„20 év Parnasszus” – kézirat-kiállítás
2015.04.10. – 2015.04.28.
Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár (FSZEK), Kisgaléria
Budapest, VIII. Reviczky u. 1.
Deák Csillag – Kölüs Lajos
Kéziratokat nem őrzünk meg
És nem küldünk vissza? És mégis ott maradtak, megőrizve. 20 éves a Parnasszus folyóirat, és A költészet napja remek alkalmat kínált az ünneplésre. A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban százharminc költő eredeti kéziratát láthatjuk tizennégy kortárs képzőművész illusztrálta pannókon. A kéziratokat a Parnasszus folyóirat a Könyvtárnak ajánlotta fel.
Turczi István és dr. Fodor Péter
Dr. Fodor Péter főigazgató nyitotta meg a kiállítást, aki megemlítette, hogy a könyvtár falai között tizenöt évvel az akkor öt éves Parnasszus folyóiratot köszöntötték. Turczi István, a Parnasszus folyóirat alapító főszerkesztője a régi barátság és ismeretség okán is megköszönte a lehetőséget a folyóirat ünneplésére, és a kiállítás szervezésében, közreműködésében résztvevőket méltatta. Tarján Tamás köszöntőjét Lutter Imre színművész olvasta fel. Tarján a Mester és Margaritából idézett: „Kézirat sosem ég el”, a kézirat halhatatlan. Ma már számítógéppel írják a verseket, szövegeket, nem kerülnek a papírkosárba, fájl formájában várnak a valamikori közlésre. „Adassék tisztelet és köszönet annak a néhány tízezer kéziratnak, levélnek, üzenetnek, kérésnek, sürgetésnek, dörgedelemnek, kéznyújtásnak, amelyet a lap szívéből Pálos Anna és Turczi István dobogott világgá az évtizedek folyamán.” – állt Tarján Tamás laudációjában.
Kiss Anna a kéziratok előtt
Kosztolánczi Tibor a kéziratok „hőskoráról”, a huszadik század szerkesztőségeinek életéről beszélt, amikor a versek, tárcák kávéházakban születtek, a lapzárták előtt, kétségbe ejtve ezzel a szerkesztőket. Turczi István felhívta a jelenlevők figyelmét arra, hogy a Szabó Ervin Könyvtárból a kiállítás továbbvándorol, elkerül a Magyar Írószövetségbe, Tatabányára, Zuglóba, Siófokra és végül zárásként az augusztusi Tokaji Írótáborba.
Tizennégy képzőművész valóságos üzenőfalat alkotott a versekhez készített művekkel. Szinte képverssé váltak a szövegek, új kontextusok jöttek létre, az emlékezés relikviái sugároznak. Színes papírt, normál A4-es, vagy kitépett vonalas füzetlapokat is látni. Faludy György ilyen lapra tisztázta le versét (Vezérek és költők).
Faludy-kézirat. Laik Eszter fotója
Kukorelly Endre versének (Ha odaállna) sorai mozognak a tiszta lapon. Számtalan kézírásmódot szemlélhetünk meg, a zsinórírástól (Gergely Ágnes, Lator László) a betűnkénti (Marno János) írásmódig bezárólag. A világon nincs két ember, akinek a kézírása egyforma lenne, az írások különbözőségéből egy grafológus következtetni tudna a jellemvonások egyediségére. A nézők többsége azonban nem grafológus, belefeledkezik a kézírás mintázatába, különösségébe. Csukás István Mi van köztem és a nap között című versét sárga levélpapírra tisztázta le, nála a k betű nyomtatott formát ölt. Kemény István A néma H című versében írja: Világgá menni láttam, de / azt hittem, csak sétál. Mi nézők is sétálunk, és böngésszük a sorokat, neveket, képeket, rajzokat.
Részlet a kiállításról. Vass Tibor felvétele
Egymás után sorakoznak a körbejárható kéziratfalak, akár egy végtelenített tapéta, nincs eleje és nincs vége, élő és holt költők verseit látjuk, olvassuk, lent és fent. Alig van gépelt oldal, mintha egy iskolában lennénk szépírás órán, látszik, hogy a versek zöme tisztázott kézirat, az izgalmas szövegek azok, ahol ott van az áthúzás. A kéziratok kiegészítik egymást, szándékosan keverve, nem időrendben látjuk őket, kiolvasható nem csupán a folyóirat arcéle, hanem az a kor, amelyben megjelentek. A folyóirat nem vált egyetlen költészeti irányzat, szekértábor kizárólagos képviselőjévé, az egyéni teljesítmények számítottak. Egymás után olvashatjuk a kiváló költő verseit: Lator László, Juhász Ferenc, Tóth Krisztina, Marno János, Takács Zsuzsa, Mándy Stefánia, Nádasdy Ádám, Marsall László, Ladik Katalin, Kemény István, Somlyó György, Szentmártoni János, Géczi János, Térey János, Dobai Péter, Kis Benedek, Szőcs Géza, Gergely Ágnes, Aczél Géza, Zalán Tibor, Tandori Dezső, Tolnai Ottó.
A kiállítás megtekintése után a Wenckheim Palota fogadótermében Turczi István bemutatta A vers legyen veletek című válogatást, amely a húszéves folyóirat „In memoriam” antológiája. A kötet illusztrációit feLugossy László, Homonna György, Orosz Csaba, Szabó Ottó, Zsubori Ervin készítette. Lutter Imre és Bakos-Kiss Gábor színművészek olvastak fel a kötetből, és a Parnasszus korábbi tematikus számaiból. A versek felolvasása között Vida Mónika zongorázott, játéka méltó volt a költészet ünnepéhez.
Képzeletben visszatérünk a kiállítóterembe. A kéziratlapokból a pannókon mintha egy új lapszám állna össze, de csak a szemünkkel lapozhatjuk, nem érinthetjük meg. Kéziratokat nem őrzünk meg, halljuk a szerkesztők hangját. Ez a kiállítás csak időszakos, bár lábra kell, több helyszínen lesz látható. A kéziratok vándorlásuk után visszakerülnek, végső és méltó helyüket a könyvtárban találják meg.
A Parnasszus szerkesztői kéziratokat nem küldtek vissza. Megőrizték.
