Papírhajó - Füttyögés és nahátozás

 

 F__ny_Sebesty__n.png

Nagy Eszter

 

Univerzális kívülállóság „kékbolygóul”

 

A földönkívüli létformáknak valamikor nagyon régen még Majka, a csillagok küldötte ágyazott meg a fejemben. A szikrázó szemű, mindig szomorú bubifrizurás kislány sokáig kísértett némán a rémálmaimban. Szerencsére E.T. sokat fordított a kialakult helyzeten, és azóta már azt is tudom, hogy minden űrlény más és más. De ha ide keverednek közénk, akkor egyformán furcsának találnak minket.

Így van ezzel Kertész Erzsi regényének hőse, a kis gépgyerek, Fény Sebestyén is. Igaz, sorstársaival ellentétben ő nem véletlenül keveredik a Földre, hanem saját kíváncsiságától hajtva, mígnem szépen, lassan rendszeres látogatójává válik a bolygónak. Látogatásait lazán kapcsolódó fejezetekben kíséri végig a könyv. Mindegy, hol futunk össze Sebestyénnel, a könyvtárban vagy a zöldségeskertben, biztos, hogy hülyét fogunk csinálni magunkból. Az író sorra mutatja meg hétköznapi, unalomig űzött tevékenységeinket, helyzeteket a földönkívüli érzékelőin keresztül. Az Orosz Annabella légies illusztrációinak részleteiben bujkáló finom humor jó érzékkel egészíti ki a szöveg meglepő fordulatait. Sebestyén többszörösen kívülálló a felnőttek bejáratott világában: egyszerre gyerek, gép és földönkívüli. Ennélfogva a legbanálisabb helyzetben is ott lapul a lehetőség a félreértésre. Talán ez az oka annak, hogy kezdetben a narrátor mindent tőle telhetőt megtesz, hogy az olvasó és a hős világa közti szakadékot áthidalja. Elsőre talán túl sokat is. Sebestyén első látogatásakor szinte minden, önmagában is értelmezhető kikacsintást megmagyaráz. „kékbolygóul” szájba rág. Ezzel sokat veszít a történetmesélés könnyedsége, és elveszi a kisebb hallgatóktól/olvasóktól a lehetőséget a megértésre, esetleg kérdezésre. Hála az égnek, a narrátor csak az első fejezetben érzi úgy, hogy nélküle teljes értetlenség övezné a történetet. A könyv további részében belejön a mesélésbe, mint Sebestyén a látogatásba, és végig fönn tudja tartani a kényes egyensúlyt mesélés és magyarázat között.

A döcögős indulástól eltekintve igazán szépen siklik a történet a maga útján. Rövid, pontosan megfogalmazott mondatok állítanak görbe tükröt a felnőtt olvasók elé, és adnak egyúttal megerősítést a kisebbeknek, hogy igen, valóban „fölöttébb furcsák a felnőttek”. Külön érdeme a szerzőnek, hogy a címszereplő ellenére egyáltalán nem „fiús” könyv lett eredmény. A szöveg sziporkázó humora egyértelműen a gyermeki világlátásban gyökeredzik, ugyanakkor nyelvi frissessége és a történetek váratlan fordulatai még a legfáradtabb szülő felolvasását is hangos röhögésbe fullaszthatják. A könyv valahol félúton van a tündérmesék és az ifjúsági sci-fik világa között. Bravúrosan szólítja meg az olvasás hatalmával már felruházott korosztályt, akik ezáltal maguk is éppen csak nekivágtak a világ önálló felfedezésének. Sebestyén érzékelőin és legfőképpen tapasztalatain keresztül nemcsak a dolgok kerülnek a helyükre – a félelem, barátság, megfelelés, másság érzése különböző formákban bukkan föl a történetek mentén, anélkül, hogy kibillentenék az olvasót feltörni készülő rötyörészéséből. A szöveg éppen gyöngéd humoránál fogva tudja univerzálissá tenni a kívülállóság létformáját. Ajtót nyit két világ, a szülő és a gyerek között, és a történeteken keresztül mindketten láthatják egymást a másik szemében. Így talán a napi egymás melletti elbeszélés helyett egy pillanatra mindenkinek világossá válik, hogy a Mikulás igenis keményen melózik, de ettől még nyomokban mogyorót tartalmaz.

 

(Kertész Erzsi: Fény Sebestyén, Orosz Annabella rajzaival, Cerkabella Kiadó, 2017, 88 oldal, 2850 Ft)


 Főoldal

2017. november 15.
Vissza
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Hírek
Tompa Andrea és Bödőcs Tibor nyerte az idei Libri irodalmi díjakat 1% a Körös Irodalmi TársaságnakJúnius 24-én indul a Gyulai Várszínház 55. évadaNem ítélik oda idén az irodalmi Nobel-díjat
Ütőér
Csehy Zoltán tárcái Lövétei Lázár László tárcái Kiss Judit Ágnes tárcáiMárton László tárcái
Versek
Nagy Zsuka verseiAczél Géza: (szino)líra - torzószótárSzilágyi Kinga Magdolna verseiPál Dániel Levente versei
Prózák
Lőrincz György: Bécs fölött a Hargitát…„Legszebb munkámat mérgezik meg”Darvasi László: Akik áttáncolják a háborútHartay Csaba novellái
Kritikák
Versküllők és verssávok héthatáránHizlaló pöttyösGrecsó Krisztián: Téli naplóNem lehet megúszni!
Esszék, tanulmányok
Profán feltámadás, avagy heroikus újrakezdésA kiegyezés megítélése az 1919 és 1945 közötti magyar historiográfiábanGrendel Lajos irodalmi és közéleti szerepvállalásaiAz örök ritornell
Drámák
Pozsgai Zsolt: A SzellemúrnőGyőrei Zsolt – Schlachtovszky Csaba: Jácint pereVörös István: Pisztoly az asztalonMario és A VARÁZSLÓ
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum

Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA