Gondos Mária-Magdolna
Emlékezés egy baráttalanra és egy újságíróra
A Súly alatt a pálma emlékkonferenciát 2014. február 19-én rendezték meg Kolozsvárott, az Erdélyi Múzeum-Egyesület székházában. Nevét Ligeti Ernő munkájáról kapta. Rá és Karácsony Benőre emlékeztek, mindketten a zsidó holokauszt áldozatai lettek hetven éve. Ligetit meggyilkolták a nyilasok, Karácsony pedig Auschwitzban halt meg.
A reggel 9-től késő délutánig tartó rendezvénynek több szempontból látszott kirajzolódni az íve: az irodalomtörténettől a kortárs irodalomig, a közügyektől a személyes érintettségig.
A rendezvényt megnyitó beszédet Füzes Oszkár, a Magyar Külügyminisztérium Kulturális és Tudománydiplomáciai Főosztályának vezetője tartotta.
Balázs Imre József elnökölt a délelőtti, Ligeti Ernő és Karácsony Benő az irodalomtörténetben című ülésszakon. Kis felvezetőjében megnyugtatott, hogy a kultúra nem halott és Ligeti meg Karácsony sem a feledés homályából jönnek (az erdélyi vagy romániai magyar irodalomba), folyik az életművek feldolgozása, a bibliográfiák és megjelent monográfiák ezt igazolják.
Kántor Lajos előadásával indult a szekció, melyben a korszak zsidóság-képére és a nyilasok programjára reflektáló szövegeket idézett fel: Szinérvári András Zsidók és szabadkőművesek irányítják az Erdélyi Helikont és az Erdélyi Szépmíves Céhet című cikke a Magyarság nevű nyilas lapban jelent meg 1944. május 26-án. A cikk „tisztogató seprű”-ről beszél, melynek hatnia kellene az erdélyi irodalomban, annak „vadul burjánzó berkeiben”. A kontextus igen érzékletes felvázolása után az 1925-ös évet jelölte ki vizsgálata tárgyául, amikor Ligeti többedik, Föl a bakra című, Karácsonynak pedig az első, Tavaszi ballada című kötete megjelent. A kortárs recepció árulkodó, hiszen az irodalmi életben betöltött szerepeket is körvonalazza. Ligeti írja is a Súly alatt a pálmában, hogy ő a kollektívumhoz tartozik a kisebbségben. Karácsony viszont magányos alkat, baráttalan figura volt. Az első pozitív véleményt öt évvel a kötet megjelenése után Ion Chinezutól kapta. Voltaképp sem harcolni nem harcoltak együtt, sem szemléleti vitákat nem folytattak.
Pomogáts Béla arról beszélt, hogy a magyar zsidóság háromféleképp viselkedhetett: asszimiláció, kettős identitás vagy disszimiláció. Ligetit az első, Karácsonyt a második csoportba sorolta újfent reflektálva ez utóbbi baráttalanságára. Kiemelném még előadásából a Pjotruskáról, Karácsony Benő első regényéről és a Napos oldalról szóló fejtegetést, melyekkel a délutáni szekció akaratlanul is termékeny vitába szállt. A Pjotruskát olyan regényként említi, melynek érdeme abban áll, hogy az orosz regény hangulatát is meg tudta mutatni, míg a Napos oldal „az egészséges ösztönélet dicsérete”, megmutatja, hogy Karácsony a társadalom peremén élőkkel rokonszenvezett, de később az előadó világossá tette a jelenlévők számára, hogy „az anarchizmus csak az érzékeny lelket védte”.
Pomogáts Béla
Pécsi Györgyi előadása Ligeti korai köteteivel foglalkozott, de Kós Károlyt idézve megjegyezte, hogy „nem született szépírónak, a körülmények tették azzá”. Versekkel indult, aztán jött a próza, viszont igazából az újságírás volt az ő hivatása. Az előadó által elmondott szüzsék alátámasztották azon állítását, mely szerint Ligeti hajlamos volt a romantizálásra, miközben a saját korának közvetlen körülményei, polgári és önéletrajzi témák foglalkoztatták.
A szekciót Vallasek Júlia előadása zárta, melyben posztkolonialista kultúratudományi és irodalomelméleti megközelítésben olvasta újra az Idegen csillag. Ira Aldridge regényes élete című Ligeti-regényt. A regény címe Magyarországon A néger hősszerelmes volt. Előadásának címét Frantz Fanontól kölcsönözte, a gyarmatosító és gyarmatosított pszichoanalízisét elvégző Black skin, white mask című kultuszkönyvéből. Hogyan konstruálja meg a másságot a regény? Honnan ered a karakter, milyen karriert fut be a korban? Mi a közös az elnyomott magyarokban és a néger színészben? Lehet-e egyenlőségjelet tenni az antiszemitizmus és negrophobia közé? Ezeket a kérdéseket válaszolta meg Vallasek Júlia.
Előadása után egy videó-szekció következett, amelynek keretében Szőcs Géza, Filep Tamás Gusztáv és Holló Tamás, Erős Kinga beszélt a két szerzőről.
Karácsony Benő életműve – írói szemmel
Karácsonyi Zsolt, Fekete Vince, Lakatos Mihály
Balázs Imre József a Napos oldal többszerzős infografikát létrehozó csapat tagjaként számolt be tapasztalairól. Miután néhány infografikát mutatott arról, hogy mi is az az infografika és röviden történeti kontextusba helyezte, utalt annak jelentőségére az X és Y generáció irodalom iránti érdeklődésének felkeltésében.
Lövétei Lázár László egy személyes történetbe ágyazta irodalomtörténeti jelentőségű észrevételeit. Kíváncsisága onnan indult, hogy Csiki László a kedvenc könyvének tartotta a Pjotruskát. Ki lehetett a Pjotruska előképe? Megítélése szerint a regényben nem a magyar kontextusba ültetett oroszos hangvételt kell dicsérni, hiszen érvei amellett szóltak, hogy direkt kapcsolatot feltételezhetünk Tolsztoj Háború és békéje és a Karácsony Benő Pjotruskájának szereplői között. Karácsony Benő Pierre Bezuhov karikatúráját írta meg Kiriljovics Pjotr alakjában.
Lövétei Lázár László és Balázs Imre József
Karácsonyi Zsolt az Utazás a szürke folyón című regény ürügyén azt mutatta meg, hogy mit tanulhatunk Karácsony szereplőitől világnézés és világlátás terén. A regény hőse a hétköznapi, tucatember, aki a nevét sem tudja elfogadni, képtelen rá, hogy személyiséggé váljon. A szereplőktől haladva az író felé, Karácsonyt a „perspektíva mesterének” nevezte, a reneszánsz festőkhöz hasonlította. Ezzel magyarázta magatartását: „ha a világot egyszerre látjuk színén és fonákján, az eredmény csakis a derűs távolságtartás lehet”.
Fekete Vince arra fektette a hangsúlyt, hogy milyen Karácsony-kép alakult ki az előző rendszerben, figyelmét a regények miatt mellékvágányra került Karácsony-novellák felé fordította. Mint többen, ő is figyelt a szerzőre, annak életútjára, de emellett kiemelte az egykor tananyagként megismert Karácsonyt is. Ezt hasonlította össze a monográfiákban szereplő íróval.
A konferencia Mihályfy Sándor Napos oldal című játékfilmjének (1983) levetítésével zárult azok számára, akik az ebédszünetben nem kerítettek rá sort.
Fotók: Varga Melinda és Kulcsár Árpád
