Balázs Lehel
A költő színháza
Kovács András Ferenc Kossuth-díjas költő egyéni műsorát tekinthették meg a marosvásárhelyi kultúrakedvelők április 11-én, A magyar költészet napján. A költő színháza címmel megrendezett esemény szervezői a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata és a Látó szépirodalmi folyóirat.
Kis létszámú, ünneplőbe öltözött tömeg álldogál a színház főbejáratánál. Az esemény helyszíne nem a nagyterem vagy a kisterem, hanem a nagyszínpadon kialakított kis stúdióterem. A kis nézőtér teljesen megtelik, sőt pótszékekre is szükség van. A nézőtéren már hallani lehet fülbemászó dallamú, tenor éneket, ami már megteremti az alaphangulatot.
A színpadra elsőként nem Kovács András Ferenc érkezik, hanem Gáspárik Attila, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház igazgatója és Keresztes Attila Művészeti igazgató. Mivel a nézők között van a Tompa Miklós Társulat harmincezredik nézője, ezért jutalmul egy Kiss Bora festményt, egy üveg pezsgőt és egy oklevelet kap.
A színpadra érkező költő köszönti a nézőket és elmondja, hogy a hallott ének, az Feste, a bolond éneke volt.
Egy szónoki pult, egy kis asztal és csak egy vizes kancsó van a művész úr előtt. Nyakára pillantva talán megfordul fejünkben a kérdés, hogy miért a sál? Persze, ez később értelmet nyer.
Az esten a költő saját versei hangzanak el. Mindegyiket sajátos, egyéni stílusban szavalja el, a nézők nagy örömére. Rengeteg verset hallgathatunk meg, roppant koncentráció szükséges, hogy mindegyik költeményre megfelelőn oda tudjunk figyelni. De Kovács András Ferenc, mintha csak egy jó színész lenne, ezt el is éri.
Kevés kommentárt fűz a verseihez. Első ilyen alkalom, mikor a Szabadvendég kötetéből olvas fel. A kötetet József Attila 100 éves születési évfordulójára adták ki, 10 évvel ezelőtt, és a költő Légy ostoba című költeményére írt Vendégszonettek közül olvas fel.
A következő költemény, a Téli prézli, vidám ritmikájával remek hangulatot teremt a nézőtéren. Sokan nevetnek a nézők közül, a vidám ritmusok elérik a céljaikat. Majd Jack Cole dala következik. Itt világossá válik a sál jelentése. A szürkés-fehéres, ahogyan az előadó nevezi, ,,hamleti” sálat levéve, egy másik sálat pillanthatunk meg a nyakán. Egy amerikás, sasos meg csillagokkal teli, piros sálat, amit külön ehhez a költeményhez hozott magával a költő.
Sorra követik egymást a versek, melyek már egyre inkább világossá teszik, hogy miért is kapta ez az esemény A költő színháza címet. Ballada színházi környezetben, Monsieur Poquelin panaszai (Tollpróbák Tompa Gábornak), William Shakespeare közöttünk, Melyben a színháztól búcsúzik, Improvizáció Szikszai Rémusznak, Brechtnek az éjbe, az utóbbihoz hozzáfűzi kommentárul, hogy mikor Berlinben volt, koszorút helyezett el Brecht szobra előtt. E versekben mindegyikében hangsúlyos szerepet kap Kovács András Ferenc viszonya a színházzal.
Nagy tetszést aratnak a japán nyelv ritmikáját utánzó rövid költemények is, pörgésükkel magukkal ragadják a nézőket. Eszünkbe juttatja a költő, hogy Kosztolányi is japánokat fordított, megjelennek a műfordító keservei.
A fordítások kapcsán máris Shakespeare-nél tartunk, Shakespeare a Globe-tól búcsúzik, a 23-as szonettre írt költeménye hangzik el, majd újabb Shakespeare-variációk. Zárásként Shakespeare Vihar című drámájának a epilógusát hallgathatjuk meg két változatban. Ezek csak fordítások, igyekezett nem átírni, a fordítók jobban átírták, érvel Kovács András Ferenc Shakespeare prológusáról.
A két epilógus remek befejezése ennek a költői estnek. A költészet napján általában a múlt költőinek verseit hallhatjuk. Kovács András Ferenc estjének a szépségét az adta, hogy saját verseit adta elő a nézőknek, és olyan hangulatot teremtett a színházban, mely felkeltheti az érdeklődést a kortárs versek iránt. Nem a múltról, hanem a jelenről volt szó ezen az esten, arról, hogy a magyar költészet ma is él. A másik pozitívuma az estnek a kortárs költészet és a színház találkozása. E kettő között nagyon erős kapcsolat van ma is, és ezt ápolni kellene, s talán ezt szolgálta ez az est is, melynek sikerét a hatalmas taps is jól érzékeltette.
Gáspárik Attila fotói
