Bakosék húzzák
Berényi Emőke
Vissza 3013-ba!
Hangulatjelentés az utolsó Sínbusz Fesztiválról
Hat évvel ezelőtt egy zentai és egy óbecsei születésű kultúrcsempész, Kollár Árpád és Orcsik Roland gondolt egy nagyot, és két napra egy összművészeti fesztivál helyszínévé tette a katasztrófaturisták kedvenc célpontját, a Szeged és Szabadka között közlekedő Ezüst Nyilat. Aki utazott már ezen a szégyellve szeretett, rég nyugdíjas korba lépett járművön, az pontosan tudja, a sínbusz önmagában is metafora. Hibrid teremtmény, a vonat és az autóbusz félresikerült szerelemgyereke, a tömegközlekedési eszközök kacsacsőrű emlőse. Talán ezért érezzük mi, a folyton két állam, két nyelv, két kultúra között ingázó vajdaságiak annyira a magunkénak. Miközben éppen a senki földjén, valahol a homokpuszta kellős közepén döcög velünk a sinó, mintha hazatalálnánk. Ilyenkor pedig a multikulturalitás, a tolerancia és a testvérvárosi kapcsolatok hangzatos, pályázati sablonba jól illeszthető frázisai automatikusan nevetségessé válnak, és elkezdődik valami igazi. Mintha az a kreatív gettó, amelyben – legalábbis sokszor úgy tűnik – a művészek élnek, megnyílna, és beszippantaná a menetrend szerinti járatra jegyet váltó utasokat. Még az eleinte faarccal túlélni próbálók is megenyhülnek a végállomásig: akad, aki csatlakozik a karneváli forgataghoz, akad, aki mindenáron könyvet akar vásárolni, akárhogy is, a méltatlankodás percek alatt alábbhagy, és átveszi a helyét a kíváncsiság.
A VI. Kultúrcsempész Sínbusz Fesztivál a szegedi DEAK és a szabadkai Városi Könyvtár közötti IPA Határon Átnyúló Együttműködési Program keretében valósult meg, ám az öt évig kedves káosz uralta rendezvény ezúttal sem hazudtolta meg önmagát: a német hadiadóból származó sínbusz orosz unokaöccsén enyhe világvége-hangulatban folytak a felolvasások. Ehhez a szegedi Grand Caféban zajló Tarr Béla-filmhét adta meg az alaphangot, na meg az Autopsia plakát- és videó bemutatója és a szintén kísérőrendezvényként megtartott Panasztal elnevezésű kerekasztal-beszélgetés, amelyen a „kultúra bolondjai”, a térség irodalmi fesztiváljainak szervezői osztották meg tapasztalataikat.
Ilyen médiafigyelem kísérte a szerb fordításokat
Pénteken, október 18-án a szerb vasúttársaság által ezen a vonalon néhány hónapja beüzemelt Piros Villám futurisztikus belső teréhez alkalmazkodva a Cabaret Medrano nosztalgikus sanzonjai segítségével zötyögtünk át a diósgyőri síneken a jövőbe, 3013-ba: a szegedi Tóth vendéglőben Szvoren Edina, Kiss Ottó, Molnár Illés és Dejan Matić olvasott fel, a sinóban pedig Miloš Živanović, Bojan Vasić, Milosevits Péter, Korpa Tamás és Marjan Čakarević mutatott be ízelítőt a Symposion sínbusz-számából. A Sirbik Attila főszerkesztette folyóirat ezúttal is remek anyagot tartalmaz: hihetetlenül profin kidolgozott vizuális arculatával és kétnyelvűségével tarolt a fesztiválozók között. Volt azonban divatbemutató is: Szokola Mária hulladékból készített kalapjait sokan öltötték magukra.
Kalap-próba
A Szabadkára érkezés után a Lifka Sándor art moziban levetítették a berlini Karin Pelte dokumentációs fikciófilmjét, az Egyetlen területet. Ebből a nem ősfesztiválozók is megérthették, hogyan enyhíti ez a rendezvény a határátkelés traumáját, és milyen, ha a vámosok nem tartják fontosnak a szigorú ellenőrzést, hiszen azt a színtelen, szagtalan, súlytalan árut, amivel a kultúrcsempészek feketéznek, még a rendőrkutya sem ugatja meg. A film után a Kosztolányi Dezső Színházban az Újvidéki Kulturális Központ bemutatta Ladik-, Tolnai- és Domonkos-versekből összeállított zenés színpadi művét. A buli a Danilo Kiš Alapítvány klubjában, a Raktárban kezdődött a Visszajáró experimentális zajzenekar és a Tilos Rádióból ismert Sőrés Zsolt AHAD koncertjével, később pedig Suhov pörgette a hiphop- és funky-lemezeket.
Szombaton aztán furcsa jelenést láthattak a szabadkai vasútállomás restije közelében gyülekezők: két katonaruhás alak, egy szerb meg egy magyar veszekedett egymással Vajdaságról, itt maradásról, elmenésről. Kosztolányis színészek, Mészáros Gábor és Mikes Imre Elek játszottak el két részletet az Urbán András rendezte Passport-trilógiából. A vonaton Bakos Árpád és Miroslav Jovančić etnomuzsikájával kísérve Dragan Velikić, Jelena Anđelovski, Podmaniczky Szilárd, Nagy Abonyi Árpád, Bartók Imre, Ayhan Gökhan, Slobodan Bubnjević, Solymosi Bálint és Dejan Čančarević olvasott fel. Utóbbi a két határ között – a nagyban söröző és pálinkázó fiatalok hangos tetszésnyilvánításai közepette – azt kiabálta angolul a megafonba, hogy „Nincsen szükség határokra, nem akarunk határok között élni!” Este a Pionir 11 vadult a szegedi Grand Caféban.
Pillanatkép az állomáson
Hát ilyen volt az idei, az alapító atyák szerint utolsó Sínbusz Fesztivál. Azt mondják, mivel kivonták a forgalomból az Ezüst Nyilat, ilyen formában nem lehet folytatni. De ha a mostani fesztivállal visszarepültünk a jövőbe, 3013-ba, megeshet, hogy 2014-ben mégiscsak szerveznek egyet. Legalább tudjuk, milyen lesz a százhatodik.
A fényképeket Mészáros Márton készítette.
