Tompa Gábor
Ökölbe szorult szív
Élet és öröklét között,
valahol egy koporsó mélyén,
várod, hogy férgek rágjanak,
de szénné égett szíved még él,
valami sistergő szünet
beköltözött aritmiádba,
s nem
hagyja tovább romlani,
éket ver a biztos halálba –
Mi az, mi folytatni akar,
látni, hogy van-e folytatásod,
s tovább-létezni kényszerít,
amíg feledésed bevárod?
Nem fordul senki már oda,
hol lelked testetlen lebeghet,
s az utókor csak eltemet,
– áttestál áskáló ebeknek –,
mégis várod, hogy újraéled,
s feltámad őseid porából
borzongva s bízva is a lélek,
s ha létezésed viharából
megrázza szíved messzi áram,
deszka-álruhásan reménykedsz
a megváltó feltámadásban!
Képeslap a Vajdaságból
szerbül a színház
a megfigyelés háza
pozorište
pazar Isten
vigyázzatok
a véletlenekre!
Nézőtéren
Minden igazgatói páholyban
recsegnek a székek. Kértem az igazgatót, hogy
ültessen a földszintre. Sikerült.
Előadás alatt az volt az érzésem,
hogy zavarom a színészek
játékát. Recsegett
a szék a fejemben. Félre-
értelmezték Beckettet. Van megváltás.
Lennie kell. Nincs szünet. Hazamegyünk.
Megjelent a Bárka 2021/5-ös számában.
