Muszka Sándor
Lóvészen ott ahol a csűr a kutyához van kötve
Esett az eső mint a vesszőseprű Gábor komámmal valami juhokat az áróra hátul felhanyigáltunk s indultunk Rákosra hogy azokat eladjuk met a pénzből mán kifogytunk s fa még bészerelve nem vót s őrözte az erdőt úgy a milicia hogy venni kelett met szerelni nem lehetett. Elől a kabinba felszerelődtem s a koma volányolta a gépet de az eső es esett úgy mind a hájdermenkő s éppen hogy csak látni lehetett. Nagy lassan eregéltünk s halgatgattunk nagyokat há egyszer mondom a komámnak ejszen csak nem ezeket a hitvány juhokat sajnálod hogy így megmutojodtá. Nem koma aszongya ezen a fehérnépen gondolkozom az enyémen hogy megmondtam neki ha gyermek nem lesz a csűrkapura felszegelem. S ő mit mondott? Hát hogy ebből a fajtából neki még kutya se kéne. S tán ejsze úgy gondolod hogy igaza va vaj mit mind gondolkozol? Há nem tudom aszongya. Na mondom ájá meg s gyere valahol egy decit igyunk meg met ha mi még egy órát így kell menjünk ejszen még hátúl a juhok es megdögölnek bánatjikba. Mán húztunk vóna félre mikor lássuk hogy egy dacia a sáncba orlag bé van állva s egy bundasapkás ember mind mind kerülgeti de csinálni nem tud semmit. Megálltunk mondom ne hagyjuk itt ezt a szegény embert ebben az időben met még ejsze az Isten es őtet kacagja. Na mük megálltunk de kiszállani a kocsibó nem akarózott há mondom gyere komám gyújtsunk rea hogy othon ne búsuljanak s ez az eső es hátha egy cseppet addig csendesedik. Reagyújtottunk s há egyszer megszólal a Gábor komám, hogy aszongya én ennek az embernek az apját nem ismerem de hitvány egy ember lehet, hogy a fiát semmire meg nem tanította. Há mondom komám ezt te mibő gondolod. Hát onnan aszongya hogyha ennek az embernek az apja valamirevaló ember lett vóna megtanicssa neki hogy a fehérnép becsületében s a dacia fékében megbízni nem lehet s akkor most nem került vóna a kocsival a sáncba. Há mondom komám neked hanemegyebb igazad lehet de gyere huzassuk ki onnan ha mán igy járt met ahogy elnézem a bundasapkát mán vaj kétszer es fődhözütte. Kiszálltam a kocsibó a koma az árót megsiritette seggel odalükvercelt s egy szent perc alatt egy jó darukötellel a dáciát a sáncból kiszereltük. Na de erre megszólalt a román ember es aszongya a komámnak gyere nekem ne kerülj el Lóvészen ott ahol a csűr a kutyához van kötve elvágom a nyakad neked s három csirkének meglátod milyen jó lesz hideg puliszkával. Hát mük nem szóltunk semmit de ahogy a kocsiba visszaülhettünk úgy kezdtünk kacagni hogy még a könnyem es megeredt s a komámnak es a nagy bánata úgy eltűnt mint kilencvenbe a megyepénze s merem állítani ha a juhoknak a lábik összekötve nem lett vóna ejsze még azok es táncra perdülnek. Na de aztán a román ember nagy boldogan elment s münk es béértünk Rákosra s a juhokot eladtuk s megmondtam én aztán a komámnak, ne mind gondolkozzék, fogja meg az asszonyt s aztán mint a szentléleki ember a nászéjszakán fáj nem fáj de ennek el kell menni a vendégség sokba került s meglássa gyermek es lesz elöbb utóbb.
