Szarka Károly
A szülészetről a patológiára
A születésnapok megünneplésének sokféle módja közül a lehető legkomplexebbre esett a választás, a Petőfi Irodalmi Múzeumban összművészeti estet rendeztek Keresztury Tibornak. Az évforduló egyébként nem kerek, az író az ötvenegyediket töltötte be, de nem is ez a lényeg: az X beszélget Y-nal című sorozat részeként egy kolléga, Szilasi László faggatja az ünnepeltet.
Havasi Judit, az est háziasszonya és a sorozat szerkesztője felolvas néhány sort Keresztury Tibortól, rögtön szóba jön két város, Debrecen és Miskolc, az író életének két fontos helyszíne, mintegy felvezetve Szilasi László kérdéseit. Amelyek közül már az első is elég furcsa: a pályatárs ugyanis arra kíváncsi, hogy Keresztury miért éppen Debrecenben született. A válasz kézenfekvő, a szülei ott éltek.
A második kérdés azonban még szokatlanabb: hogyan kerül valaki a szülészetről a patológiára? A megoldás ebben az esetben sem túl bonyolult, az író édesapja ugyanis ott dolgozott. Debrecen a gyermekkor helyszíne, ifjú éveit azonban már Miskolcon töltötte, a híres-hírhedt Avas borospincéinek vonzásában. Szobája ablakából éveken át nézte-hallgatta nagy érdeklődéssel, hogyan tivornyáznak az avasiak egész éjszaka, minden éjszaka.
A miskolci Avas, mint művésznegyed vagy vigalmi negyed, Keresztury szerint egy kicsit olyan volt, mint a párizsi Montmartre, illetve olyan lehetne, olyan lehetett volna. Az emlékek mindenesetre szépek. A munkanélküliség, a mindennapos ivászatok, veszekedések, verekedések, sőt egy-egy gyilkosság és rendőri intézkedés ellenére az emberek egymás iránti szeretete is érezhető volt. Furcsa kettősség ez, és egy életre témát szolgáltató élményanyag.
Ugyanilyen ambivalens érzései voltak az írónak tanáraival szemben. Kiemeli az osztályfőnökként funkcionáló magyartanárt, illetve kosárlabdaedzőként is tevékenykedő tornatanárt, akik apafigurák voltak számára. Sok mindenben nem értett egyet velük, de tőlük tanult meg dolgozni, és lehetett akármilyen fáradt, fel sem merült, hogy a kötelező feladatait ne végezze el. Az író fiatalkori történeteit nehéz nevetés nélkül kibírni.
Egy felhőtlenül boldog időszakot idéz fel, amikor a zenéről és a sportról beszél: az Illés-Metro-Omega vonal után a P-Mobil rajongója lett, a miskolci Edda pedig éppen akkor robbant be, amikor a Diósgyőr labdarúgói is sikereik csúcsán jártak, úgy érezte tehát, hogy igazán jó dolog miskolcinak lenni. A békéscsabai illetőségű Szilasi László közbeveti, hogy akkoriban a viharsarki csapatnak is egész jól ment, de Keresztury lehűti, hogy a kettő azért nem ugyanaz a kategória…
A miskolci éveket újabb debreceniek követték, először az egyetem magyar-történelem szakán, aztán az Alföld szerkesztőségében. Akkoriban lépett be az irodalmi élet elitjébe több olyan vele egyidős vagy néhány évvel idősebb költő és író, mint Darvasi László, Garaczi László, Kemény István, Kukorelly Endre, Németh Gábor, Parti Nagy Lajos, Rakovszky Zsuzsa vagy Szijj Ferenc, és velük együtt egy új szemlélet.
Büszke is rá, hogy az elsők között lehetett, aki szerkesztőként ezeknek a szerzőknek az írásait közölte. Megemlíti még az akkori szerkesztőségből Aczél Gézát és Mészáros Sándort. Szóba jön Petri György és Tar Sándor, akik a fentiekkel együtt erősen hatottak rá. Később elvégezte a MÚOSZ újságíró iskoláját is olyan társakkal, mint Albert Györgyi, aztán bejött az életébe a JAK-füzetek, majd a vezető irodalmi portál, a Litera szerkesztése.
Végül a nem is olyan távoli múltban négy év Németországban, a stuttgarti Magyar Intézetben, a számára korábban teljesen idegennek tűnő diplomáciai területen. Idegen környezetben dolgozott, fontos emberekkel tárgyalt, nagy közönség előtt kellett beszédeket mondania, hazatérve viszont jött a munkanélküliség, a beadott és visszautasított pályázatok sora. A kilátástalanságot a külsősként vállalt szerkesztőségi munkák enyhítik, illetve felesége és három gyereke.
Az életrajz rengeteg humorral feloldott áttekintését legutóbbi, A készlet erejéig című könyvéből a szerző által felolvasott részletek egészítik ki, életképek az avasi kocsmák világából, vagy éppen az előző rendszer és a jelenkori modern zűrzavar súlyosan ironikus ábrázolása. A kivetítőn közben miskolci életképek futnak a Bádogváros című filmből, olykor pedig a Balaton együttes énekes dalszerző-frontembere, Víg Mihály játszik néhány kevésbé vigadós nótát, hogy az összműveszeti élmény még teljesebb legyen.
