Darvasi Ferenc és Totth Benedek
Fodor György
Holtverseny – Totth Benedek-est
Békéscsabai Jókai Színház, Kisvigadó terem, 2015. május 18.
A kaposvári származású, Budaörsön élő Totth Benedek lehetséges bemutatására egy frissen alakult, békéscsabai diák írókör hívta fel a figyelmet. A korábban kiváló fordítóként (Cormac McCarthy vagy Nick McDonell magyarra ültetőjeként – több mint 40 könyv) és kiadói szerkesztőként (Jaffa, Magvető) ismert szerző nem véletlenül került a kamaszok érdeklődésének középpontjába. Darvasi Ferenc többször utalt rá a beszélgetés során, hogy ritka, hogy egy szerző rögtön az első könyvével bebizonyítja, hogy szépíróként is az élvonalban a helye. A KönyvesBlog a 2014-es könyvek közül a 4. legjobbnak választotta a Holtversenyt, amely ráadásul a Magyar Könyvek Viadalán is az előkelő 3. helyezést érte el, és ezzel az elit kortársak sorába emelte vendégünket (erről a magas eladott példányszám is tanúskodik). A család, a barátok és az olvasók szemet hunytak a nyomdafestéket nem tűrő, diákszlengben megírt részek felett is, noha meglepődtek Totth hétköznapi, nyugodtabb mentalitása és a regényben megjelenő író attitűd közötti kontraszton. A fiatalabb generáció azonban hitelt adott a szövegnyelv-választásnak. Szimpatikusnak hatott az is, hogy vendégünket önértékelésében nem zavarta meg a hirtelen jött, hatalmas siker.
A kisnemesi, simaházi Totth-család immár íróként is sikeres sarja személyes élményből táplálkozott, amikor hozzáfogott a történethez. Maga is versenyúszóként kezdte, majd uszonyos búvárúszóként, végül karatékaként folytatta a sportolói pályáját. Neki is a matekórákon kellett kipihenni a sok klórgáz-szívást, a korai felkeléseket, a heti 10 edzést, a reggeli ammóniafürdő bántó jegességét, amíg a többi osztálytárs a meleg takaró alatt fordult a fal felé. Ugyanakkor az úszás tagadhatatlanul adott keretet az életének, rendre, alázatra, kitartásra szokatta. A műfordítás is magányos sport, sokszor még edző sincsen. Nagy önfegyelemre van szükség, hogy valaki mindennap leüljön, és elvégezze a penzumot. Mivel alapvetően műfordítónak tartja magát „írónk”, ezért 10 éven át készült el regényével.
Totth Benedek
A megfeszített munka során szembesülnie kellett azzal, hogy a műfordítói újrateremtésnél sokkal intenzívebb és megerőltetőbb egy saját könyv teremtése, ugyanakkor nem lehet elhanyagolni a más nyelvekkel való foglalkozás közben megszerezett nyelvhasználati, stiláris tapasztalatokat sem. Az a hasznos, ha valaki belehal a munkába, szívét-lelkét odaadja, átéli, átérzi a szöveget. Az is fontos, hogy az önkontroll mellett legyenek értő lektorok. Totth esetében az első olvasó mindig a felesége volt – az ajánlás is hozzá szól. A második általában Péczely Dóra, aki korábban is sokat segített a fordítói munkák közvetítésében. A mű születése folyamán egyre többen olvasták és fűztek hozzá tanácsokat a fejezetekhez, így végül közösségi projektként kezdett működni az alkotás szellemisége. Szerencsére ez az alapkoncepciót nem zavarta meg. Ez egy meghatározó címből is kiderül. Jelen könyv címe elsődleges/elsőpillanatos cím volt, a szerkesztő, Krusovszky Dénes felvetései mellett is megmaradt, ennek megfelelően alakultak a történetek. A hallgatóság az est elején és végén ezek közül kettőt ismerhetett meg hangulatteremtő célzattal (Kockacsend és a 4x100 fejezetek első sorai). Minden szavát ittam, magamba szívtam, hiszen egykori úszóként át/megéltem a sorokat. Olvasás közben előbújtak az emlékek és az életforma, amelyet ábrázolni úszóként, befogadni nem úszóként igen nehéz.
Óriási előny és általános tény, hogy egy úszónak az összes, korai barátja az uszodából származik, hiszen együtt nőttek fel, együtt élték meg életük legjelentősebb, gondolkodás- és alakformáló szakaszát. Hiteles környezetrajzot és komoly/komor hangulatot tudott teremteni az író azzal, hogy négy barát (Kacsa, a tudatosan nevenincs főszereplő, Bója és Zolika) nihilista, brutális kalandokkal, meggondolatlan cselekvésekkel teli, szexualitással, drogokkal, agresszióval fűszerezett tizenéveit mutatja be röpke 246 oldalon. Szereplői nem mondhatók szerethetőnek, mégis empátiával kezelt karakterekről van szó. Iszonyatos sok edzésmunka mellett meg akarták élni az élet savát-borsát. Ne feledjük, hogy a média malmai ma már gyorsabban őrölnek, és minden héten hallani valamilyen aktuális sportbotrányról (pl. ha már úszás, akkor Michael Phelps marihuána-fogyasztása). Botrány-generálással anti-publicistáink szeretik kiteregetni a szennyest, bírálni, ellehetetleníteni a sportolókat (ld. Szepesi Én, a szexmániás című könyvének fogadtatása). Az is tény, hogy a mai fiatalabb sportolók generációs szabadsága sokkal nagyobb, így a veszélyzónák ollószárai is szétnyíltak, a sokkoló hatások hamarabb érik el őket, nincs idejük feldolgozni a rengeteg információt, stresszt, azaz túl gyorsan élnek. A feszültség levezetésében évtizedek óta szerepe volt a tiltott eszközöknek. A látszólagos ellentmondásokat a szereplők úszósikereiért befektetett munka minősége és az elhajlásaik, randalírozásaik, kicsapongásaik között a kortárs valóság oldja fel.
A közönségből többen is kérdeztek
Mindegy, hol játszódnak le az események. A kaposváriság a helyszínrajzban ugyan segíti a történetekbe való könnyebb belehelyezkedést, de célszerű elvonatkoztatni a valóságtól, még akkor is, ha a barátok felismerik a 2008-as kaposvári kamaszgyilkosság körülményeit (Darvasi Szilvia: Ítélet és irodalom. ÉS/2015.04.30.), a vasúti átjárót az uszoda felé vagy a Szent Imre utcán villanyoszlopra csavarodott autó hőseinek kérdéseit. A környezet, a humor, a szereplők életérzései életszerűek, ösztönösek.
A forgatókönyv készül, egy ilyen volumenű első regényt nem úszunk meg film nélkül.
És sokan dedikáltattak is
