Fábián Tamás és Nyáry Krisztián
Farkas Wellmann Éva
Észrevenni a könyvet a zajban
Nyáry Krisztián bemutatkozása Békéscsabán
Nyáry Krisztiánról, könyveiről, munkáiról, értékrendjéről kaphattak vázlatos, de élő képet mindazok, akik március 3-án délután a Békés Megyei Könyvtár előadótermében összegyűltek. A telt házas rendezvény egyik tanulsága lehet, hogy az irodalom és a róla szóló beszéd jó szervezéssel képes megtalálni befogadóit.
Az irodalomtörténész-kiadóvezető Nyáryval Fábián Tamás beszélgetett, inkább kulcsszavakat, irányvonalakat jelölve meg számára: áttekintették ekképp az eddigi életpályát, a főbb érdeklődési területeket, majd rátértek a szerző eddig megjelent és készülő könyveire.
Nyáry Krisztián
Sokfelé ágazó, gazdag életpályáról van itt szó, még ha olvasóinak többsége csak egy szeletét ismeri is csak. A szentesi Horváth Mihály Gimnázium irodalmi-drámai tagozatán erősödött meg elkötelezettsége a literatúra iránt, s épp ezért is jelentenek életre szóló élményt az ott töltött évek. Van valami sajátos az ottani légkörben: a hajdani tanítványok számon tartják egymást– még akkor is, ha nem egy időben jártak ugyanabba az iskolába. Fontos állomás a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem magyar nyelv és irodalom–művészettudomány szaka is, ahol később tanársegédként és a Szépliteratúrai Ajándék című folyóirat szerkesztőjeként is tevékenykedett. Pécs után azonban néhány évre (látszólag) eltávolodott az irodalom világától: dolgozott a budapesti főpolgármesteri hivatalban sajtófőnökként, illetve-referensként, piackutató cégnél, a Magyar Public Relations Szövetségnél – mindegyik esetben rövid idő alatt vezető beosztásig jutott. Az innen hozott tapasztalatait hasznosíthatja most már – együtt az eredeti érdeklődési területével – a Magvető Kiadó élén, ahol a beszélgetés pillanatában éppen két napja igazgató. És persze nem hanyagolhatóak el azok az információk, az a tájékozottság sem, melyet az időközben megjelent sikerkönyvei történetéből szűrhetett le. Úgy véli, hogy akárcsak az előző munkák esetében, ezt a feladatkört is meg kell tanulni. Szerencsének is tartja, hogy úgy kerülhetett ebbe a pozícióba, hogy az előző igazgató, Morcsányi Géza ajánlotta – egy olyan szakember, akit példának tud tekinteni, és akinek a munkássága minden bizonnyal irodalomtörténeti jelentőségű. Hogy jól végezhesse a munkáját, ilyen összetevőkre volna szükség: önfegyelem, szerencse, sok olvasó, valamint irodalomszerető közeg. A legnagyobb feladatot egy kettősségben látja: egyszerre hagyni, hogy történjenek a dolgok – és megtalálni a közönséget, rávenni, hogy észrevegye az új könyvet a nagy zajban, amelyben élünk.
Három sikeres könyv szerzőjeként is nehéz viszont megmondania, milyen a jó könyv. Olyan kérdés ez, mondja félig viccesen Nyáry, amiről könyvet lehetne írni, de egy-két mondatban megválaszolni lehetetlen. Hiszen az úgynevezett profik is sötétben tapogatódznak legtöbbször. A csökkenő példányszámok problémáját pedig egy szemléletes hasonlattal a humanisták aggodalmához méri – a kihívást abban látja például, hogy ha már vannak huszonéves szerzők, akkor találjuk meg a velük egykorú olvasóikat is.
Ha már a könyvek sikereiről volt szó, természetesen a saját kiadványok promóciója sem maradhatott ki a diskurzusból. Nyáry – mint köztudott – könyveinek anyagát először Facebook-posztokként tette közzé. Meglepő lehet, de nem tudatosan járt el így: elsősorban barátait akarta szórakoztatni. Ez abból is látszik, hogy alapvető közösségi médiás szabályokat nem tartott be: sem a rövidséget, sem azt, hogy „ha megvan ingyen, úgysem veszi meg az olvasó”.
Sorokban
Az Így szerettek ők 1–2. és az Igazi hősök megírásának céljaként egy-egy téma széles spektrumú megmutatását jelölte meg Nyáry Krisztián, s hangsúlyozta a könyvek olvasásnépszerűsítő hatását. Ezek a történetek elvezet(het)nek a művekig; még ő maga is így jutott el például Benedek Elek több szövegéhez. Margócsy István irodalomtörténésszel, egyetemi tanárral a Magyar Narancs hasábjain fontos vitát is folytattak, melyből mindketten győztesként kerültek ki, két nézőpont külön igazságaival. Hiszen az is igaz, hogy „az érzelmeket nem lehet rekonstruálni”, de az is, hogy ha ezt elfogadjuk, akkor gyakorlatilag életrajzok sincsenek. Az érzelem nem lesz soha tudományos tény, de Nyáry Krisztián alapvetően szórakoztatni akar, úgy, hogy közben elmeséli a tényeket és felkelti az olvasói kíváncsiságot a művek iránt.
Ami a legújabb könyvet, az Igazi hősöket illeti, az ember jóra való hajlandósága és annak lehetőségei foglalkoztatták a megírás során. Ma úgy tekintünk magunkra, hogy ha a világháború alatt éltünk volna, bizonyára gyerekeket mentettünk volna; mégis, a statisztikák azt mutatják, hogy sok jó szándékú ember akkor is passzív maradt, különböző okokból.
Érdeklődőkkel telt meg a könyvtár
A beszélgetőpartnerek megemlékeztek Nyáry Krisztián feleségéről, Bártfai Andrea Zsöméről, aki a kötetek szerkesztője és kritikus véleményezője is volt, és sajnálatos módon tavaly novemberben elhunyt.
A közönség soraiból számos kérdést intéztek a szerzőhöz (sokaknak az ölében ott lapultak a könyvek is); az olvasókat érdekelte a magyartanárok véleménye, a Facebook-posztok további jelenléte, a be nem került történetek, és mindenki kapott is érdemi választ.
Fotók: Vincze Andrea
