Tárca
Nagy Zsuka
szórólap
Este felolvasás volt. Mondjuk azt. Jól sikerült. Aztán vacsorázni mentünk. Nagyon fáradt voltam. Ez a tanítás. Ideg-zombivá tesz. De azért nem hagytam ki a. Sört pálinkával. Lazítja az agyat. A lelket. Az ideg-zombijaimat. Úgyhogy kértem még egyet. A gyomrot csak étgyomorra vérzi ki. Be. Úgyhogy még egy utolsót. Rendeltem.(Hogy utána jöhessen a többi utolsó.) Egészségünkre. Beszélgettünk. Hogy jók voltunk. Vidéken is van. Irodalom. Meghogy az irodalmárok jobb fejek. Mint a nyelvészek. Halat ettem. Finom volt. A srácok lapcsánkába göngyölt babos csülköt kértek. Szörnyű. Hogy a férfiak mindig jobb kaját rendelnek. Szóval beszélgettünk. Ettünk meg ittunk. Beszélgettünk. Aztán már túl drágának tűntek az italok. Elindultunk. Egy egyszerű csehót keresni. Az Öreg Motorosban kötöttünk ki. Ismerős hely. Ismerősökkel. Helló. Szia. Rég voltál. Igen a munka. Mindig fáradt vagyok. Most is felolvasás után vagyok itt. Ha nem lett volna felolv. Már rég döglenék otthon. A kocsmaasztalon aszútörköly. Ittam már. Iszonyú íze van. Bár ittam már iszonyú finomat is. De nem egy kis csehóban. Nem kérem. De. Meg kell inni. Megiszom. Aztán a szomszéd asztalhoz ülök. Régi kocsmahaverok. Rendelnek egy szilvát. Be. Szuszra. Néhány kellemes perc. Aztán hirtelen rosszul leszek. Nem strapálom magam. A wc-n ujj le a torkon. Összeszedem magam. De nem vagyok jól. Hazaindulok. Az Atlantában veszek egy hamburgert. Ötszáz forint sincs. Nem tudom. Hogy csinálják. Esik az eső. Én zabálom a hamburgert. És az utolsó falatnál. Eszembe jut nagyi. Mindig eszembe jut. Várva és váratlanul. Nagyi. Elindul a lábam. Nem szól senkinek. Az Epreskert utca felé. Még mindig esik. És ott állok nagyi háza előtt. Kurvára bánt az a nagy tábla. Eladó. Hát bassza meg. Itt minden eladó. Az ember múltja. Élete. Szerettei. Vagy beadjuk a halál-zaciba. Vagy eladjuk neki. Vagy más embernek. Aki él. És kell neki kert meg ház. Nemcsak koporsó. Hüm. Milyen kis helyen is elfér. 70-80 év. Két méter szer. 40. Meg a legszebb ruha. Ennyi. Szóval ott állok nagyi háza előtt. Kihánytam magam. Esik a fejemre az eső. És iszonyú. Felszakadt. Slájmos fájdalom. Nagyi ablakába nincs virág. Nincs kiírva. Levendula eladó. Istenem annyira hiányzik. Artikulálatlan ordibálásba kezde. Nék. De az emberi méltóságunkat add meg nékünk ma. Éjjel. Itt. Most. Már ki tomboltam magam. Nyárom egy piás este után elzarándokoltam nagyi házához. És megdöbbenve láttam a táblát. Eladó. Na. Akkor elkezdtem ordibálni. És leszaggattam a táblát. Nem mondtam meg anyáéknak. Úgy gondoltam fifti-fifti. Ők sem szóltak. Eladó a nagyi háza. Haragudtam rájuk nagyon. Aztán beláttam. Luciferi józansággal. Így kell lennie. Mióta nagyi nincs. Alig járok arra. Csak ilyenkor. Ittasan. Józanul nem vagyok képes. Leblokkolok. És visszafordulok. Szóval bőgök. Mint állat. A táblát megcsinálták. Úgy látom. A postaládából kilógnak. A szórólapok. Kiráncigálom őket. Még mindig bőgök. Nagyit eszik a férgek. És az élő. Rezegő. Mozgó. Testek szórólapot. Dobnak be neki. Mert élnek. Mert dolgoznak. Mert ezért kapják a fizetést. Mi a fenéért kapom én fel a vizet. Árvarázs. Pozsonyi diós és mákos bejgli. 400g., 745.5 forint egy kiló. Kométa vendégváró sertés virsli. 479 forint per kiló. Kalifa aszalt sárgabarack. 200 g., 1995 forint egy kilogramm. Mogyi kft. Ünnepi árakkal készültünk. Perfex wc papír 10 tekercses háromrétegű. 299 forint per csomag. A készlet erejéig. A nagyi készlet ereje. Elfogyott. Az életvarázs szertefoszlott. Eszembe jut. Hogy lesz most. Mióta vagyok. Azóta ide. Ebben a dohos kicsi házban találkozunk szenteste. Már 34 éve. Sohasem másképp. Fel sem bírom fogni. El sem tudom képzelni. De az ember annyi mindenem átmegy. Míg úgy jár mint nagyi. Hogy ezt is túléli valahogy. Anya már mondta is. Ő veszi át nagyi szerepét. Csak most már igazi nagymama szeretne lenni. Ez azt jelenti. Unokát akar. Kibőgöm magam tehát nagyi háza előtt. Megtörlöm a könnyeimet a hányás és hamburgerszagú zsebkendőben. És hazaindulok. Fázik a fejem. Elhagytam a sapkám. A francba. Sajnálom. Vagy a Motorba hagytam. Vagy az Atlantába. Vagy kiesett a zsebemből. Otthon mindent ledobálok. Mint egy őrült nagy szeretkezés csatatere a szobám. Szanaszét a ruháim. Csatáztam a halállal. És már alszom is. A reggel szörnyű. Már régen volt ilyen. Kések. Pedig taxival megyek. A büfében megiszom egy liter kólát. A büfésnő csodálkozik is. Csak egyszer ittam kólát mióta itt van. Szeptemberben. Nézek rá. Így tudja. Átfut az agyamon. Stimmel. Akkor is másnapos voltam. Dél körül nagyon rosszul leszek. Ki kell jönnöm az óráról. Viszem a naplót a budiba. Hallom a gyerekeim susmusolnak. Visszatérve megnyugtatom őket. Nem. Nem vagyok terhes. Szólok nektek ha igen. Az osztályomban van órám. Csak valami vírus mondom. Végre hazaérek. Megcsináltam. Megtartottam mind a 6 órát. Egy hős vagyok. Fekszem az ágyon. Körülnézek a lakomban. Nem kell ebben az évben fenyőfa. Sosem hittem volna. Hogy ezt valaha kijelentem. Bár eszembe jut. Hogy nekem mindig nagy fa kellett. Olyan amilyen otthon volt. A kicsi fa az öregeknek való. Úgy gondoltam.
No. Kábé öt éve kis fám van. Most meg nem akarok fát. Minek gondolom. Feldíszítem szépen a lakásom. Adventi koszorúm van. De fa nem kell. Ebben az évben. Nem. Év elején meghalt mesterem. Barátom. Nyáron nagyi. Ősszel újra meghalt bennem a szerelmem. Már századjára.(Szóval lehet. Még hálás leszek Nagyinak és a Mesteremnek. Hogy csak egyszer haltak meg.) Aztán. Kiraboltak. Aztán egy hétig nem volt gáz az egész házban. Aztán mindennap kiégett egy-egy égő a lámpákból otthon. Nekem nem kell fa. Most nem. Remélem. Soha nem lesz többé ilyen. Karácsonyfa nélküli karácsony Szerelem nélküli. Karácsony. És hirtelen beötlik. Nagyit csak úgy lehet visszahozni. Ha anya lesz nagyi. Mert hát elfelejteni azt ugye soha. Húha. Ezt az évet gyorsan ki kell seperni. És anyát nagyivá kell tenni. Nagyi nélkül nem teljes ez az élet. Csak akciós. Egy szórólapon.
No. Kábé öt éve kis fám van. Most meg nem akarok fát. Minek gondolom. Feldíszítem szépen a lakásom. Adventi koszorúm van. De fa nem kell. Ebben az évben. Nem. Év elején meghalt mesterem. Barátom. Nyáron nagyi. Ősszel újra meghalt bennem a szerelmem. Már századjára.(Szóval lehet. Még hálás leszek Nagyinak és a Mesteremnek. Hogy csak egyszer haltak meg.) Aztán. Kiraboltak. Aztán egy hétig nem volt gáz az egész házban. Aztán mindennap kiégett egy-egy égő a lámpákból otthon. Nekem nem kell fa. Most nem. Remélem. Soha nem lesz többé ilyen. Karácsonyfa nélküli karácsony Szerelem nélküli. Karácsony. És hirtelen beötlik. Nagyit csak úgy lehet visszahozni. Ha anya lesz nagyi. Mert hát elfelejteni azt ugye soha. Húha. Ezt az évet gyorsan ki kell seperni. És anyát nagyivá kell tenni. Nagyi nélkül nem teljes ez az élet. Csak akciós. Egy szórólapon.
2012. február 06.
