Dékány Dávid, Hercsel Adél, Kemény Zsófi és Sirokai Mátyás
Benedek Leila
A legújabb generáció hangjai
A Trafó és a Libri Kiadó közös szervezésű Zseblámpafényben című irodalmi estjén (2015. április 14-én) három szemtelenül fiatal költő mutatkozott be: Dékány Dávid, Kemény Zsófi és Sirokai Mátyás. A három különböző irányról, az új generáció hangjáról Hercsel Adél, újságíró (HVG) kérdezte a szerzőket.
Kemény Zsófi 1994-ben született Budapesten, elsősorban slammerként, tavaly óta íróként (2014-ben jelent meg az Én még sosem című ifjúsági regénye) és persze Kemény István lányaként, Kemény Lili húgaként ismerhetjük. Idén jelent meg első verseskötete, Nyílt láng használata címmel.
Sirokai Mátyás 1982-ben született Tapolcán, költő és zenész. Első verseskötete Pohárutca címmel 2008-ban látott napvilágot a József Attila Kör és a Prae.hu gondozásában. Második verseskötete A beat tanúinak könyve címmel 2013-ban jelent meg a Librinél, amelyet ugyanebben az évben AEGON művészeti díjra jelöltek. 2012 januárja óta a Lelkigyakorlatok világirodalmi versblog szerkesztője, Bajtai Andrással közösen. Harmadik verseskötete A káprázatbeliekhez címmel jelent meg a Libri Kiadónál.
Kemény Zsófi és Sirokai Mátyás
Dékány Dávid 1988-ban született Szegeden; költő, folyóiratokban 2010. óta publikál. Nem tartozik semmilyen írószervezethez, több életrajzban is hangsúlyos, hogy nem járt egyetemre. Ő kapta a Dunajcsik Mátyás Lehetőség-díjat, melyet minden évben egy olyan fiatal, pályakezdő alkotó kap, akinek a könyvét a Libri az egykori főszerkesztő ajánlására ad ki. Darwin Motel című verseskötete vívta ki Dunajcsik elismerését.
Dékány Dávid
Hercsel Adél moderátor azzal a kérdéssel indította a beszélgetést: merre tart ma a kortárs költészet, mennyire menő ma fiatalként költészettel foglalkozni. Az újságíró arra (is) utalt, hogy a Libri Kiadó gigantikus plakátot tett ki a Nyugati metróaluljáró falára Kemény Zsófi, Sirokai Mátyás és Dékány Dávid arcképével. Hasonlóan nagy felhajtás volt a szerzők költészet napi slam-es, bulis kötetbemutatója a Corvin tetőn, ahol több százan gyűltek össze. Sirokai Mátyás szerint a költészet sosem volt annyira menő, mint most, szerinte a plakát kiragasztásának helyszínválasztása is szimbolikus: a nyugati irodalom- és költészetfogyasztásra utal. Kemény Zsófi azt mondta, sokkolta a plakát, és szelfizett saját magával a metróaluljáróban, Dékány Dávid pedig elmesélte, hogy fiatal lányoktól kap fotókat, amelyeken a lányok a Darwin Motellel szelfiznek. „Szerintem a költészet tartott eddig távolságot a menőségtől, pedig nézzetek ránk!“ – mondta Dékány nevetve.
A szerzők igyekeztek körvonalazni köteteik sajátosságait. Kemény Zsófi elmondta, hogy a versek főleg bánatos, sírós, szakítós versek. „Ez a könyv egy sosem látott táj, amit újra és újra be kell járnod, hogy megértsd. Elromló mondatokból összeszerelt magánmitológia, labirintus, erdő – valahol a mélyén többszereplős monológok éjszakai gyülekezőhelyével“ – írta Simon Márton a kötet hátuljára. Kemény Zsófi költői nyelvét több kritikus alulstilizáltnak nevezi, ez a jellegzetesség már az Én még sosem című regényében is tetten érhető volt. A költőnőt fiatal kora ellenére leginkább a kor, a korosodás, az öregség, az elmúlás kérdése foglalkoztatja, a család, a szerelem, a szerelmi csalódások témaköre mellett. „A befőttesüvegek zárnak,/ és azt nem kéne lekésned,/ úgy, mint engem./ Ha nem rakod el magad,/ meg fogsz öregedni,/ és itt maradok egyedül.“
Sirokai „A káprázatbeliekhez című kötetében megérkezik az űrbe, ahol új nyelvet keres, amelyen egyaránt képes megidézni az égi mechanika szépségét, az emberi kozmosz sötét oldalát és az Első Föld mítoszát. A szerző társául szegődve szakrális science-fiction költészet teremtésének vagyunk tanúi ebben az űrodüsszeiában, amelyben a legnagyobb természetességgel keveredik technológia, vallás, filozófia és költői látomás“ – szól a fülszöveg egy részlete. A szerző azt mondta, a kötetben az űr különböző megközelítéseinek lehetünk tanúi: barangolhatunk a tényleges űrben, de saját belső kozmoszunkban is, néhány szöveget Sirokai űrmeditációnak nevezett.
Nyugati aluljáró
Dékány Dávid kötetét a moderátor a kamaszos szorongások megnyilvánulásaiként olvasta, és a versek világát az amerikai road moviek hangulatába képzelte. Dékány elmondta, hogy bár többen kamasz-panaszként olvassák a kötetet, ő nem tini-kötetnek szánta azt. „Igazából én 17 éves korom óta nem változtam semmit, még kinézetre se. Ugyanúgy gondolkodom, mint akkor. Valami ott megállt“ – mondta, mire sokadszorra is nevetésben tört ki a közönség.
Hercsel Adél többnyire személyes jellegű kérdéseket tett fel a fiatal költőknek. Kemény Zsófi és Sirokai elmesélték, hogy egyfajta módosult tudatállapotban írnak, amikor nincs idő, nincs tér. Dékány Dávid inkább mondatokat gyűjt különböző életszituációkban – például egy tányértörős szakítás közben –, és több hétig dolgozik a szövegeken. Megidéződött még továbbá Kemény Zsófi szalagavatós, italozós kalandja, Sirokai és Dékány közös kosarazása, Dékány csillagászati, matematikai érdeklődése is.
Hercsel Adél és Kemény Zsófi
A beszélgetés inkább személyes interjúkra hasonlított, mintsem kötetbemutatóra: a jelenlévők úgy érezhették, elsősorban a költők személyéhez kerülnek közelebb és csak másodsorban a szövegeikhez, de ez láthatóan nem zavarta a dedikálásért sorban álló rajongókat.
