Papírhajó - Füttyögés és nahátozás

 Spicc___s_Pipa.jpg

 

Mészöly Ágnes

Macskákkal mellélőni szinte…

 

Bizonyos dolgok mindig bejönnek. E bizonyos dolgoknak nagy része kapcsolatban van a macskákkal, ezekkel a bájos és puha kis lényekkel vérengző ragadozókkal, akik kollektíven felelősek azért, hogy az énekesmadarak és a kistestű hüllők egyedszáma drasztikusan csökken a kertvárosi övezetekben, oly mértékben, hogy néhány faj már kihalással veszélyeztetett.

De közben meg annyira helyesek, de tényleg.

Naná, hogy rengeteg mese és mesekönyv is születik róluk, mióta mesekönyv születik egyáltalán, leleményes hősként, kedves és megbízható társként, esetleg bajkeverő gézengúzként bemutatva az ember x-edik legjobb barátját (a kutya után, de a szomszéd néni előtt). A fenti szerepeknek egyébként semmi, de semmi valóságalapja nincs, és csak egyetlen következtetést vonhatunk le létükből egyáltalán: hogy a felis catus sikeresen domesztikálta a homo sapienst az utóbbi három évezred során.

De ha egyszer olyan cukin dorombol nem erről kíván szólni jelen írás.

Hanem egy macskás mesekönyvről, méghozzá egy négy részesre tervezett sorozat első epizódjáról. Szerzője Nattán-Angeli Nóra, illusztrátora Pájer Lilla, kiadója a Scolar, főszereplője pedig Spicc és Pipa, a két szobacica.

Debütáló mesekönyvről van szó: mind a szerző, mind az illusztrátor részéről első önálló kötetről, bár egyik alkotó sem tekinthető abszolút kezdőnek: Nattán-Angeli évek óta publikál különböző gyermekirodalmi print és online periodikákban (Szitakötő, Üveghegy, Író Cimborák), és Pájer Lilla neve sem ismeretlen az illusztráció és grafika világában. Ráadásul a szerző 2017-ben az Aranyvackor pályázaton elvitte a zsűri fődíját a 2–5 éveseknek szóló szövegek kategóriájában; a pályamű címe Rojt és Bojt volt, és szintén két macska kalandjait mutatta be.

Ha a szöveget vagy az illusztrációt önmagában nézzük, nem is látszik a kezdők sutasága. Nattán-Angeli Nóra ráérősen mesél, a mondatok ritmusa egyszerre idézi az altatókat és az élőbeszédet, lüktetése, mint a szívverés. A történet lassan folyik, ha folyik egyáltalán, különösebb kalandok nincsenek, inkább csak hangulat, békés nyugalom, melyet csak néha zavar meg gyermeki vagy macskai csintalanság. Teljes, de nem tömény idill, néha meglepő szófordulatokkal (töprenkedtek), különleges, de nem ügyetlen mondatokkal, olyan nyelvi leleményekkel, amiket pont a megcélzott korosztály, azaz az óvodások szoktak produkálni. Talán lehetett volna több vagy valamivel bonyolultabb cselekményt szuszakolni a képeskönyvbe, de azt gondolom, az izgalmak és a történések, sőt, a macskák természetéről szóló informatív elemek (pl. toxoplazmózis terjesztése) teljesen idegenek lettek volna a Spicc és Pipa világától.

A kötetet illusztráló festmények talán túl részletgazdagok az adott korosztály számára, és az sem biztos, hogy egy hároméves vevő az igencsak erős képi humorra, de a gyerekkel olvasó szülő számára rengeteg mókás utalást, geget rejtenek az oldalak. Ráadásul a képeken a könyv fontos szereplőivé lépnek elő az egerek, akik a szövegben csak említve vannak – pontosan ez az, amikor az illusztráció tényleg hozzátesz egy kötethez.

Valami azonban mégsem stimmel ezzel a könyvvel. Bármennyire jól szól a szöveg, nem tudjuk könnyedén olvasni, bármilyen varázslatosak a képek, oldalról-oldalra azt érezzük, hogy valami zavar minket ebben az egészben.

És nem a macskák mint házikedvencek globális környezeti hatásának negatív mérlege.

Hanem az, hogy az összes erény ellenére a könyv valahogy nem áll össze.

Ennek egyik oka az átgondolatlan tördelés. Ha nem lehetnénk biztosak abban, hogy ilyet senki sem csinál, arra gondolhatnánk, hogy direkt úgy alakították a sorokat, hogy a hangos olvasás során elvesszen a szöveg lendülete, hogy a sorok és a gondolati egységek vége még véletlenül se essen egybe. Ráadásul a szöveg egyenetlenül van elosztva az oldalakon – néhol csak egy-egy sor jut egy oldalpárra, máshol szinte nem is látszik az illusztráció a betűktől – és ezt nem feltétlenül indokolja a történet. Az is zavaró, hogy az oldalpárok egyszer egy képet alkotnak, máskor két festmény jelenik meg egy-egy lapon (ez sem lenne baj, ha ebben az esetben jobban elkülönülnének a képek).

A másik ok a betűtípus. A Spicc és Pipa, hasonlóképpen más kiadók nagybetűs – olvasni tanulós kiadványaihoz, csupa nagybetűvel van szedve, de míg a legtöbb hasonló könyvben direkt könnyen olvasható, sőt, diszlexiabarát fontokat használt a tipográfus, itt egy magában talán csinos, de még felnőtteknek is nehezen befogadható készletre esett a választás.

E két negatívum elhanyagolható lenne, ha nem tudnánk, hogy milyen fontos az első benyomás, az a vizuális információ, amit a könyvet először kézbe véve és fellapozva szerzünk, még jóval azelőtt, hogy elmélyednénk az illusztráció részletgazdagságában vagy a szöveg szépségeiben. De nincs időnk erre, mert a zavart azelőtt megérezzük, hogy beleolvasnánk a mesébe. És érezzük, hogy ez valahogy nem oké. Aztán – mivel muszáj valami racionális indokot találnunk az elutasításra – észrevesszük, hogy alig húsz oldal az egész könyv (s ebből néhány oldalon csak egy sor szöveg van).

Egy esti mesélésre sem elég.

Bármennyire szépek is az illusztrációk, és bármilyen míves is a szöveg, az olvasó-könyvvásárló szülő nem szeret bele a Spicc és Pipába, elbizonytalanodik, nem akarja azonnal hazavinni. És ez a jelenlegi telített képeskönyvpiacon, legalábbis eladási szempontokból, főleg egy sorozat első köteténél, nem megengedhető. De nincs veszve semmi. A második kötet esélyt ad ennek a sorozatnak, hogy feledtesse az első rész keltette kétségeket.

Nattán-Angeli Nóra: Spicc és Pipa, ill. Pájer Lilla, Scolar, 2019., 24 oldal, 1999 Ft


 Főoldal

 

2020. január 03.
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Hírek
Versíró pályázatot hirdet a StarbucksÁllami díjak a nemzeti ünnepen – 2020Kárpát Körút 1.0Az Aegon Irodalmi Díj esélyesei
Ütőér
Molnár Krisztina Rita tárcái Szív Ernő tárcáiSzálinger Balázs tárcái Sándor Zoltán tárcái
Versek
Szilágyi-Nagy Ildikó Anya-verseiTóth Erzsébet versei Szálinger Balázs versei Toroczkay András versei
Prózák
Sándor Zoltán: A barlang mélyénMárton László: RudiMolnár Lajos: Hülye egy történetKiss Benedek: (Az Élettöredékekből)
Drámák
Csík Mónika: Az ember tragédiája - Nyolc és feledik színDarvasi László: Karády zárkájaAcsai Roland: Farkasok Pozsgai Zsolt: A Szellemúrnő
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum
Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA