Papírhajó - Füttyögés és nahátozás

 

 Szabadl__bon.jpg

 

Fenyő D. György

 

Csodálatos világ

 

Mészöly Ágnes regénye a magyar ifjúsági vagy fiatalfelnőtt-irodalom azon legújabb vonulatába tartozik, amely azt tűzi ki céljául, hogy a fiatalokkal, kamaszokkal, ifjú felnőttekkel olyan problémákat beszéljen meg, amelyek nehezek, kínosak, gyakran tabunak számítanak. Így szólnak regények autista gyerekekről, a szülők válásáról és zűrzavarásról, droghasználó felnőttekről és droghasználó fiatalokról, a cigány fiatalok nyomoráról és felemelkedési esélyeiről, az iskolán belüli erőszakról, az internetes zaklatásról, a szexuális abúzusról, és még ezernyi más fontos, sokakat érintő és nehezen megbeszélhető témáról. Hogy mindezekről beszélni kell, és hogy ezekben a kérdésekben fontos, hogy a gyerekek, középiskolások segítséget, kapaszkodókat kapjanak, nem is kérdés. Az is egészen biztos, hogy az ilyen problémák és sorsok leginkább történetek, vagyis regényekben megírt történetek által válnak érthetővé, átélhetővé és végiggondolhatóvá.

     Azért is fontos, hogy sok ilyen munka szülessen, mert nagyon nehéz megtalálni azt a nyelvet, amelyen ezekről a kérdésekről érdemben beszélni lehet. Sőt, az irodalom, az ifjúsági irodalom segíthet elsősorban abban, hogy megteremtse azt a nyelvet, amely adekvát ezekhez a problémákhoz, amelyen nem is durván, de nem is finomkodva, egyszerre téve eleget a politikai korrektség értékmentes megfogalmazásokat alkalmazó követelményének, ugyanakkor mégsem kilúgozott és élettelenített nyelven beszélni lehet. Minél több ilyen könyv születik és minél többen olvassák őket, beszélnek róluk, és beszélnek azokról a kérdésekről, amelyeket ezek a könyvek megfogalmaznak, annál könnyebb lehet egy érvényes nyelvet és beszédmódot kialakítania a magyar társadalomnak ahhoz, hogy mindezekről tartalmasan és életszerűen tudjunk beszélni.

    

Ennek a gondolatmenetnek az optimizmusa járja át Mészöly Ágnes egész regényét, az első lapjától az utolsóig.

     Főhőse egy mozgássérült gyerek, egy tizenhat éves kamasz, kilencedikes diák, aki mivel koraszülött volt, és születésekor a nyakára tekeredett köldökzsinór miatt nem kapott elegendő oxigént, sorvadt lábbal jött világra. Nem tud járni, rövid távolságokat bottal tesz meg, hosszabbakat kerekesszékkel. Mozgássérült, mozgásában akadályozott ember, fogyatékos¸ nyomorék, nyomi. De ez a gyerek ugyanakkor nemcsak mozgássérült, de végtelenül tehetséges is. Úgy gitározik, hogy az iskolai punkegyüttes boldog, ha csatlakozik hozzájuk, hogy kétszáz eurót gitározik össze az utcán két félnap alatt, és amint meghallja egy milliárdos programszervezője, azonnal szerződteti egy estére. Ha gitározik, a lányok beleszeretnek, a kisgyerekek boldogok lesznek tőle. Emellett intelligens, döntésképes, körültekintő és bátor. Mindeközben végtelenül érzékeny és reflektív is, nem gondolja magát kiválónak, retteg attól, hogy csak a szánalom mozgatja a gitárjátékáért lelkesedőket. És mindenfélével foglalkozik: edzőterembe jár, számítógépes játékokat játszik, jól tanul, vannak őt mindenben támogató és megvédő barátai, vannak belé szerelmes lányok, jól kommunikál nemzedéktársaival és felnőttekkel, idegenekkel és régi ismerősökkel egyaránt. Megszeretjük, azonosulunk vele: igazi főhős.

     A regénynek ez az egyik fő vonulata: mit kezdjen egy kamaszgyerek azzal, ha mozgássérült, mégis teljes életet akar élni. A másik vonulata a regénynek és a főhős Dani sorsának az, hogy mit kezdjen egy gyerek a születését és gyerekkorát körülvevő titokkal. A főhőst ugyanis édesanyja egyedül neveli, az édesapjáról pedig semmit, de igazán semmit nem tud. Az anya egész felnőtt életét arra szánta, hogy mozgássérült fiát felnevelje, neki mindent megadjon, de soha egyetlenegy szót sem beszélt neki az apjáról. A regény két indító eseménye közül az egyik a jelenhez kapcsolódik, ahhoz, hogy Dani az egyenértékű és teljes életet igénye szerint belép (belépne) egy nagyon jó iskolai punk-rock zenekarba, a másik a múlthoz: váratlanul és Dani élete logikája szerint indokolatlanul megjeleni az apja, megkeresi őt és felveszi vele a kapcsolatot. Ettől a főhősnek mindent újra kell értelmeznie: az apja és az anyja kapcsolatát, az anyja életét, az ő helyét és kapcsolatát a szüleivel.

     Mivel a családot a titkolózás levegője lengi be, az apja megjelenését nem tudja megosztani az édesanyjával (sem más felnőttel). Ezért a fiú élete hirtelen felborul, újra kell gondolnia – vagyis következetesen át kell gondolnia – az egész életét, magatartását, iskolai és otthoni stratégiáit. A meglévő és begyakorolt keretek között ezt lehetetlennek érzi, ezért kerül sor a regény kétharmadát kitevő utazásra; ahogy a borító hátlapja a könyvet definiálja: „road movie – kerekesszékben”.

     A regény egy olyan világot ábrázol, amelyben nagyon sok nagyon jó emberrel lehet találkozni. A körülmények és az adottságok nehezek, de a képességek és szándékok kiválóak. Dani megszökik ugyan, sok hibát is elkövet, de közben mindvégig megőrzi az erkölcsi érzékét, emberi józanságát, jól tud a különböző, akár extrém helyzetekhez is alkalmazkodni. Anyja, doktor Győri Ildikó közjegyző minden keménysége és hóbortja, hajlíthatatlan merevsége és figyelmetlensége ellenére is mélyen jószándékú ember, aki a saját életét a fia felnevelésének, rendelte alá, és aki naponta megküzdött és megküzd a családjával, az iskolákkal, a környezettel, a pénz előteremtésének gondjával. Dani apja pedig nem gonoszságból hagyta el őket, és egész kommunikációjából azt olvashatjuk ki, hogy egy tehetséges, színes, érdekes, felelősségteljes ember.

     Úgy tűnik, a mellék- és háttérszereplők között lehetnek rosszak is (mint a félelmetes nagyapa, a Dani gitárját elrabló ismeretlen, Arnold és néhány fiú a bé osztályból, Hinkelmann tanárnő), de a világ mégiscsak jól van berendezve: annyi jó és érdekes emberrel találkozik Dani az útja során, hogy attól az egész világ érdekes, színes, izgalmas és otthonos helynek tűnik. Minden nehéz pillanatban érkezik segítség, megoldás, és a jók jelenléte és segítsége sokkal mindannyiszor erősebbnek bizonyul a bajoknál. Amikor a bések megvernék vagy megaláznák Danit, megjelenik Milán és Ábel, amikor egyedül marad egy kihalt pályaudvaron, megjelenik két furcsa, mesébe illő szerzetes, amikor egy razziába csöppenne, egy holland prostituált elmenekíti, amikor egyedül marad az ismeretlen tengerparton, megjelenik egy kukásautó három segítőkész szemétszállítóval, és így tovább.

     Különösen feltűnően pozitív a regény iskola- és tanárképe. Persze, az iskola önmagában nem mint lelkesítő hely jelenik meg a regényben, hanem mint a rutinszerű kötelességteljesítés, a lélektelen hétköznapiság színhelye, de olyan pedagógusokkal találkozik Dani, akiktől nemcsak sok jót tanulhat, de akiket mélyen érint tanítványaik sorsa, akik maguk is részesei, mégpedig felelősségteljes és empatikus résztvevői tanítványaik életének. Az osztályfőnökét mint a világ legjobb osztályfőnökét tiszteli, legfontosabb konduktorát, Klárát utólag is csak csodálattal emlegeti, s mindketten végtelen sok energiát és figyelmet fordítanak diákjaikra. Klára például még sok év eltelte után is ugyanannyira elkötelezett régi tanítványa sorsa iránt, mint amikor tanította. A punkzenekar koncertjén még a hatvanéves igazgatóhelyettes is táncol, és az egész iskola lelkesen szurkol az első fellépésen.

     Mi több: a Dani ügyében eljáró nyomozó – miközben látjuk magányát, gyengéit és egyoldalúságait – elkötelezett a gyerekek iránt, kiváló emberismerő, őszinte segítő, profi nyomozó és mélyen érző ember. És a gyúróteremben: „az edző csajszi kedélyesen hátba vágta a fiút, aztán már ment is tovább, hogy gyengédnek nem mondható szavakkal helyre tegyen néhány izomkolosszust, lelket öntsön a nyápic, kezdő kamaszokba, és egekig dicsérje egy-két elnehezedett családanya erőfeszítéseit.” Kell-e ennél egészségesebb, biztosabb értékrendű, mélyebben elkötelezett pedagógus?

     Aztán a sok furcsa alak, akikkel Dani egy-egy fuvar vagy egy-két éjszaka idejéig van együtt: a nyugdíjas magyar primőrkereskedő, a száguldó francia, a bölcsészkarról kikerült és oda visszatérő holland prostituált, a francia professzorasszony, aki minden csellengő kamaszban saját unokáját látja, a két fura magyar lány, akik megérzésüket követve stoppolnak, az apjától megszökő, de a testvéréért hazatérő német-libanoni kamaszlány, és így tovább. Szóval a világ nemcsak digitálisan bejárható és uralható, hanem közvetlenül is: mindenhol vannak jó emberek, mindenhol akad segítség, minden helyzetet meg lehet jól oldani.

     A regény befejezése is ezt sugallja. Dani elkerül egy olyan családhoz, amelyben mindenki nagyon szereti egymást, mindenki nagyon más, nagyon gazdag és sokrétű a kommunikációjuk, és mindenki máshonnan jött, más a nemzetisége, a múltja és az érdeklődése: az édesapa japán és programozó, az anya francia és könyvszerkesztő, a nagylány mint közös gyerekük japán-francia, a középső gyerek palesztin, a kicsi ukrán, és angolul beszélnek egymással. Ahogy Levi, a látszólag teljesen közömbösen viselkedő palesztin kisfiú mondja: „Ebben a házban mindenkinek és mindennek megvan a maga története.” Ez pedig azt jelenti, hogy miközben kívülről minden ember és minden család átlagosnak vagy érdektelennek tűnik, belül minden családnak és embernek megvan a maga története, múltja, oka, és belül már senki és semelyik család nem átlagos.

     Ettől a gondolattól lesz megérthető és szerethető a görcsös anya, az elmenekülő apa, a feszültségét napi kétezer méter gépies leúszásában kiengedő nyomozótiszt, és lényegében minden szereplő. Dani élete pedig rendeződik a végére: a legszebb lány vall neki szerelmet, kap egy csodálatos gitárt az ellopott helyett, megismeri az édesapja és az édesanyja múltját, lényegében visszakapja az apját, és kap egy életét átgondoló és újrakezdő anyát. Hogy a szerkezetet felépítő metaforával éljünk: eljut Barcelonába. És igaz, hogy éppen az álommeccsből nem lát semmit, de a megtett úthoz és a megkapott új életlehetőségekhez képest ennek már nincs jelentősége.

 

Mészöly Ágnes: Szabadlábon, Tilos az Á könyvek, Budapest, 2016, 388 oldal, 2990 Ft.


Főoldal

2017. augusztus 16.
Vissza
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Versek
Marno János verseiCsontos János verseiZalán Tibor verseiCsider István Zoltán slamjei
Prózák
Kiss László: Tisztelt Miniszterelnök Úr!Kiss Judit Ágnes: A női princípiumFekete Vince humoros prózái Hagymavágás gyorsan, egyszerűen
Kritikák
Nyilvánvaló - Szakács István Péter novelláiról „Szemétdomb az egész világ”Minimalista körkép - Fekete Vince válogatott kötetérőlÁll a bál
Esszék, tanulmányok
A dilemmás költő - Közelítések Csoóri Sándor kései verseihez Ilia Mihály: Háromszéki orvosokA radikális hasonlóság elve Csoóri Sándor költészetébenCsoóri Sándor és a „bartóki” modell
Drámák
Győrei Zsolt – Schlachtovszky Csaba: Jácint pereVörös István: Pisztoly az asztalonMario és A VARÁZSLÓBartis Attila: Rendezés
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum

Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA