Finta László megnyitja az estet
Szepesi Dóra
Megtalált helyed
Gaborják Ádám Megtalált helyed című kritika- és tanulmánykötetét az elmúlt néhány év, 2006–2011 között született írásaiból válogatta. A szerzővel Schein Gábor író, irodalomtörténész beszélgetett a Nyitott Műhelyben február 5-én 18 órától.
A kötet gondosan tipografált igényes könyvtárgy, és ez azért is érdekes, mert hasonló kritikákat, tanulmányokat tartalmazó könyveknél ez nem szokásos. Schein Gábor dicsérete elsősorban a tördelőt, illetve a grafikai tervezőt, Lőrincz Gergelyt illeti, de Gaborják Ádám elmeséli azt is, hogy vonzódása a kötetkompozíciókhoz Szegedről eredeztethető. Tíz évvel ezelőtt, az egyetem egyik hőskorának számító időszakában vett részt a XIX. századi képzésben, és például amikor a Csokonai vagy a Berzsenyi kötetekkel foglalkoztak, nagy hangsúlyt helyeztek a szövegek környezetére. Megtudtuk továbbá, hogy a borítón olvasható alcímet „nem regény”, fricskának is felfoghatjuk (mivel a könyvekre általában odaírják a műfaját), ebből kiderülhet az is, hogy a szerző nem mindig olyan komoly, amilyennek látszik. Eljátszottak az alcímekkel, amikor megvolt a kötet két esszé közé zárt kompozíciója, ugyanis a kötetben is olvasható egy műfaji meghatározás: kritikák és tanulmányok két esszé közé zárva. Érdekes, hogy az azóta a Pluralicánál megjelent könyve alcíme az, hogy „inkább regény”. Lehet, fűzte hozzá, hogy egyszer a regényig is eljut. A „Megtalált helyed” cím több kérdést fölvet. A talány megfejtése során elsősorban arra gondoljunk, hogy a szerző szeret odafigyelni a terek, helyek megjelenésére az egyes szövegekben. A szerkesztésnél alakultak olyan ívek, amik egyrészt irányokat jelöltek ki a sorrend szempontjából, meg abban a tekintetben, hogy benne maradjon-e az adott írás, vagy ne. Így aztán ezt a címet fogadták el, ami felesége, Hevesi Judit javaslata volt.
Schein Gábor szerint különben már az regényes a könyvben, hogy esszével indul és zárul, és benne a szerző, mint egy Bécsben sétáló ember jelenik meg. Az első esszé apropójaként egy reklámot vesz észre, „Quo vadis fitness” (van egy ilyen hely Bécsben) ez vezeti be a kötet egyik alaptémáját, a test, a test előkészítésének problémáját. Jó ideje foglalkoztatja ez a kérdéskör, egyrészt, hogy hogyan beszélhetünk a testről vagy hogy milyen akár hétköznapi testre irányuló gyakorlataink vannak, mint például a fitness, ezek hogyan jelennek meg az irodalmi szövegekben és szélesebb perspektívában. Ragaszkodott ehhez az első esszéhez, ami egy nagyon korai szöveg, átdolgozta, részben azért is fontos, mert az indította el a lavinát. A plakáton látható fej nélküli fotó teljesen abszurd, lekötötte a figyelmét. Mivel a test kultúrtörténetében is szeret utazgatni, érdekli, hogyan is válik hétköznapivá a testépítő szalonba járás. Több kérdés is izgatja: például miért gondoljuk, hogy természetes mai divat a bikini, vagy hogyan jutottunk el a Norbi kolbászig. Erre alapozva, meg részben az egyetemi tanulmányainak köszönhetően már tudatosan is ezzel a témával kezdett foglalkozni, arra törekedve, hogy megtalálja azt a témát, amiben szívvel-lélekkel és testtel benne lehet.
Schein Gábor és Gaborják Ádám
Két testfogalom ütközik a kötetben, a groteszk, gyakran darabolt test ellentétben a reklámipar által előállított megdicsőített testtel: A Quo vadis fitness esszé utolsó képe egy fogpasztareklám-szerű vigyorgó Jézust ábrázol, sugárzó szívvel, anyagát tekintve porcelán vagy műanyag – mindenesetre a fitness jelenik meg, mégpedig az olcsó megdicsőülés ígéretével. Miközben aztán olyan esszék következnek Nemes Z. Márió szövegei kapcsán például, amelyek a groteszk testet állítják elénk, aztán Esze Dóra szövegének elemzésével a reklámipar által megdicsőített test jön elő. Megtudtuk, hogy a kép a Dogma című filmből való, és a szerző populáris kultúra iránti érdeklődését példázza. Egy filmjelenetben felavatják az új Jézus-szobrot, Buddy Christ megjelenik, amerikai változatban csillogó foggal, amely a megváltásnak is egy groteszk, marketingelt formája. Schein Gábor azt tudakolta, milyen kapcsolatok tételezhetők fel a két testfogalom között. Gaborják úgy érzi, nincs olyan messze a kettő, mint amennyire gondoljuk, a reklámokban megjelenő testtel kapcsolatban egy egészen széles perspektívát tekinthetünk át. A „test” szó hallatán általában a biológiai testre gondolunk, és arra, amilyen képen keresztül megjelenítjük. Elgondolkodtatóak például a különböző higiéniával kapcsolatos reklámok, vajon miért figyelik mikroszkóppal a testeket? Ez elvezet a groteszk testeknek az alulábrázolt, kevésbé nyilvánvaló területére, itt lehet Nemes Z. Márió költészetét említeni. Nem a költészetben, inkább a populáris kultúrában van nagy hagyománya ennek a felfogásnak, gondoljunk a sience fiction és a cyberpunk filmek beépített testrészekkel teli figuráira. Ezeknek az irodalmi vetületeit érdemes feltárni.
Gaborják Ádám
A kötet fontos, másik irányú olvasata: a fiatal magyar költészetben hogyan vannak jelen Hajnóczy Péter-textusok és azoknak milyen az értelmezhetősége. Ez a magas irodalmon belüli intertextuális játékoknak a követését érinti, de vajon a fiatal irodalomban milyen lehet a viszonya a populáris kultúrának és a magas kultúrának? Gaborják Ádám szerint a mai napig eléggé alulértékelt nemcsak a kortárs irodalom, de en bloc a kortárs fiatal művészet. Ha ő valamit hozzá tud tenni, akkor például fölhívja a fiatal szerzőkre a figyelmet a kritikákon keresztül. Megváltoztak ugyanis a kultúrafogyasztásnak a szokásai, más dolgok kerülnek előtérbe és sokkal kevertebb halmaz jött létre – ez világosan tükröződik a szövegekből. Tendenciaként fel-felbukkan, hogy megfér egymás mellett egy animációs filmre történő utalás Marnó János vagy Parti Nagy költészetére való utalással. Jó néhány könyv esetében megfigyelhető azonban, például a Grecsó-műveken érződik, hogy nem egy önmagára zárt magas művészetet akar létrehozni. De amellett, hogy sok olvasót szeretne megszólítani, vannak benne a kritikus figyelmét felkeltő játékok is.
Egy másik érdekfeszítő szempont: vajon milyen az az olvasó, aki ezeket a kritikákat írja? Schein Gábor úgy látja, hogy egy vájt fülű irodalmár, aki örül az irodalom öntükröző formáinak, ugyanakkor tisztában van azzal, hogy ez az irodalom bukását is jelenti, mert nagyon kevesen vannak, akik hozzá hasonlóan örülnek ezeknek a játékoknak. Gaborják elmondta, hogy ő kvázi már túl van a köteten, teljesen más jellegű szövegeket ír azóta. Nem akarná azt a képet erősíteni, hogy ez a kritikus a 24. órában lévő szubkultúrával foglalkozik, mintha egy kihalt népcsoporttal foglalkozó antropológus lenne. Valószínűleg ez a legnagyobb hibája, hogy még tud örülni a szövegeknek, illetve azok olvasásának. Teljesen egyetért azzal, hogy van egy ilyen zavar, mert különböző változásokon megy át az egész irodalmi rendszer, és ez nyilvánvalóan letükröződik a szövegekben is; miközben nem lehet homogén módon kezelni, például Vida Gergely, Nemes Z. Márió, Kele Fodor Ákos esetében három teljesen különböző költészetről van szó, nehéz is őket így együtt kezelni. Ha az ember szétnéz a fiatal alkotók között, egyre nagyobb igény van arra, hogy ne zárt rendszert, hanem egy hibrid irodalmat hozzanak létre.
Schein Gábor
Szó esett még a kritikusi magatartásokról: ismert a bába-típusú, aki segít létrejönni és fejlődni irodalmi műveket, megpróbálja bevezetni őket az irodalmi köztudatba. Aztán van olyan kritikus, akinek ugyanezek a céljai, de inkább pallossal dolgozik, nyeseget. Gaborják Ádámtól távol állt a pallosos hozzáállás, amikor ezt a könyvet írta. Mostanában azonban egyre több szöveget ír, és nem tud már válogatni, így ő is kiélezte egy kicsit a szablyáját. Ám megnyugtatásként elmondta, az biztos, hogy számára a kritika nem a bíróság területe. Inkább egy sajátos közvetítői pozíció: egyszerre beszél egy tudományos diskurzus felé és az olvasóhoz. Az olvasás örömét, a szövegek élvezetét, sokrétűségét szeretné felmutatni egy kritikában. Ezen kívül egyre inkább elkötelezte magát a kortárs fiatal irodalom mellett, ez megmutatkozik abban is, hogy vállalta a JAK elnökségével járó pozíciót. Nagyon hiányolja például, amit tehetséggondozásnak vagy utánpótlásnak nevezünk, a fiatalokra irányuló figyelem is kevés. Ne úgy gondolkozzunk az irodalomról, hogy van a nagycsoport meg a kiscsoport, az ovi meg a bölcsi, mert sokkal izgalmasabb tendenciák mutatkoznak a fiatal szerzőknél. Szereti az első könyvesek bátorságát, ami egy kicsit bungee jumping, hiszen összegyűjtik és nagyközönség elé tárják műveiket, vállalva mindenféle kritikát. Ehhez kapcsolódva Schein Gábor elmondta, úgy érzékeli, hogy a magyar irodalmi viszonyok sokat puhultak a 90-es évek elejéhez képest. A több figyelmet botrányos fellépéssel, provokációval lehet kiküzdeni, ami nem biztos, hogy a minőségnek jár. Gaborjákot azok a kellemetlen fickók érdeklik, akik nem simulnak bele könnyen a már készen talált irodalmi formákba. Az említett Nemes Z. Márió, Kele-Fodor Ákos, Vida Gergely műveiben föl tud fedezni olyat, ami őt is érdekli. Egyáltalán nem problémátlan kötetekről van szó, mégis olyan felvillanásokat láthatunk bennük, amikre – legalábbis ő – rátapad. Szereti, ha van valaminek tétje, íze.
Megtudtuk még azt is, hogy a szerző személyes életében Bécs visszatérő város. Gyerekkorában ez volt a „nyugat”, aztán Helsinki lett (finnugor szakos volt). Béccsel kapcsolatban megemlíti Schein könyvét, a Bolondok tornyát, amelyben szintén megjelenik ez a város. Egyre inkább érzi, hogy van ott valami dolga. Mivel az elmúlt időben a test téma körvonalazódott, a vándorcirkuszok, mutatványosok története vonzza, ehhez talált egy anatómiai kiállítást a Bécsi Anatómiai Intézetben. Belebotlott Péterfy Gergely szövegeibe is, aki Kazinczy és Angelo Szolimán történeteivel foglalkozik. Szolimán afrikai származású, korának egyik legműveltebb embere, a bécsi udvarban közismert figura, de ez sem tudta megóvni attól, hogy halála után kitömésre került és kiállították a Természettudományi Múzeumban. Gaborják gondolataiban ez a történet rárakódott a névtelenekre, a cirkuszi figurákra, egyáltalán a szituációt, hogy valakinek a testét mutogatásra állítjuk ki, meg szeretné érteni. Ezek a szálak kötődnek össze a fitnesszel és a reklámmal, továbbá izgatja, hogy a Nagy fogyás című műsor milyen viszonyban van Angelo Szolimán kitömésével és kiállításával.
A közönség egy része
Az est végén még visszakanyarodtak a kötetcímhez. A szerző végül is elmondta, hogy az irodalom az egy olyan hely, ahol otthonra talált, de ez nem jelent semmiféle lezártságot. Végtelen labirintus (és akkor már Borgest is idéztük), végtelen könyvtár, amiben lehet bolyongani, otthonosan mozogni. A 2000-es évek elején, az egyetemen más irányokba és más országokba vezetett volna útja, az nem bontakozott ki. Az irodalomban viszont fölfedezett egy másik világot.
Gaborják Ádám: Megtalált helyed. Nem regény. Pluralica/ FISZ, 2013.
