a születésnapi pályaképet Babus Antal, Ady szavait idézve: „Az Élet szent okokból élni akar / S ha Magyarországra dob ki valakit, /Annak százszorta inkább kell akarni.”
Monostori Imre beszél
„Csupán ebben a különleges, ünnepi fénytörésben válik láthatóvá ama szürke történeti tény értelme és mibenléte, hogy Bertha Zoltán június 4-én, Trianon évfordulóján és a Könyvhét nyitónapján kereken 60 éves lesz” – hallhattuk Soltész Mártontól, a volt kedves tanítványtól, aki laudációjában fölsorolta, mi mindenért lehet/lehetünk hálásak ősz mesterének. Köszöntötte az értekezőt, aki Király Istvánnak írt, 1988-as levelében bátran kimondta, ez a hatalmi berendezkedés sem a kezdetén, sem most nem tudott megvalósítani semmilyen időtálló emberi eszményt, s akit e karakán kiállásáért a pesti bölcsészkar rettegett, bár szíve mélyén éppoly elkötelezett és lélekvezérelt ura tüstént a bizalmába fogadott. Köszöntötte a naiv, szentimentális gondolkodót is, aki sosem nyugodott bele a nemzet kettéhasításába, ezért a rendszerváltozás köpönyegforgatagában a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőjeként küzdött a teljes értékpluralizmus jegyében elgondolt vallási, etnikai és politikai szabadságért. Köszöntötte továbbá a magyar irodalom fáradhatatlan vándor követét, aki közel három évtizede neveli és kapcsolja össze a Kárpát-medence szekértáborokra szakadozott fiatal értelmiségét. Végül megemlítette az elhivatott pedagógust, a fáradhatatlan esszéírót, a pályakezdő fiatalok támogatóját, Németh László és Nádas Péter, Tamási Áron és Térey János, Kányádi Sándor és Tandori Dezső értő tolmácsolóját, a habilitált egyetemi docenst, aki küldetéses példamutatásával, hittel áldott munkálkodásával mély nyomot hagyott elődei, kortársai és tanítványai lelkében. A fiatal irodalomtörténész a kortárs magyar irodalom egyszemélyes intézményének nevezte mesterét, olyan egyéniségnek, aki új tartalommal töltötte meg a „kelet-európai értelmiségi” fájón kiüresedett fogalmát.
Bertha Zoltán
A méltató szavakra Monostori Imre Németh László Szörnyeteg című színdarabjából idézett mondattal válaszolt:„az élet reményre lobbanás”, nála is ez a dolog lényege, élete során milyen sok esetben kapott életreményre lobbanást sokaktól, mint például ezen az ünnepi esten is! Bertha Zoltán szintén meghatódva fejtegette, úgy érzi, évtizedeken keresztül szellemi otthona a Magyar Írószövetség megszentelt épülete. Hálával, emlékezettel reméli, hogy az írók körében végzett munkájának lesz, van foganatja. Reméli azt is, hogy az „emelkedő nemzet” Németh László-i eszméje jegyében lesz még idő küszködni a magyarság megmaradásáért, megmentéséért és felemelkedéséért; határokon belül és túl, az egyetemes magyarság köreiben.
Az ünneplők, még érkezéskor
Az est fehér asztal mellett folytatódott, illetve Monostori Imrének új tanulmány- és kritikakötetét dedikáltathatták a szerzővel az érdeklődők. Mindenképpen meg kell említenem, hogy a Rózsássy Barbara szerkesztette műsorban Papp János színművész, Dsida Jenő megrázó erejű Psalmus Hungaricus című versét tolmácsolta. Az est felemelő pillanataihoz Jámbor Janka gordonkaművész és Balogh Máté zeneszerző-zongoraművész is hozzájárult, ők Kodály, Schubert és Bach műveiből adtak elő.
