Petrik Béla
A Bethlen Gábor Alapítvány
2014. évi díjátadása
Az URÁNIA Nemzeti Filmszínházban tartották vasárnap este, november 16-án a Bethlen Gábor Alapítvány 31. díjátadását, amelyet Lezsák Sándor, a Kuratórium elnöke, az Országgyűlés alelnöke nyitott meg, s külön üdvözölte a díjátadás díszvendégét, a 9 éves székelyföldi zongoraművész tehetséget, Szaniszló Attilát, aki Bartók (Este a székelyeknél) és Mozart művek mellett saját szerzeményét is előadta az esten.
Az Alapítvány alapító okirata értelmében Bethlen Gábor díjat „azon személyek, vagy közösségek kapják, akik életművükkel, áldozatos munkájukkal sokat tettek nemzetünk értékeinek megőrzése, gyarapítása és Közép-Európa népeinek békés együttélése érdekében.” Az Alapítvány névadója és Márton Áron, Erdély szentéletű mártír püspöke, együtt jelentik azt a szellemiséget, amely az emberi humánumot, a nemzet szolgálatát, a kisebbségek védelmét a legnehezebb időkben is példaszerűen képviseli. A Bethlen Gábor Alapítvány a szocializmus idején, 1980-ban alakult és a térség első civil és autonóm kezdeményezéseként féllegálisan kezdte meg működését. A korabeli pártállami rendszer retorziókkal, cenzúrával, leváltással, állásvesztéssel büntették az általuk nacionalistának tekintett társaság vezetőit.
A Kuratórium 2014-ben négy Bethlen Gábor díjat adományozott, elsőként Egyed Ákos történettudós, akadémikust tüntette ki, az erdélyi múzeum egyesület volt elnökét, akinek méltatását Dr. Miskolczy Ambrus, az Eötvös Loránd Tudományegyetem tanszékvezetője tartotta. Egyed Ákos a mai napig Erdélyben él és dolgozik, szülőföldjén próbálja saját eszközeivel életben tartani a magyarságtudatot. Tudományos kutatásainak fő témái az 1848-as erdélyi forradalom és Erdély 1867-től 1914-ig terjedő története. Legutóbb 2010-ben a Pallas-Akadémia gondozásában jelent meg Erdély 1848–1849 című könyve, illetve a kitüntetése napján Gróf Mikó Imre „Erdély Széchenyije” című válogatása. Egy beszélgetésben így foglalta össze pályájának jelentőségét és értelmét: „…ez az elismerés (a tisztikereszt – P.B.) azt jelenti, most már nemcsak Erdélyben és nemcsak a történészek figyeltek fel arra, amit letettem a történelmi érdeklődés asztalára, hanem a magyar közvélemény, a magyar társadalom is értékeli ezt a munkát. (…) Édesapámnak is köszönhetem ezt az érdeklődést, mert gyermekkoromban sokat mesélt Rákócziról, 1848-ról, Kossuthról, a családban is voltak ilyen hagyományok, de azért mégiscsak a tanáraim hatottak leginkább rám e tekintetben, és határoztam el, hogy annak a nyomába szegődöm, ami Háromszéken történt 1848-ban. Ezzel kezdtem, majd később kiszélesítettem kutatásaimat Erdélyre. Ma is fontos ébren tartani a történelmi tudatot, azt, hogy az elődök nem nyugodtak bele, hogy térdre kényszerítsék, és egyszerűen azt tegye velük egy idegen hatalom, amit akar, hogy semmibe vegye azokat a történelmi jogokat, melyeket a székelység vérrel és áldozatokkal kivívott magának.”
A további Bethlen Gábor díjakat egyfelől Sir Bryan Caltredge angol történész, diplomata, egykori nagykövet – a XX. századi magyar sors hiteles ábrázolása, a magyar-angol kapcsolatok kölcsönös szolidaritás jegyében történt formálása, kiemelkedő diplomáciai szolgálata –, és Markus Meckel teológus, politikus, az NDK utolsó külügyminisztere – Európa keresztény örökségének ápolása, a magyar-német együttműködés és szolidaritás érdekében végzett munkássága, kiemelkedő keresztyén hitszolgálata elismeréseként – kapták, akik a díjátadáson nem tudtak személyesen részt venni, de mindketten örömmel és köszönettel fogadták a kitüntetést. Az Alapítvány képviselői kijelentették, megtisztelőnek tartják, hogy korunk és régiónk egy jeles történészének, az egykor hazánkban szolgált nagykövetnek, és egyik jeles lelkész-politikusának, a népünkkel hajdan szolidáris német kormány egykori miniszterének, a magyarok barátjának adhatták át a kitüntetést.
Sir Bryan Caltredge válaszlevelében megköszönte az elismerést, a magyar és az erdélyi történelem avatott ismerőjeként levelében felidézte Bethlen Gábor Erdélyének és a korabeli Anglia történelmi kapcsolatának, Bethlen erdélyi fejedelem uralkodásának eredményeit.
Sir Bryan Caltredge 1980-tól, több mint három éven át angol nagykövetként szolgált hazánkban. Az 1956-os forradalom ötvenedik évfordulója előestéjén, 2006 márciusában jelent meg az Egyesült Királyságban a „The Will to Survive: History of Hungary” című könyve, amely nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az évforduló kiemelt figyelmet kapjon a brit olvasóközönség körében. 2009-ben jelent meg a „Trianon, egy angol szemével” című munkája, amelyben Cartledge hazánkban eddig nem közölt dokumentumok segítségével festett átfogó képet a győztesek érdekvezérelt döntéseinek okairól, ezen döntések következményeiről. Munkájában megállapította, hogy a háború félmillió magyar áldozata önmagában is tragédia volt, a trianoni szerződésben azonban még azt is kellett vállalnia a vesztes Magyarországnak, hogy lemond területe kétharmadáról, és három millió magyar állampolgár az ország új határain kívülre kerül.
Markus Meckel válaszlevelét Arató György tanár, az ünnepség rendezésében közreműködő Mika Sándor Egyesület képviselője tolmácsolta, amelyben Meckel tájékoztatta a kuratóriumot, hogy a korábban elvállalt németországi megemlékezésen történő szerepvállalása miatt nem vehet részt a díjátadáson, de reményét fejezte ki, hogy egy későbbi időpontban arra személyesen sor kerülhet.
Meckel 1990-ben Lothar de Maziere kormányában az NDK külügyminisztere volt. Teológiát tanult egyházi főiskolákon Naumburgban és Berlinben. 1992-től 1994-ig a Bundestagban az SPD frakció szóvivője volt a Németország Szocialista Egységpártja (NSzEP, SED) diktatúrájának történetével és annak következményeivel foglalkozó, pártoktól független munkacsoportban. Markus Meckel a Bundestagban Németország külpolitikájával és biztonságával kapcsolatos problémákkal, valamint az Európai Unió keleti szomszédjaival való kapcsolatokkal foglalkozott. Meckel 2004-től 2008-ig a Lengyel Bizottság elnöke, társelnöke a Lengyel-Német Együttműködési Alap Tanácsának.
A negyedik Bethlen Gábor-díjat Dr. Zétényi Zsolt ügyvéd, volt parlamenti képviselő kapta, akit Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke laudált. Zétényi Zsolt 1986-tól megszűnéséig a Bajcsy-Zsilinszky Endre Baráti Társaság (1989-től Bajcsy-Zsilinszky Társaság) tagja, ügyvezető titkára, majd főtitkára. 1989-ben részt vett az Ellenzéki Kerekasztal munkájában, a kerekasztal és az állampárt megegyezésének aláírója 1989. szeptember 18-án. 1990–94-ben az MDF országgyűlési képviselője, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság alelnöke, 1993–94 között az Országos Elnökség tagja. Egyszemélyes Nemzeti Jogvédő irodát tartott fenn 1994-től minden köztámogatás nélkül, az önkényuralom (sortüzek) halálos áldozatai védelmében, 2004-től a Nemzeti Jogvédő Alapítvány, és a Magyar Konzervatív Alapítvány kuratóriumának elnöke, 2008-tól 2014-ig a Nemzeti Jogvédő Szolgálat elnöke. Állami kitüntetést soha nem kapott, ahogy Lezsák Sándor a díj átadása során megjegyezte: „következetes igazságtételi és emberi jogi munkásságával elérte, hogy mindeddig semmilyen állami kitüntetésben ne részesülhessen”, ugyanakkor elérte azt is, hogy a Bethlen Gábor-díjat kiérdemelje.
A Bethlen-díjak átadását követően az Alapítvány Márton Áron Emlékérmeit adták át, elsőként Árva László tanárnak, a Hódmezővásárhelyi Németh László Gimnázium igazgatójának, az ifjúság nemzeti neveléséért és az író Németh László szellemi örökségének ápolásáért, akit Szenti Tibor néprajztudós író laudált. Árva László szavai szerint: az elismerés, egyben felelősség, és a jövőbeli feladatokat is kijelöli. Azt is fontosnak tartotta megemlíteni, hogy Németh László lánya, Németh Ágnes a kezdetektől támogatta munkáját.
Az Alapítvány Márton Áron Emlékérmet adományozott Pawel Cebula ferencrendi szerzetes atyának, akit Kiss- Rigó László Szeged-csanádi megyéspüspök méltatott. A Magyarországon is hosszú éveket szolgáló szerzetes kiválóan beszél magyarul s tavaly felvehette a magyar állampolgárságot is, élő példájaként a két nemzet, a lengyel-magyar barátságnak és szolidaritásnak. Ahogy korábban fogalmazott: „Ez a barátság több mint ezer éves. Az alapját közös szentjeink rakták le. A forrása a mi Urunk Jézus Krisztus Evangéliuma, amelyből az igazi szabadság és szeretet, más néven szolidaritás fakad. A magyarok és lengyelek a történelem folyamán nagyon sokszor egymás terhét hordozták. Így volt pl. Szent László vagy Szent Kinga illetve Szent Hedvig idejében. Így volt a török megszállás és Sobieski korában is. Később a Népek Tavaszán, meg a huszadik században is: 1920-ban, amikor a magyar lőszerészek segítsége nélkül a lengyelek nem tudták volna legyőzni a szovjet hadsereget; a II. világháború idején, amikor több mint százezer lengyel, vendégszerető menedéket talált Magyarországon vagy 1956-ban, amikor a lengyelek a legtöbb vért adták a leigázott magyaroknak.” Ma is azt vallja, hogy most is együtt kell harcoljunk az igazi szabadságért, az életért, a házasságért, a családért s mindazért, ami földünket, s életünket kereszténnyé teszi.
Az Alapítvány Márton Áron Emlékérmet adományozott Saáry Éva írónak, a svájci magyar közösség kiemelkedő képviselőjének, aki boldogan fogadta az elismerést és készült a pesti útra, amikor egy hónapja hirtelen elhunyt. A díjat Sofia Larroudé Mazzolinit, Saáry Éva leánya vette át, s a díjazottat Agócs Sándor költő, az Antológia Kiadó vezetőjét a búcsúztatta, méltatta. Saáry Éva 1956. novemberben, a forradalom leverése után menekült nyugatra. Az 1960-as évek elején felhagyott a földtani munkákkal, azt követően a dél-svájci Luganóban élt és szabad újságíróként, festő- és fotóművészként tevékenykedett. 1959-től jelentek meg írásai rendszeresen nyugati magyar lapokban (Bécsi Magyar Híradó, Nemzetőr, Irodalmi Újság, Új Látóhatár, Katolikus Szemle, Kanadai Magyarság, stb.). 1976-92 között a Svájci Magyar Irodalmi és Képzőművészeti Körnek (SMIKK) ügyvezető elnöke; a Lugánói Tanulmányi Napok szervező-rendezője volt. Az egyesület tanulmányköteteit nagyrészt ő szerkesztette, és a fedőlapokat is ő tervezte. Közösség- és irodalomszervezői munkásságával a nyugati magyar emigráció, a szellemi élet, a magyar kultúra fontos és kiemelkedő szereplője volt.
A Bethlen Gábor díjak átadásával egyidejűleg, a több évtizedes hagyományok szerint a Tamási Áron-díj is átadásra került. E kitüntetést idén Margittai Gábor író, tanárnak, a Magyar Nemzet szerkesztőjének adományozta a Tamási Áron-díj Kuratóriuma. Laudálására Dr. Cs. Nagy Ibolya irodalomtörténészt kérte fel a Tamási Áron Alapítvány, a díjat Ugrin Aranka és Lezsák Sándor adta át.
Az esten Szabó András előadóművész előadásában részletek hangzottak el Németh László szárszói beszédéből, Tamási Áron: Kodály Zoltán (egy botfülű székely naplójából) c. írásából, Saáry Éva verséből.
Lezsák Sándor a kuratórium elnöke zárta be az ünnepséget. Tájékoztatta a közönséget, hogy 2014. június 4-én a kuratórium Teleki Pál Érdemérmet adományozott Medvigy Endre jogász végzettségű irodalomtörténész, közíró és szerkesztőnek, Mátyus Aliz író, lapszerkesztő, az Eötvös Collégium Baráti Kör tagjának, Bánhegyi Ferenc iskolaigazgató, tankönyvírónak, Kisida Elek orvos, a Százak Tanácsa tagjának, a Lánchíd Rádiónak és Roman Kowalski lengyel nagykövetnek.
