Márki Sándor
Metamorphosis Transsylvaniae
Márki Sándor 1920. júniusi naplóbejegyzéseiből
Márki Sándor (1853–1925) a kolozsvári egyetem egyetemes történeti tanszékének professzora volt. 1918. október 31. és 1921. augusztus 3. között Metamorphosis Transsylvaniae címen rögzítette naplójába az impériumváltás eseményeit. Az évforduló alkalmából a június első napjaiban írott bejegyzésekből közlünk egy rövid összeállítást.
jún. 1.
A reformátusok gr. Bethlen Ödön elnökletével és az unitáriusok Költő Gábor táblabíró elnökletével már tegnap, a katolikusok az én elnökletem alatt ma kezdték meg itten az érettségi vizsgálatokat, idáig incidens nélkül. Hanem a szegény vak és siketnéma gyermekek közől 1et kilöktek a magyar alapítású intézetből, bár közülük 14 árvának egyáltalán nincs hova mennie. […]
jún. 2.
Reggel 8–tól este ½9–ig, az ebéd idejét kivéve, érettségi vizsgálatokon. A tegnap kidobott siketnéma magyar fiúk fölsegítésére egy megbotránkozott angol nő 2000 koronával kezdte meg a gyűjtést. Arad, Nagyvárad, Szatmár városában állítólag verekedések voltak – egymás közt; Szalontánál a katonaság feltartoztatott egy román munkáscsapatot, mely ásóra, kapára kapott, hogy az Alföldre mehessen dolgozni; a csehekkel szemben a tót munkások is több helyütt ásóval, kapával, kaszával ak kísérlették meg, hogy az Alföldre mehessenek dolgozni, szidvánfelszabadítóikat, hogy eleséget sem nem szállítanak, sem szerezni nem engednek. Mennyei manna azonban hull az égből. Ma repülőgépről felhívásokat dobáltak le (egy a mi kertünkbe is jutott), melyet a Néppárt román nyelven terjeszt. […]
jún.3.
Az úrnapi körmeneten a kat. magyarság igen nagy számban vett részt. […] Házunkért Tóth Kálmán közvetítésével egy vevő 2 millió koronát hajlandó adni, de T. K., bár eladás esetén tőle tízezer koronát kapna, azt állítja, hogy lányomék ezért 3 milliót is megkaphatnak, mégpedig jó pénzben. (A ház 9 év előtt nem került egészen 100 000 koronába. Az ajánlat tehát följegyzést megérdemlő művelődéstört. adat). Egy román bank Wesselényiné házát is megvette (a Trefort utcában) 2 millióért, de – nem fizeti. […]– Horthy azt mondta egy buda–kolozsvári tanárnak most egy hónapja, hogy az egyetemet a nyáron nem lehet átköltöztetni Szegedre, azonban valószínűleg nem is lesz reá szükség. […]
jún. 4.
A magyar békét, ha igaz, ma írták alá a Trianonban. Ostobább, cudarabb, lelkiösmeretlenebb békét még soha sem írtak alá; Apponyi, Giesswein, Soós Károly nem is adták oda nevöket az aláírásra, de mi haszna, ha oda kellett adni mégis az ország kétharmad részét s feláldoztak majdnem 3 millió magyart, kik közé családommal magam is tartozom. Ebben a pillanatban igazán nincs hazánk, mert az új alakulathoz mi nem csatlakozunk, és ki tudja, mikor engednek ki másfél év óta tartó börtönünkből, hogy az anyaországba visszatérjünk. A mai nap igazi nagypénteke volt Magyarországnak. Budapesten ezt külsőképen is éreztették templomi istentiszteletekkel, a vasutak, villamosok, üzletek és gyárak munkaszünetével; de itt hétköznap volt, hazánk megszűnéséről az lévén a hitünk, hogy credo, quia absurdum est. Az élet a megszokott keretek közt folyt; én is egész nap az érettségi vizsgálatokon voltam elfoglalva.
Márki kolozsvári tanártársai között
jun. 5.
Kemény munkával este befejeztük az érettségi vizsgálatokat; a 43 jelentkezőből 11 jelesen, 16 jól, 16 egyszerűen érett; a görög nyelvi kiegészítő s a javító vizsgálatok is mind sikerültek. A távozókhoz egy kis beszédet intéztem figyelmeztetve őket, hogy a tegnapi békével ért véget az a háború, melynek zivatarai közt hat éven át növekedtek s mely nekik az Istenbe vetett hiten kívű nem hagyott meg egyebet. – A helybeli magyar lapok sürgetik, hogy a felekezetközi magyar egyetemet még az ősszel fölállítsák. Hol a hozzávaló egy milliárd? A tőlünk elvett egyetem, anyagi tekintetben legalábbis, ennyit ér. Ezt hazánk 18 millió lakosa adta; ebből 3 millió román 165 milliót követelhetne; a többi 835 milliót illenék egy új egyetem céljaira visszaadnia; a társadalomnak még akkor is izzadnia kellene, hogy a hiányzó részt pótolja. Reánk nézve a felekezetközi magyar egyetem nem jelentene megoldást, mert a tanítás szabadsága az itteni viszonyok közt teljes képtelenség. Az új egyetemet különben hat karral (kat. és prot. teológia, jog, bölcsészet, orvosi, gazd. és keresk. kar) tervezik. Azon dilemma előtt állunk, a magyar állam ennek az egyetemnek szolgálatára utal-e át bennünket, vagy Szegeden, esetleg más magyar helyen akarja-e folytatni a réginek működését. Nagy tehertől szabadulna meg s viszont nagy áldozatra kényszerítene bennünket, ha az előbbire határozná e magát, s ezzel bennünket egy másik állam polgáraivá tenne. Az új tanév elé a legteljesebb bizonytalansággal megyünk. – Erdély jövője is bizonytalan.
Márki Sándor és felesége a repatriáló vonaton (1921)
