Sándor Erzsi, Esterházy Péter, Dés László, Szüts Miklós
Benedek Leila
Esterházy Péter bemutatta nekünk a barátait
A Petőfi Irodalmi Múzeum Művészbarátságok címmel indított új beszélgetéssorozatában írók, képzőművészek, fotósok, színészek, zeneszerzők mesélnek meghatározó barátságaikról. Mikor és hol találkoztak? Miért lettek barátok? Hogyan hatottak egymásra? Vannak-e egyáltalán ma is meghatározó művészbarátságok? A PIM vidám programsorozatának vendégei 2015. február 27-én Esterházy Péter író, Dés László zeneszerző és Szüts Miklós képzőművész voltak. A nosztalgiázós, zenéről, irodalomról és festészetről elmélkedős beszélgetést Sándor Erzsi moderálta.
Esterházy Péter
Esterházy, Dés és Szüts példás barátságának kezdete nehezen datálható. Dés László emlékezőtehetsége tűnt a legélénkebbnek: a zeneszerző tisztán emlékezett a vacsorára, ahol először beszélgetett Esterházyval, majd barátságuk kibontakozásának helyszínéül a kultikus szigligeti alkotótábort jelölte meg. Esterházy nevetve vallotta be, hogy fogalma sincs arról, mikor és hol találkoztak először. A hármast láthatóan nem nagyon érdekelte sem a barátságuk eredete, sem a barátságuk oka; a barátságuk jelene és a művészetük jellegzetességeinek (a közös és a végletesen eltérő halmazok) boncolgatása sokkal érdekesebb volt számukra.
Esterházy azt mondta, sokat tanul a zene radikalitásából, mert véleménye szerint a kortárs zene jóval radikálisabb, mint a kortárs irodalom. Az író elmesélte, mennyire furcsa volt számára, amikor meglátta, hogy Szüts előbb lefotózza a tájat, és utána festi meg azt, és hozzátette, képtelen arra, hogy megítélje, hol van az a pont Szüts alkotása közben, amikor a festő rájön, a kép már javíthatatlan, és nem folytatja tovább a festését. Szüts Miklósnak ugyanilyen érdekes volt Dés műfajában, a zenében az improvizáció természete. Dés bevallotta, hogy bár sajnálja, hogy ezek a dallamok, amelyeket az improvizációk során nem rögzít, elvesznek, mégis izgatja, hogy improvizáció közben a másodperc tört része alatt dönt a folytatásról.
Szüts Miklós
Szüts Miklós jóvoltából a közönség belepillanthatott néhány, a szakmai kérdéseket szinte teljes mértékben elfeledtető személyes fotóba Esterházy, Dés és Szüts közös toszkán nyaralásáról. A művészek lelkesen, nagyokat hahotázva narrálták a kivetített képeket. Szüts kedvenc emléke az volt, amikor egy délután lementek a térre a foci Eb olasz-spanyol meccsét nézni. Esterházy hangosan és látványosan az olaszok ellen kezdett drukkolni, a népharag elől a hármast csak az olaszok veresége mentette meg.
A sokszor újra szakmai elmélkedésekbe felejtkező beszélgetést Szüts Miklós és Dés László hátborzongató performansza akasztotta meg az est felénél. Egy időben Szüts apró méretű képeket festett. Esterházy megkérte Szütsöt, válasszon ki ezekből a mini-festményekből tízet, mert szeretne hozzájuk történeteket írni. A festő beszerzett egy kis alakú füzetkét is, abba gyűjtötte össze ezeket a végtelenül egyszerűnek ható, sötét és még sötétebb sávokból álló, horrorisztikus képeket.
A kis füzet
Esterházy végül nem írt történeteket a képekhez, Dés azonban kifejezetten erre az estére improvizált rájuk/ hozzájuk. Kép és hang olyannyira együtt léteztek abban a pár percben, mintha új művészeti ág született volna; mind a nézőket, mind az ülve maradt Szütsöt és Esterházyt is a hideg rázta a képek és az improvizáció együttes hatásától.
Dés László
Esterházy és Dés is léptek már közösen színpadra korábban. Több alkalommal, több helyszínen is előadták már közös, Szó és szaxofon címre keresztelt műsorukat. Az író műveiből olvasott fel, Dés pedig improvizált az elhangzott részletekre. A műsorból ezen az esten is ízelítőt kaphatott a közönség.
Esterházy, Dés és Szüts barátsága a maga természetességével mutatkozott be a PIM-ben, úgy érezhettük, mintha büntetlenül kihallgattuk volna három jó barát nyáresti borozását.
