Gaborják Ádám (Bach Máté fotója)
Számadás a talentumról – a 25. JAK tábor
Idén rendezték meg Szigligeten a 25. JAK tábort, melynek kiemelt vendége Schein Gábor költő, író irodalomtörténész volt. A már megszokott szemináriumokon kívül sor került kultúrpolitikai beszélgetésekre, Németh Zoltán segítségével el lehetett merülni a posztmodern magyar irodalomban, és egyebek között meg lehetett tekinteni a Hímzőkör és a Tárna Csoport bemutatkozását. A tábor utolsó estéjén Szil Ágnes készített interjút Gaborják Ádámmal, a József Attila Kör elnökével.
Csak sebesség, nem életkor...
Mitől volt más a 25. JAK tábor, mint az előzőek? Mennyiben volt jubileum-jellege?
Nem akartuk a programot elvinni a nosztalgia irányába. Ugyanúgy progresszíven próbálunk gondolkodni, mint a korábbi években: előre nézünk, ám közben folytatjuk a hagyományokat. Ezúttal is a kulturális szféra, a képzőművészet és a színház alkotói közül hívtunk szereplőket, hogy közösen tudjunk gondolkodni a jelenlegi problémákról. Azt tapasztaltuk, hogy szélesebb az érdeklődés, nagyobb számban van jelen a közönség, jelentős a felénk áramló figyelem, az aktivitás. Már nem csak az irodalmárok részéről. A JAK mintát akar felmutatni, és a tapasztalatok szerint képes is erre. Hiszem, hogy ebben a sokszínűségben megtalálja mindenki a számára fontos programot.
Milyen volt az első JAK tábor?
Az életkoromnál fogva erről nem lehetnek tapasztalataim, de ismerem a korabeli programot: a JAK azokban az időkben is a kulturális élet motorja kívánt lenni. Érdekesség, hogy van köztünk olyan résztvevő, György Péter, aki az első és a 25. JAK tábornak is résztvevője volt.
Játék a kastélyban
Milyen irányvonalat követ a JAK az aktuális kultúrpolitikai áramlatokat illetően?
Sok információ hangzott el a pénteki kerekasztal-beszélgetésen, de ténylegesen nem sikerült előbbre jutni. Ami világos: a következő hónapokban újabb kihívásokkal kell szembenéznünk, folytatódik a kulturális finanszírozás homogenizálása, a MASZRE az NKA-hoz csatolódik, erről a folyamatról a megfelelő fórumokon kevés szó esik. A kilátások kevés jóval kecsegtetnek. A József Attila Kör (és a többi hasonló szervezet) eddig a MASZRE-n keresztül tudta finanszírozni a működését, és a MASZRE megbízható forrás volt, a megfelelő szabadságfokkal. Az NKA jelenlegi működése azonban nem problémamentes. Fontos kérdés lesz, hogy a kulturális élet jelenlegi (mikro)közösségei hogyan tudnak tovább működni. Irányvonalat egyelőre nehéz lenne mondani.
Merre tart a József Attila Kör, milyen lesz a következő év?
A JAK-nak új utakat kell találnia. Stabilitásra próbálunk lelni, nincs támaszunk, ezt keressük. A kortárs kulturális élet csak összefogással tud működni. Minél inkább ki kell kerülni az állami függőségi rendszerből, biztonságban szeretném tudni a tagjainkat, ne bizonytalanságban kelljen dolgozniuk. Ez lehet, hogy nem fog sikerülni, de muszáj kutatni a megoldás után. Erre a problémára fogunk koncentrálni. Nem mehetünk el ugyanakkor a társadalmi problémák, például a szegénység, a kirekesztés mellett sem. Ezek ellen a kulturális élet szereplőinek is küzdeni kell a saját eszközeivel. Az elefántcsonttoronynak véget kell vetni.
Milyen programokat terveztek még az idei esztendőre?
Források híján egyelőre csak tervezhetünk programokat. A fent vázolt problémára fogunk fókuszálni, workshopokat szervezünk az irodalmi és a kulturális élet szereplőivel. Október-november folyamán azonban biztosan lesz a JAK Tanulmányi Napok.
Az idei JAK tábor résztvevői az észt költők, fordítók. Miért éppen az észtekre esett a választás?
Az észt kultúrának érdekes vetületei vannak a József Attila Körben. Az egyik korábbi titkárunk, Segesdi Móni, fordító jelenleg az Észt Intézetben dolgozik, Reet Klettenberg személyében észt tagunk is van, magam is sok szállal kötődöm ehhez a nyelvhez és néphez. Egyébként kisebb az országuk, ám annál gazdagabb a kulturális élet, előremutató gondolataik vannak ezen a téren, többek között az interkulturális transzfer tekintetében. Tanulni lehet tőlük. A Re:Verse kezdeti célja volt, hogy a környező országok kortárs művészeit összeismertesse egymással, de tovább fogjuk bővíteni a kapcsolatok sorát, hiszen ez a JAK műfordítói hagyományából is következik.
Újszerű elemként jelent meg az írói szemináriumok között a slam poetry. Hogyan illeszkedik a többi, ha úgy tetszik: hagyományos projekt közé?
A slam a költészet és az előadóművészet sajátos összefonódása, ez már önmagában elegendő lenne. Hogy illeszkedik-e az egészbe? Vicces, hogy jelenleg is zajlik a Facebookon egy vita, hogy van-e ennek helye a táborban, miközben már tavaly volt slam Szigligeten, és egy projekt akkor tud érvényesülni, ha folytatódik, megvan a kontinuitása. Különálló műfaj, saját módszerekkel. A népszerűsége is azt mutatja, hogy erre van igény, érdeklődés. A JAK hagyománya az, hogy reflexíven viszonyuljon a kulturális élet izgalmas és előremutató törekvéseihez, és ugyancsak a szervezet tradíciói közé tartozik a viták generálása is.
A tábor zárónapján választjátok meg az új sorozatszerkesztőket. Mik az elvárásaitok velük szemben?
Az újításra kell koncentrálni, megváltozott a környezet, amelyben dolgozunk, ehhez kell alkalmazkodnunk. Kicsi kiadó vagyunk, de fontos célokért küzdünk. Fojtogató a légkör, nehezen érvényesülünk a nagy kiadók között. A sorozatszerkesztőknek a szerkesztést, az olvasók elérését, a finanszírozást kell megszervezni. Ismerve a pályázókat, biztosak vagyunk benne, hogy szakmailag kiváló páros fog kikerülni. Szükség is lesz a munkájukra, hiszen a József Attila Kört új pályára kell állítani.
A beszélgetés után eldőlt, hogy a József Attila Kör újonnan megválasztott sorozatszerkesztői: Balajthy Ágnes és Borsik Miklós.
Az interjút és a szövegközi képeket Szil Ágnes készítette.
