Szálinger Balázs
A rózsaablak
Gótikus templom tűzfalához
Utólag épített ízléstelen
Torony //
// Elejére bűntudat-alapon
Kihozott, eredeti rózsaablak
Vagyok.
Örülök is meghagyott életemnek
Még így is, hogy elveszítettek
Engem:
Jól látható helyről már csak visszaverem
A fényt, visszafokoztak,
És ez kellemetlen.
Legcsodálatosabb gyülekezet
A legcsodálatosabb, szent színekre
Festve állt ott
Régen alattam, amikor áttört a fény
Rajtam, mert nyugaton a nap
Alászállott.
A legcsodálatosabb éneket
Közvetítettem ki a templomtérből
Ólom-
Üvegen, ajándék hangsávot is
Loptam bele
Észrevétlen.
Jó volt szeretni századokon át,
S ha a török rabolta a határt,
Megállt
A vár előtt, bevenni sose tudta.
Micsoda hatszáz év volt,
Micsoda munka!
Bármit isteni színbe vontam,
Erőt adtam, akartam, énekeltem
Hittem, hitettem, hirdettem
Fennen – ki hitte, hogy jutalmam az lesz,
Hogy elég lesz kifele szépnek
Lennem?
Tehetséges vagyok, de nincs
Is nálam fölöslegesebb,
Aki kíváncsi rám, és a régit
Akarja látni, idejön,
Felmászik, és megnézheti
A színeket, miket egy vak torony
Belső falára vetek.
Megjelent a Bárka 2022/3-as számában.
