Péter Erika

 

 

Egykor

 

Egykor sejtjeinkben

dallam áradt,

előbb Chopin-futam,

azután elértük

Wagner csúcsait

 

néha suttognak még

akkordok bennem

 

feljajdulnak

mint rozsdás ágyrugók.

 

 

Aszály

 

Panel izzik

vakít az ég

szobám száraz

tófenék

 

lombtalan

szomjas fa alatt

sárga fű közt

izzó por szalad

 

árnyék sincs

csak száraz ág

s életfogytig

szomjúság

 

 

Ébredező

 

Frissen vasalt ingben pihennek a kertek,

nem tapossa senki a márványló havat,

ilyenkor illata s íze van a csendnek,

s már bimbók furakodnak jégsátrak alatt.

 

Dértövises bokron varjúcsapat károg,

s fölszisszen a szilfa, mint álmos szerető,

hajnal-magzatburkában lüktet a város:

születni készül egy óriás csecsemő.

 

Megjelent a Bárka 2014/1-es számában.

 

---

 

Főoldal