Király Levente

Immaculata Transydaria

Hetek óta vitatkoztak, csak hogy eltereljék a figyelmüket a macskáról. Gatta szerint a fényben, a Nap és a csillagok fényében, amit fehérnek nevezünk jobb híján, ott van az összes szín, a vöröstől az ibolyáig, infrától az ultráig. Bale viszont azt állította, hogy a fény nem csalamádé egy befőttesüvegben, amelybe beletuszkolták a színeket, amik, hopp, előugranak a prizma túloldalán. Gatta mérgében színeket festett egy papírkorongra, és elkezdte Bale orra előtt szélsebesen forgatni: - Hát nézd már meg, mit látsz? Azt, hogy fehér! Fehér! - ordította, amikor a másik hidegvérrel kijelentette: ott látja bent a kéket, a vöröset, a sárgát, majd századszor is megkérdezte: - Csak annyit mondj el nekem, kedves Gatta, az összecsomagolt színek elmélete szerint miért kék az ég nappal, és miért fekete éjszaka, és miért bíborszínű hajnalban, alkonyatkor, pirkadatkor, vagy hívd, ahogy akarod. He?

Gatta ilyenkor rendszerint kiabálni kezdett, hogy nem érti, miért épp egy teljesen bekattant asztrofizikust adtak mellé, aki abban hisz, hogy a Napon élet van, és hogy a fény az ő kisugárzásuk; nem értette, miért engedtek föl vele egy sarlatánt, akivel három év három hónapon át együtt kell élnie, és még az idő fele sem telt el. - Egyszerűen nem értem: nem vették észre, hogy egy idióta kuruzsló vagy? Vagy csak itt hülyültél meg? Biztosan attól, hogy a saját testnedveinket isszuk már egy jó ideje.

- Ez a te hihetetlen parád, Gatta! Bele fogsz bolondulni! A Földön is a saját nedveidet iszod, meg másokét, csak bele se gondolsz. Tudsz róla, hogy a víz párolog? És abból lesz az eső? És azt iszod meg? És hogy a folyóba pisáltál bele igazából, nem a piszoárba? És hogy az izzadságod is elpárolog, és egy felhő része lesz?

- Jól van, na, tudom, ne magyarázz már, csak itt egy hangyányit kisebb a rendszer. Rohadt kicsi ökoszisztéma ez, ahol a saját vizem, meg a te vized iszom vissza!

- Kedves Gatta, ne feledkezz meg az állatainkról sem!

- Hát basszus ez az, ezt nem bírom megszokni, a fenébe. Én is meg fogok hülyülni, azt fogom hinni, hogy az univerzum nagy szelleme, UngaBunga forgatja az állomás kerekét, és áldozatot kell bemutatnom neki.

Mindketten elnevették magukat, és megkönnyebbülve vették tudomásul, hogy ismét elhalasztották a vita folytatását a fény természetéről. Akadt dolguk bőven amúgy is, az előírt fizikai tréninget kissé elhanyagolták az utóbbi időben, ráadásul még száznégy napig takarásban lesznek, nem tudnak kommunikálni senkivel.

Hiába Gatta a parancsnok, Bale arra hivatkozik, hogy ő a tudományos kutatás vezetője, a másik törődjön csak a maga dolgával. Egyszer majdnem összeverekedtek, végül Bale felkapott egy nehéz, élesnek tűnő tárgyat (egyikük sem tudta, mi az és mire való), és azt mondta, túlságosan is nyugodt hangon, ami egyáltalán nem illett a helyzethez, hogy agyonveri Gattát, ha a kicsikhez mer nyúlni.

- Egyszerűen nem értem, hogy történhetett! - mondta most Gatta. - Biztos vagyok benne, hogy te csináltál vele valamit.

Bale néhány nappal ezelőtt erre a mondatra azonnal ugrott volna, de most csak legyintett. - Mit tudtam volna csinálni? Bármit, most komolyan? Na? És miért?

- Azért, mert egy hülye áltudós vagy, aki be akarja bizonyítani, hogy van isten, aki ráadásul itt lakik a Napban, és mert szerinted még lehetséges a szeplőtelen fogantatás is, azért.

- Már elmondtam neked százszor, de akkor legyen, újra elismétlem, hátha felfogod végre, hogy az általad emlegetett istenfogalom tőlem idegen, nem értek vele egyet, ezért nem is lakik a Napban senki ilyesmi...

- Akkor ki lakik ott benne? Kicsoda?

- Miért, te honnan tudod, hogy vannak atomok? Elektronok? Láttad?

- Nem, de tudományosan bebizonyították.

- Na látod, ha olvastad volna a tanulmányaimat, tudnád, hogy én is bizonyítottam az állításaimat.

- Te megőrültél.

- Ez nem érv. Lehet velem vitatkozni, nem mondtam soha, hogy tévedhetetlen vagyok.

- Az eszem megáll, hogy felengedtek ide téged!

- Na, ez aztán remek tudományos érv, de mindegy. Ja, és az egész szűznemzés sem azt jelenti, hogy bárki is szűzen szült volna a világon.

- Hanem?

- Most ezt nem magyarázom el, bonyolult.

- Na, kapd be, Bale! Tudod, mi a bonyolult? Ez az állomás, a Transydaria! Na, ez bonyolult! Ha nem hiszed el, gyere, javítsd csak meg a modulátorpanelt. Gyere csak, gyere, majd én nézem, ahogy csinálod, és közben kitalálom, hogy a Hold egy nagy-nagy ezüstbagoly köpetéből lett, ezért repülnek a baglyok éjjel, mert hát nyilvánvaló, nem?

Bale-ből kirobbant a nevetés, néhány másodperc késéssel Gatta is csatlakozott. - Ezüstbagolyköpet-Hold, ez de szép! Mint egy indián mese - mondta Bale. - Esküszöm neked, Gatta, én sem értem az egészet. Az én tudásom szerint is lehetetlen a dolog.

- Na jó, oké, de akkor hogyan történt?

- Nem tudom. Egyszerűen nincs rá magyarázat. Fogadjuk ezt el addig, fogadjuk el, hogy csoda történt.

- Na, ez borít ki engem! Miféle csoda? Miért nem boncoljuk fel őket? Legalább az egyiket?

Bale feje elvörösödött, és torkaszakadtából ordítani kezdett. - Azért, bazdmeg, mert én asztrofizikus vagyok, te pedig mérnök és programozó...

- ...de van mikroszkópunk és genetikus diagnosztikai-szoftverünk. Simán leprogramozom, ami még kellene hozzá.

- És ezért kinyírnád az egyiket?

- Nem kinyírnám, feláldoznám a tudomány oltárán!

- Na, ez a te UngaBungád, nem veszed észre?

- Hát akkor mit csináljunk?

- Semmit! Etessük őket, itassuk, és vigyük haza mindet, majd lent eldöntik, mi legyen.

- Na de hát ez az: kevesebb kaja és víz jut nekünk! Tudod, hogy ki van centizve.

- Ne már, Gatta, három kis macskáról van szó.

- És ha azok is szülni kezdenek?

- Megnéztem, fiú mind a három.

- Biztos?

- Persze, egészen biztos.

- És ha a nagy megint szülni kezd? Akkor mit csinálunk?

- Még kevesebbet eszünk.

Gatta halkan azt morogta, hogy egyél kevesebbet te, közben jobb öklével a bal tenyerét ütögette.

- Akkor sem értem, hogy a fenébe szülhet egy ivartalanított macska három kölyköt egy űrállomáson, ahol hím macska sincs, egy darab se. Biztosan valami átverés az egész. Vemhes macskát adtak.

- Én is gondoltam rá, de a macskának rövidebb a kihordási ideje, akkor már rég meg kellett volna szülnie őket. Ez most így egyelőre csodának tűnik.

- Csoda, persze - morogta Gatta, Bale pedig megfenyegette, hogy ha bántani merészeli a kicsiket, kihajítja az abszolút nullába.

- Jól van, na! Azt se tudom, hol vannak. Az a dög folyton elrejti őket.

- Naná, az állatok megérzik, ki milyen ember.

- Oké-oké, jól van, mondtam már, hogy nem fogom bántani egyiket sem. Hová a fenébe tudja így eldugni őket? - mondta Gatta, és arra gondolt, milyen jó lesz megsimogatni a kis gombócokat. Hirtelen eszébe jutott egy gyerekkori emlék: a nővérével egy sötét sufniban guggolnak, és nézik a vaksi, alvó kismacskákat. Az anyjuk beletörődve, fáradtan, mégis ugrásra készen figyeli őket, villámló szemekkel. A farkával néha hangtalanul suhint egyet, mintha csak egy fekete kobra tekeregne.

---