Szepesi Dóra
Családban marad
Egy prózaíró és egy költő. 25 éve egy pár. Mindketten Erdélyben születtek, kamaszként költöztek Szombathelyre. Miként ismerkedtek meg? Hogyan segítik egymást az írásban és az életben? Szegő János, a Magvető Kiadó szerkesztője, a Rózsavölgyi Szalon Családban marad című beszélgetéssorozat házigazdája az újév első estjére Szabó T. Annát és Dragomán Györgyöt hívta meg.
Családi legendák, magánmitológiák, az egymás mellett alkotás mikéntje nagyon is érdekli az olvasókat. Különösen akkor, ha két ilyen kiváló alkotóról van szó, akiknek pályája töretlenül ível egymás mellett és egymást segítve, szinte már kamaszkoruktól. Van is élményanyag, talán még kevés is ez a kicsit több mint másfél óra, hogy mindenre kitérjenek. Szegő János könnyedén és felkészülten vezette az estet, a közönség jóízűeket nevetett. Meséltek, fényképeket vetítettek, felolvastak.
Dragomán György, a szokásos derűvel
Budaörsön laknak. A kérdező humorosan megpedzette, hogy a matricarendszer lehet, hogy azért vezetik be, hogy ők nyugodtan tudjanak dolgozni. Anna elmesélte, egy korábbi lakásuk főutaknak a sarkán volt és egyfolytában szólt a forgalom. „Gondold azt, hogy a tengerparton laksz, és ez hullámzás.” – mondta beköltözéskor Gyuri. Anna szerette a kamionforgalom egyenletességét, írt is róla. Azért kezdtek el új otthont keresni, mert a szomszédjuk megvette a lakásukat, a gyerekek olyan zajosak voltak… (Hogy ebből mi igaz, nem tudniJ Mivel nem volt igazán közük Budapesthez, annyi volt a szisztéma, hogy valamiféle erdélyiségnek a nyoma meglegyen. Wekerletelep tetszett Kós Károly miatt, ott viszont a tetőterek mellett nagyon kevés a fal, nem tudták elképzelni, hová teszik a könyveket és a képeket. Személyes kötődés, hogy Anna nagybátyjáék Budaörsön laknak, és szeretve tisztelt kolozsvári nagymamájának ott van a sírja. Gábris, a nagyobbik gyerekük nehezen szakadt el az előző lakástól, de amikor a budaörsi első séta alkalmával meglátták, hogy egy repülőgép óriási szívet rajzol az égre – valaki szerelmi üzenete –, megenyhült. Nyolc éve laknak ott, a meggyökerezés szimbólumaként most már almafa, elektromos gitár, meg akusztikus is van otthon, ebből is látszik Anna optimizmusa: Gyuri megtanul gitározni, az almafa termőre fordul.
Gyökereikre térve, igazán különös, hogy egy marosvásárhelyi és egy kolozsvári Szombathelyen találkozik. „Posztmodern erősen, legalább akkor Nagylaknál” – hangzott a moderátor megjegyzése. Annáék 1987 decemberében kerültek Magyarországra. A szép gyerekkor ellenére emlékezetes a szorongás, amit a diktatúrában állandóan éreztek. Annyira nem akarták még a nevét sem kiejteni Ceauşescunak, hogy a legfeketébb embert kisiskolásként egymást közt csak Hófehérkének nevezték. Anna híres nagyapja Szabó T. Attila nyelvész, az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár létrehozója. Szép szimbólum az elbúcsúzásuk is. Kirándultak együtt, és a nagyapa mondta, ő egyedül tovább megy, felmegy a csúcsra. Elbúcsúztak, és két nap múlva meghalt, teljesen váratlanul. A kép, hogy a csúcsra kell eljutni, akár egyedül is a sötétben, nagyon megmaradt benne. A szülők generációját megviselte az áttelepülés, de ők már pont a jó pillanatban kerültek át, Anna 16, Gyuri 15 évesen, és egymást is segítve építették magukat. A lány Szombathelyen teljesen tiszta lappal tudott kezdeni, az egyetemi, főiskolai körökön kívül senki nem tudta, hogy ki volt a nagyapja. Munkafegyelmet, munkamorált tanult a nagypapától, érzése szerint nem is tudna regényíróval élni, ha nem látta volna munkatempóját. Édesapja is könyveket írt, és sokat ült az írógép mellett, ezzel a kattogással aludt el. Dragomán édesapja viszont fogorvos volt, de írt is, megjelentek novellái az Igaz Szó című lapban, ez volt a Látó elődje. Gyuri az ő írógépén kezdett írni. Úgy ment az udvarlás, hogy verseket, novellákat rendeltek egymástól, egyezségük volt, hogy csak így találkoznak. Megvannak még ezek az írások. Anna rengeteg verset tudott kívülről, akármilyen szóból indulva tudott idézni valamilyen versből három sort, amiben az szerepelt. „Annán fél sor után látszik, hogy lapoz a fejében, és eszébe jut az egész vers…” – említette legutóbbi élményét Szegő János, aki vendég volt a nyilvános Lyukasórán.
Sok-sok derültség kísérte a családi fotókból válogatott képek vetítését. Hogy csak néhányat említsünk: Gyuri óvodás farsangon indiánruhában, pulykatollal, amiről azt hitte, igazi sastoll, nyakában igazi medvekarom, a késének a tokját maga varrta. A román zászló sárga sávjából készült a ruha, a rojtok zászlórojtok. A kisebbik fiúk, Palika pont ilyen, csak szőke, jó látni ugyanezt az átható tekintetet – kommentálta az édesanya, aki a szelídebb indiánkönyveket szerette, amiben vannak lányok is. A Cooper-regények vad fekete hajú lányai ihlették szerinte a Pusztítás könyvében lévő nőalakokat. Gyuri ellenvetésére Szegő megjegyezte, látja, munka közben jól „kúperálnak.” Egyébként igen: Gyuri szenvedélyes, Anna higgadtabb, józanabb, és megtanulták ezeket jól kiegyenlíteni. Amikor készen van egy írás, kölcsönös az azonnal megmutatás. Egymás legőszintébb kritikusai.
Szabó T. Annánál a mikrofon, Szegő János hallgatja
Egy kép következett, ami a Facebook-on Szegő falát szinte felrobbantotta. Ők vannak rajta igen fiatalon, az első nyáron, a Rába-parton, kézen fogva, ez jelentette, hogy hivatalosan szerelmesek lettek. Akár az édenkertben! Anna rögtön odarakott egy Lator-verset a képhez, a Régi fénykép címűt, aminek az utolsó sorai így szólnak: „úgy fürdenek, merülnek el gyanútlan,/ úgy lélegeznek, töltekeznek,/ együgyű bizodalommal magukban – / Egyetlen ízük sem játszotta el még / az adakozó könnyű kedvű isten / rövid határidőre nyert kegyelmét.”
Gyuri élénken és pontosan mesél a legkisebb kori képeihez fűződő emlékeiről is. Amúgy is „fotómemóriája” van. Fiai kedvence a Gagarinsapka, három napig röhögtek rajta… nagyon vágyott egy olyan sapkára, aminek az eleje van kivágva. Egy bugyit húzott a fejére, csak praktikusan egy másik lyuk is van rajta, amit egy szalmakalappal takart el, úgy ment iskolába. Anna pionírruhás képéhez hozzátartozik, hogy a tanító néni az ellenállás különös formájaképp Csucsán, az Ady-kastélyban avatta őket, román hazafiasság nélkül. Gyuri édesapjáról is láthattunk egy fotót, csergével letakart ágyon ül, a falon az egyik kép Péterfy Lászlótól való. (E műsor első vendégei épp a festő gyerekei, Péterfy Gergely és Bori voltak, utána Bodor Johannáék, – az Erdély tematika jellemző.) Hogyan lettek bölcsészek, amikor többnyire orvosok, biológusok, fogorvosok vannak a családban? Gyuri sebész akart lenni, apja szerint diktatúrában orvosnak kell lenni, mert abba nem lehet beleszólni, amellett csinálhat, amit akar. Amikor kijöttek Magyarországra, rájött, ez többet nem kell. Annát apai ágon a gyógynövények, a növények, biológia, anyai ágon a gyógyszerészet határozza meg. A többnyelvűségről is szó esett. Annáéknál semmilyen román jövevényszó nem hangozhatott el, mert őrizni kell a nyelvet. Gyuriék nem őrizték. Ő hatéves korában verekedés közben megtanult románul, a többiektől. Sokáig nem beszélte, aztán pár évvel ezelőtt Bukarestben adott interjút románul, azt mondták a beszédére, „édes és egzotikus”. Herta Müllerrel is e közös nyelven értekezett, már az első svájci találkozáskor. Írás közben nem tűnik fel, hogy bejönnek román jövevényszavak, nyelvi struktúrák, de fordításkor felszínre bukkannak. Anna mondja, ezek fontosak, nehéz őket fordítani. Gyuri bátor, beszél akármilyen nyelven, legjobban spanyolul szeret „nem tudni”, mert olyan jó gyorsan lehet nem tudni spanyolul, senki se szól rá, ez a legjobb tempó! Örményül nem tanult meg, bár van tankönyvük. Örmény nagyapja híres földrajztanár volt, múzeumigazgató. Egyetlen publikációját lehet megtalálni, a marosvásárhelyi mamutleletről... Jiddisül viszont megtanult, magyartanár édesanyja ágán zsidó –, Singert akart fordítani. Mindketten anglisták lettek. Már Erdélyben megtanulták a nyelvet, Szombathelyen kezdtek fordítani. Gyuri nyelvvizsgázott angolból meg románból, és nem kellett bejárnia nyelvórákra. Gyerekeit videojátékokon keresztül tanította angolul. A szókincs kicsit sajátos, de nagyon intenzív nyelvi környezet, a módszerről esszét ír, annyira bevált. Gábris még csak 13 éves lesz, de már angolul olvas és le is fordított egy könyvet. Ők már ötödik generációs fordítók! Gyuri ágán a „dragomán” név is azt jelenti, hogy fordító, tolmács. A közös versolvasó szemináriumra „A kör”-re is egy fotó kapcsán emlékeztek: Gerevich Andrásnál készült, Schein Gábor, Mesterházi Mónika, Anna, Gyuri, Kőrizs Imre és G. István László látható rajta.
Fény, Villany, Máglya – a könyvcímekből is látszik, hogy a világosság az életművükben meghatározó. A Máglya címet Anna adta, derűsen jegyzi meg, kicsit többértelmű a könyvbeli ajánlás, egybeolvasva: „Dragomán György Máglya Annának”. Néhány verse felolvasása után az esküvői fotót láthattuk, 1995-ből, egy kertben készült. Emlékezetes a varratott, selyem esküvői ruha, és milyen érdekes, nemrég Fekete Ibolya: Anyák és más futóbolondok a családból című filmjében játszott egy kicsi szerepet, és egy gyönyörű, 120 éves menyasszonyi ruhában lehetett egész nap.
Az első látás sztorija sem maradhatott ki. Gyuri előbb látta Annát. Számítógépet szerelt egy barátjánál, előttük volt egy cseresznyefa szekrény, aminek az üvegében látta meg, hogy Anna és a barátja nővére átsuhannak a szobán. Az első igazán komoly beszélgetésük a szabadságról zajlott, elvekről szóló vitáik már akkor elkezdődtek. Mivel 1988-ban ismerkedtek meg, a rendszerváltás eufóriája egy szerelmes eufóriát is jelentett. Költözésük óta az 1989-es romániai eseményekig eltelt majdnem másfél év. Innen látni, hogy széthullik az öröknek tűnő rendszer, egyszerre volt eufórikus, de arra is gondoltak, ennyi időt nem tudtak még kibírni? Gyuri iszonyatos gyűlöletet érzett akkor és most is a diktátor iránt. Az első novellája, amit már 13 éves korában megírt és Annának megmutatott, arról szólt, hogy egy diktátort lelövünk. Megrendítő élmény, azelőtt olvasta, mielőtt a kivégzés megtörtént volna. Anna másképp érez, a harag ellenére, a szegény öregember iránt. Álmodta egyszer, hogy Ceauşescu ül a hátán, és ő négykézláb viszi. Tudta, ez egy abszurd dráma, és azt jelenti, hogy Istennél a bocsánat, mert őneki még joga sincs megbocsátani. A nagyszüleinek ment rá az egész élete. Sokaknak feltűnik, hogy Gyuri minden képen nevet. Kontrasztot alkotnak a sötét könyvei és a vigyorgása. Olyan kemény, sötét dolgokat kell írnia, meg olyan nehéz írni, hogy azt gondolja, ezt a sötétséget szembe kell röhögni.
Dragomán György előző könyvét dedikálja
Ünnepi heteket élünk, újra kiadták a Máglyát, megjelentették második könyvét, A fehér királyt, és első regénye, A pusztítás könyve is hamarosan a boltokban lesz. A Máglya egy 13 éves lány monológja, alakja megformálásához Annától tanult sokat. Az esten egy olyan részt olvasott fel, ami vele megtörtént. Anna hozzátette, Gyuri elég erőszakos könyveket szokott írni, de a lányoknál nem úgy működik az erőszak, ahogy a fiúknál. A bokán rúgás, karmolás rettenetesen fájdalmas. Aki intenzív kapcsolatban volt az osztálytársnőivel, tudja, milyen az… Végezetül a konyhanyelvről is szó esett: a házaspár otthon ugyanis mindennap főz. Gyuri élvezetből, kikapcsolódásképpen és igen jól, honlapján is közli a kipróbált receptjeit. Az est dedikálással ért véget.
A fényképeket Zsoldos Katalin készítette.
