Szabó T. Anna és Farkas Wellmann Éva
Dávid Péter
Hogyan írjunk helyszíni tudósítást
Szabó T. Anna estjéről?
Hogyan kezdjünk egy helyszíni tudósítást? Persze indíthatjuk in medias res is, hogy: Szabó T. Anna volt a Jókai Színház és Körös Irodalmi Társaság vendége április 20-án Békéscsabán, az Ibsen Ház Jókai Szalonjában, de fel is dobhatjuk valami személyessel a bevezetőt, például azzal, hogy a feleségem hallotta beszélni Szabó T. Annát a rádióban, hogy mennyire szimpatikus volt neki még így éteren keresztül is, és hogy a feleségem véleményére már csak a családi béke miatt is adni kell, és még ráadásképpen azt is, hogy az oldalbordám elég kritikus (nem foglalkozásilag, de jellemében)… Viszont arra ügyeljünk, hogy sose húzzuk a személyest túl hosszúra!
Szabó T. Anna
Ha már sikerült elkezdenünk, térjünk a tárgyra, és, mondjuk, emeljünk ki egy látszólag jelentéktelen mondatot Szabó T. Annától. („Remélem, hogy én se leszek unalmas…”), amibe belekapaszkodhatunk; azután írjuk meg, mennyire alaptalan egy ilyen író-olvasó találkozót unalmasnak nevezni, amin nem csak egy valóban igazán szimpatikus költőnőt ismerhettünk meg (és ezt nem csak azért, mert tovább őrizzük feleségünk tévedhetetlenségének nimbuszát), de egy olyan tudatos alkotót, a világra kiélezett személyiséget is láthattunk, aki remek szövegeket ír, mint a nemrégen megjelent Kerített tér című kötet, vagy a Senki madara című kiadvány. Az ilyen kijelentéseket persze alá kell támasztanunk bizonyítékokkal, teszem azt azzal, hogy Szabó T. Anna élete elmesélésében is jól szerepel. Megtudhattuk, hogy ő Szabó T. Attila nyelvész unokája, így az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tárral is rokonságban áll. Mesélt arról is, milyen szimbolikus volt a búcsúja nagyapjától, amikor kislányként kirándulva a csúcsokat szerette volna elérni, de a nagyapa bölcsen leintette azzal, hogy még meg kell tanulnia, milyen messze vannak azok a csúcsok. A költőnő egyébként gyakran formálja át élettapasztalatait versekké, így szövődik bele költészetébe a szeretett tanár, Géher István halála, Borbély Szilárd tragédiája, az őrülettől való félelem vagy a szülés élménye. Szinte megdöbbentő, hogy magánéletét mesélve Szabó T. Anna milyen gyakran fordul a kötetekhez, hogy azt mondja: „van egy ilyen vers is”, és már mutatja is, hogyan írta meg Jékely Zoltán verseinek hatására a Halottlátót, hogyan ihlette meg őt a burgonyával teli, kamrában felejtett kosár. Valóban tükröz ez az elme, azt tükrözi, ami a világ, de ami mégsem az.
Azt azért jelezni kell, hogy ez utóbbi megállapítás is amolyan félig-meddig-idézet a költőnőtől, és aztán rátérhetünk arra, milyen nagy kedvvel mutatja be a Kerített teret, amely „mélyebb” verseket kerít körül, mint a korábbi kötetei, amelynek címe egyaránt utalhat a kertre, egy bezárt térre, de valamiféle határhelyzetre is, és amely a külvilág és belvilág viszonyát írja le. Noha Szabó T. Anna saját bevallása szerint nem bírja a nagy történetek súlyát, a közösségnek vagy a szavaknak a súlyát, ezeknek a verseknek mégis súlyos mondanivalójuk van az égből leengedett kampón lógó testről, az emberről.
Ha idáig elérkeztünk, azért azt se felejtsük ki a helyszíniből, hogy a költőnő kiválóan olvassa saját költeményeit, megéreztetve a hallgatóval a versek ritmusát, kiemelt helyeit. Utána azzal is színesíthetjük leírásunkat, hogy megemlítjük: a moderátor, Farkas Wellmann Éva ügyes kézzel vezette a beszélgetés fonalát új és új témák felé, így az érdeklődők betekinthettek az alkotó sokszínű világába, amelyben helyet kapnak drámák, gyerekversek és a Senki madara, ez a japán legendát feldolgozó különleges kivitelű könyv, amelyben a Rofusz Kinga festőnő által készített illusztrációk is nagy szerepet kapnak a kifejezésben és az értelmezésben. Különösen hangsúlyozandó, hogy ebből a kamaszszerelmet leíró, szomorú, de nagyon megható véget érő könyvből először olvas fel részletet írója nagyközönség előtt!
Telt ház
Gazdagíthatjuk leírásunkat azzal is, hogy Szabó T. Anna jövőbeli terveiről írunk, hiszen biztosan felkelthetjük az olvasó érdeklődését azzal, ha elmondjuk, hogy a Senki madara után egy újabb kamaszkönyv is készül, aminek első mondatában egy meztelen lány szerepel (figyelemfelkeltésnek itt ennyi elég), és egy prózakötet is napvilágot fog látni remélhetőleg minél hamarabb.
A legújabb versek a Bárkából
Ha a bevezetéssel sokat bíbelődtünk, a befejezést szintén ne hagyjuk kidolgozatlanul. Írhatunk rövid összegzést, utalhatunk a bevezetőben említettekre, de újra megfogalmazhatunk személyes véleményt is szabatosan és árnyaltan, de mindenképpen őszintén arról, hogy ez az író-olvasó találkozó mekkora élmény volt számunkra:…
…nagy!
