Balázs Imre József
A műhely elhagyása
(nyelvbotlás)
elcsúsztam a síkos, palás köveken, miközben félúton voltam, miközben próbáltam átkelni a folyón
megbillent lábam alatt a kő, mikor a patak túlpartjára igyekeztem
széthullott a történet a képregényben, amit rajzoltam, csak hangutánzó szavak buboréka pattant újra s újra szét, míg később elmesélhetetlenné változtak, képi dadogássá
furcsa üzenetként került táskámba egy könyv, én csak a hírnök voltam, míg a vén gazember című könyvet adtam át egy tekintélyes ősz embernek, és ő nem értette, miről van szó, én sem tudtam, ki küldte az üzenetet
a mezőn agyagszobrok lépegetnek, lehulló végtagjaikat befogadja a szántóföld
(gőte)
tavaszi tavacskák partjáról nézed a vízi mozgások nyugalmát
sötét gyökerek és vízinövények közt bújik meg a várakozás
gyűjts tavaszi vizeket befőttes üvegekbe, pár nap múlva tele lesz mozgással, látható lényekkel
képzeld el a vízi alulnézetet, egy sárga hasú unka úszik el fejed fölött most világító színekkel
nézd meg jól a színt, érintsd meg, ismerd meg, és engedd szabadon
(elv)
az energia megmaradásának elve után rohanok már néhány órája és fáradok
egy holdat látok felemelkedni az út fölött
reflektorok fényét érzem hátamban, most hatol be bőröm alá
egy felhőt látok apró, kiabáló élőlényekből
most érem el az első házakat
már ott vagyok a patak fölött, a hídon, leroskadok
a vízbe lihegem, hogy mi fog majd történni 2142-ben
(ólompecsét)
dobozba záródott hang, halk kaparászás, amiről csak tudni lehet, meghallani nem
frekvenciák, melyek csak bőrömmel foghatók, pihék antennáival
elsistergő jég emléke a hullámzó anyag felszínén
elásott érzékszervek a testben
Megjelent a Bárka 2021/6-os számában.
