Versek

 

 KalmarAndrasMarton.jpg

 

Kalmár András Márton

 

Korkülönbség

 

„A kor csak egy szám.” – ezt mondod nekem,
ám ezzel nem vigasztalsz, öregem.
A huszonhárom súlyos: sorvadok,
s már összefolynak éjek-nappalok.

„Menj már, bolond.” – így szólsz, de nem tudod!
Neked még gyermeki a mosolyod,
s nem próbált száz nő marcangolni szét:
bizony, kortyoltam az élet vizét.

„De hát az rossz?” – naivan kérdezed,
s csupán azt mondhatom: mikor heves
ifjonti bájad ősz szelébe hull,

majd megtudod... Oly szép a huszonegy:
a legszebb kor, s még élned érdemes!
Mögöttem már csak a mély, méla múlt.

 


Főoldal

2021. január 19.
Kopriva Nikolett tárcáiKontra Ferenc tárcáiHáy János tárcáiElek Tibor tárcái
Fiumei forgószínpadTörténetek az elveszettek földjéről – Egy bánáti német lány memoárja
Herbert Fruzsina: FőpróbaOcsenás Péter Bence: Forgók
Bálint Tamás verseiMarkó Béla verseiBanner Zoltán: A parti őr énekeKovács Újszászy Péter versei
Becsy András novelláiKovács Dominik − Kovács Viktor: Hideg falakBanner Zoltán: A fiam első leveleJászberényi Sándor: Az eseményhorizont elhagyása
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

        Jókai Színház Békéscsabanka-logo_v4.pngpku_logo.pngMMAlogoC_1_ketsoros__1_.jpg