Helyszíni tudósítások

 

 Balassi-kard

 

Szász Anna Tünde

 

Átadták a Balassi-emlékkardot

 

Február 14-én, Bálint napján adták át a Gellért Szállóban XVIII. alkalommal a Balassi Bálint-emlékkardot, a díjat ebben az évben Kulcsár Ferenc, felvidéki költő és Sander Liivak, észt műfordító vehette át.

 

Hamar megtelt a Gellért Szálló gyönyörű Gobelin-terme, a kicsit később érkezők hiába próbáltak már helyet találni maguknak. Miután mindenki elhelyezkedett a székeken, fal mellett állva, ajtóban kukucskálva, hallgatózva, a Cantabile kórus előadásával megnyitotta az eseményt. Ezután Molnár Pál, a díj alapítója s a rendezvény házigazdája köszöntötte a díjazottakat, vendégeket. A díszőrséget a Magyar Honvédség Budapest Helyőrség Budapest Dandárja alkotta.

 

A megnyitó után elsőként Tari István laudálta Kulcsár Ferencet az erre az alkalomra írt költeményével. Duray Miklós is köszöntötte a költőt, s átadta a kardot. Köszöntőjében elmondta, a költő fegyvere a szó, a kard pedig jelképe ennek, s nem a harc eszköze. Azt kívánta Kulcsárnak, forgassa kardját fortéllyal, és üssön oda szavaival, ahova kell.

 

Kulcsár Ferenc nagyobb

Kulcsár Ferenc

 

A laudációk után Kulcsár Ferenc köszönte meg a díjat és a köszöntéseket. Beszélt arról, hogy ő is, mint Balassi, Pozsonyban töltötte élete egy részét, egyetemista éveiben élt a városban. Kiemelte, mennyire meghatározónak és szépnek tartja Balassi szerelmi költészetét, és megjegyezte, hogy ezt a díjat a magyar irodalom felvidéki ágának megbecsüléseként veszi. Ezután Tarr Csilla színművész előadása következett: Kulcsár Ferenc Önarckép, háttérben a XX. századdal című versét szavalta el.

 

Sander Liivakot, az észt műfordítót Pomozi Péter nyelvész, folklorista laudálta, elmondta, különleges kapcsolat van a magyar és az észt nyelv, nép között, hiszen észt nyelvre nem csak lefordítani lehet a magyarul íródott verseket, hanem igazi versélménnyé lehet őket tenni. Sander Liivak még egyetemista korában készítette első fordítását Balassi Bálint egyik költeményéből, s képes volt arra is, hogy a mű ritmusát, illetve a Balassi-strófát is átültesse anyanyelvére. A műfordítónak a kardot Kiss-Rigó László püspök adta át. Ő elmondta, küzdeni nem csak valamiért (például a művészetét, kultúráért, költészetért) kell és lehet, hanem az igénytelenség és a butaság ellen is. Az átadott kard pedig szellemi közösségé nemesíti a két népet, a két nyelvet ebben a küzdelemben.

 

Sander Liivak

Sander Liivak

 

Sander Liivak visszaemlékezett arra, először Janikovszky Éva könyvein keresztül ismerte meg a magyar nyelvet, s hozzátette, ez a díj ösztönzi és erőt ad neki munkája folytatásához. Elmondta, hogy jóllehet a próza és a lőfegyver sokkal hatékonyabb eszközöknek bizonyulnak a modern korban, ellenben a vershez és a kardhoz erő, tűz, sokkal több (szellemi) ügyesség szükségeltetik. Külön köszönetet mondott tanárainak, segítőinek, mentorainak azért, hogy őt és munkáját támogatták. Ezután Kubinyi Leila előadásában hallhattuk Balassi egyik versét a műfordító észt fordításban.

 

Őexcellenciája Priit Pallum, magyarországi észt nagykövet a magyar-észt kulturális kapcsolatokról beszélt, Bereczki András tolmácsolt. Priit Pallum kiemelte azokat a figurákat, például Reguly Antalt vagy Hunfalvy Pált, akik fontos szerepet játszottak a közös kultúra megteremtésében, megerősítésében.

 

A díjazottak a Fazekas József által készített végvári szablya mellé kaptak egy-egy Balassi-szobrot is, ezeket a Herendi Porcelánmanufaktúra készítette. A vezérigazgató, Simon Attila adta át a szobrokat, s kiemelte, a manufaktúra is fontos feladatának tartja a kultúra és a hagyomány megőrzését, ápolását. Ezután Erdei Sándor, a DBH Group vezérigazgatója köszöntötte a díjazott költőket, s átadta a Vincze László, a Vincemill Papírmerítő Műhely mestere által készített okleveleket. Borajándékot a költőknek Varga Árpád adott át, aki a 2013. évi Balassi-kard borseregszemle győztese, a bajnokbor pedig a Balassi-kard Sárfehér volt.

 

A köszöntések után egy zenei ősbemutató következett, Kercza Asztrik zenésítette meg Balassi Bálint Adj már csendességet című versét. A szólóénekes Levente György volt, aki a Teather für Niedersachsen művésze, a hangszeres kíséretet pedig a Balassi Consort nyújtotta. Az ősbemutató után Tök Tamás, a Bécsi Hétvégi Magyar Iskola diákja szavalta el Balassi Búcsúja hazájától című művét.

 

A díjátadónak a Vékey Mariann által vezetett Cantabile kórus adott dallamkeretet, ezután pedig borkóstoló várta a vendégeket.

 


 

Főoldal

 

2014. február 16.
Szakács István Péter tárcáiZsille Gábor tárcáiMagyary Ágnes tárcáiKollár Árpád tárcái
Fiumei forgószínpadTörténetek az elveszettek földjéről – Egy bánáti német lány memoárja
Herbert Fruzsina: FőpróbaOcsenás Péter Bence: Forgók
Vörös István verseiMolnár Krisztina Rita verseiJenei Gyula: LátleletKarácsonyi Zsolt versei
Nagy Koppány Zsolt: A masszázsszékMagyary Ágnes: NésopolisSzakács István Péter: Az örökségBecsy András novellái
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

        Jókai Színház Békéscsabanka-logo_v4.pngpku_logo.pngMMAlogoC_1_ketsoros__1_.jpg