Versek

 

 12._Meliorisz_B__la.jpg

 

Meliorisz Béla

 

Dűlőút lehetett

 

mindent kétségbe vonni talán túlzás
de most ez van s ami jön még
erőfeszítés nélkül elképzelhető
mint el sem hangzott mondatok a múltból
mintha nem volna előzmény s nem lenne folytatás
vagy ha mégis jobb ha nem gondolunk rá
ilyesmi járt a fejünkben
ahogy mentünk a mélykék éjszakában
a domboldalt átszelő ösvényen
ami dűlőút lehetett inkább nem is tudom
nyugtalanító volt a mezők ájulás közeli szótlansága
mégis mentünk igaz gyakran megállva
mintha sejtettük volna
az idő nagyon is közeli elágazásait
az egykori képtelenségek fantomfájdalmát

 

 

Mi kerül majd

 

ahogy mondják itt és most
mégis a halogatás
de játszani az okost

ész erő szóval igen
s hiába sóhajt a táj
hagyunk mindent ennyiben

mintha várnánk csak mire
s kit fog még érdekelni
hogy mi kerül majd mibe

 

 

Mintha csak

 

hogy mit kellett volna
másképp nem is tudom
s egyáltalán kellett volna-e bármit is

mintha csak partra sodródva
múltunk darabokban
köztük szerelmes kövek is

kegyetlen a hőség
mind nyomasztóbb a mezők
tagadhatatlan fáradtsága

s a távolban már készülnek
lángra lobbanni a hegyoldalak
fogjuk-e még látni a tengert.

 

Megjelent a Bárka 2024/3-as számában.


Főoldal

 

2024. július 31.
Elek Tibor tárcáiKopriva Nikolett tárcáiKontra Ferenc tárcáiHáy János tárcái
Történetek az elveszettek földjéről – Egy bánáti német lány memoárjaLázadó keresztesek eltérő fénytörésben
Ocsenás Péter Bence: ForgókBoda Ábel: Operettrománc
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Bánkövi Dorottya verseiJász Attila verseiZalán Tibor versei Gömöri György versei
Nagy Koppány Zsolt: PlázakandúrFarkas Arnold Levente: A bölcsőringatóKároly Csaba: A járdaJenei László: Műszak
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabanka-logo_v4.pngpku_logo.png