Koncz Tamás
Gyilkos a tányéron[1]
Vadkan fekete lében, dödöllével – avagy az irodalom visszavág: többszáz éves adósságot törlesztett ezzel a menüponttal Szálinger Balázs és Cserna-Szabó András, laktató bosszút állva Zrínyi Miklós haláláért. A Béterv lakásétteremben a negyedik alkalommal rendeztek kulináris felolvasóestet, ahol a közönség 17. századi recepteket és szófordulatokat ismerhetett meg, Szálinger pedig részleteket idézett zalai vígeposzából.
Decemberben indult Cserna-Szabó András író és Bíró Botond Boldizsár séf, étteremtulajdonos közös gasztrokalandja: az alapvetően parfümökre komponált vacsorákat adó Béterv ekkor nyitott az irodalom felé: az első alkalommal – Tersánszky Józsi Jenőre emlékezve – borlevest és részeges nyulat készítettek vendégükkel, Nyáry Krisztiánnal. A kultúrára is éhes közönség azóta megkóstolhatta Orbán János Dénes Rejtőnek ajánlott miccsét, és ha nem is fulladásig, de jóllakhatott Móricz Zsigmond töltött káposztáival, Grecsó Krisztián novelláit hallgatva.
Március 21-én Zrínyi (feltételezett) gyilkosa került terítékre, a vacsorához pedig régi receptek, illetve Szálinger Balázs költő szemelvényei adták meg az alaphangot. Cserna-Szabó egy 17. századi, Csáktornyán megjelentetett receptgyűjtemény részleteit idézte, amit a Zrínyi udvar szakácsai állíthattak össze, így valószínű, hogy a költő-hadvezérnek is ezeket a fogásokat tálalták. „A szakácskönyvet olvasva meglepődtem, hogy a szövegek ma is ennyire élőek, szemben a mára szinte befogadhatatlan Szigeti veszedelemmel, sokszor csak egy-egy mássalhangzót kell felcserélni vagy behelyettesíteni a szövegértéshez” – jegyezte meg az író, utalva a „malozsával, mandolával és sáfránnal” készített előételre, a „Szilvásból leves étekre”. Szálinger hozzátette, érdekes látni, hogy a ma már főnévként használt leves egykor melléknév volt, és eredeti formájában egyfajta mártást jelentett. Bár nem használjuk, teljesen érthető a „lesuhad” hangutánzó kifejezése, és érdekesen, de követhetően változott az eredetileg meghintést jelentő trágyázás etimológiája is; Cserna-Szabó szerint mindez a hétköznapi magyar nyelv életképességét, erejét mutatja, ami a csiszolt irodalmi szövegekre már kevésbé jellemző – a nyelv rozsdája utolérte a reformkort is, Petőfi és Jókai nyelvezete mára ködösnek vagy túldíszítettnek tűnhet a mai olvasó számára.
A sűrű és sokízű, szőlőt, mentát is magába sűrítő szilvaétket a főétel: „Vadkan fekete lében, dödöllével” követte – a pikáns levet pedig a vad vére, ecet és bor, méz, sáfrány, bors, szegfű keveréke adta. Cserna-Szabó András természetesen megemlékezett Zrínyi haláláról, és az ehhez fűződő konspirációs teóriákról. Hangsúlyozta, ő maga nem hisz a baleset elméletében, hiszen több mint gyanús, hogy a sebesült vad után töltött puskával, kivont késsel rohanó gróf meg sem próbált védekezni az állat támadása ellen – a halált inkább hátulról érkező orvtámadás, Póka István vadász szúrása okozhatta. Szálinger úgy vélte, nincs ok merényletet feltételezni: a támadás pillanatában csak az állatot először megsebesítő Póka volt jelen, a később odaérkezők pedig annyit láttak, hogy a vadász egy fa tetejéről kiabál, miközben a dühödt vadkan Zrínyi testét marcangolja. A gróf nyakán keletkezett sebek pedig úgy is keletkezhettek, hogy az állat először ledöntötte lábáról áldozatát, majd nyakának ugrott – vélekedett (a talán a Habsburgok jó hírét védő) költő.
A bécsi merénylet kontra vadászbaleset-vita tehát ezen az estén sem dőlt el, de a közönség fokozatosan jóllakott a késő középkori menüvel. Cserna-Szabó kifejtette, a 7 nyelven beszélő Zrínyi Miklós és hadvezér nem csak a maga korában volt meghatározó alak, de ma is sztárnak számítana - ő legalábbis furcsállja, hogy a gróf, homlokán rövidre nyírt, oldalt hosszan leengedett hajával nem a Black Sabbath vagy egy rock tribute band menő gitárosa. A törökverő gróf ráadásul a németek számára is példaképnek számított – Carl Theodor Körner drámát is írt róla, a XIX század fordulóján – mivel a Napóleon által megszállt német területek egy hasonló felszabadítóra vártak. Szálinger Balázs szerényen hozzátette, első vígeposzával, a Zalai passióval némiképp ő is Zrínyi és a Szigeti veszedelem nyomába próbált lépni – a párhuzam annyiban helytálló is, hogy a gróf zalai bán is volt, Szálinger pedig Zala megyében született, és jelenleg ő az egyetlen eposzi formát használó kortárs magyar költő. A költő fel is olvasott a hexameterekben írt passióból, ami Zala és Veszprém megye titáni küzdelmét mutatja be, majd a 2009-ben kiadott M1/M7- verseiből szemelgetett.
Végül elérkezett a desszert ideje: „Rétes torta mézzel trágyázva” volt a fogás neve, bár torta helyett méretében és ízében is a török éttermekből ismert baklavára emlékeztetett. Cserna-Szabó András eközben már a következő irodalmi vacsorára invitálta a jelenlévőket: Bíró Botond Boldizsár és ő április 18-án Kerékgyártó István írót látja vendégül, a menü pedig rákpaprikás és szalontüdő lesz, Krúdy-módra.
[1] Tudósítás a Főzőcske, de okosba' – Cserna-Szabó András és Bíró Botond Boldizsár gasztroirodalmi sorozatának Zrínyi – vadkan és dödölle című estjéről, 2014. március 21.
